Gratulálok Sziszikének, Judynak, Kikocskának, Lilinek, és Leonak is!!! Nagyon lemaradtam!! Beindultak a babusok!!! Minden babának nagyon jó egészséget, és sok tejcsit kívánok!!
Zsu! Átírnád Pepe születési adatait? Hugom rosszul értette, 3100 grammal született, és 54 cm-re emlékszem én is amúgy a szülésnél, de a papírokon 56 cm szerepel...
Na, akkor hozzákezdek ismét az élménybeszámolóhoz.
Hétfő éjszaka nehezen aludtam, mert sokat görcsöltem. Kedden reggel mentünk ctg-re, és ott is kimutatta. A szülésznőm megvizsgált, és vérzett egy picit (a méhszáj nyilogatástól), 1 újjnyira nyitva, így befektetett a pathológiára. Napközben elmúltak a fájások, de éjjel ismét jöttek. Szerda reggel elment a nyákdugóm, majd délután is folydogált valami véres. Akkor megnézte az ügyeletes orvos teszttel, nem tudta eldönteni, hogy a magzatvíz-e, így leküldött a szülészetre. Szerencsém volt, mert éppen a fogadott szülésznőm ott volt, mert szült egyik kismamija.
Ja, még azt közben megírom, hogy a főorvos amikor vizitelt, nagyon megijesztett, hogy miért akarok én a császár után normál szülést, nagy a rizikója, a seb felszakadhat. Hiába 7 éve volt, azt mondta, hogy nem kellene.
Saját dokimat felhívtam, és ő megnyugtatott, hogy ha szépen kilogatok,és megy a dolog, akkor normál, de ha bármi van, azonnal császár, persze ő sem hagy majd engem szenvedni, szakadni!
Szóval lementem a szülészetre, és ott a ctg-re tettek fájások nem nagyon voltak, a szülésznőm megvizsgált, akkor azonban elfolyt a magzatvíz!!!! Ekkor szóltam apának, hogy Marci nélkül jöjjön, (mert akkor akartak jönni meglátogatni), ez volt kb fél 5-kor délután.
Majd ahogy megérkezett, lassan már jöttek a fájások, de még nagyon lightosak, kibírhatóak. Azonban szépen, 2 újjnyira ki is tágultam, amikor átkerültünk a szülőszobára. Akkor volt kb 7 óra.
Mi az 1-es szülőszobára mentünk, volt kád (nem sarok, csak sima kád). Nagyon szép a szülészet, majd teszek fel képet, igérem, már lassan tényleg eljutok odáig. Úgy néz ki, mint egy hotelszoba!!! Képek a falon, zöld bőr fotel, szék, stb.
A férjem végig azt mondta,hogy ő nem lesz bent a szülésnél. De nagyon büszke vagyok rá, mert egész végig bent volt, nem hagyott magamra.
Kádban is voltam, labdán ültem, a párom pedig tusolta a hátam.
Már 8 után jöttek az erősebb fájások, akkor már nem tudtam felkelni, két fájás között pihentem, mert napok óta alig aludtam, fáradt voltam.
Aztán amikor eljutottam odáig, hogy éreztem a tolófájásokat, akkor mondta a szülésznőm, hogy hiába a testem azt érzi, hogy nyomnom kell, ellene kell lennem, vissza kell tartanom, mert még a méhszáj teljesen nem tünt el, és a baba nem tud így szépen kijönni, lila lesz a feje, stb Illetve még Pepe feje nincs felkészülve, mert ilyenkor még a csontocskák (mert nincs összenőve a fején) összesimulnak, vagyis valami ilyenre emlékszem!!
Ez kb 1 óra lehetett. Ez volt a legnehezebb, legfájdalmasabb. Ilyenkor a fájáskor a párom kezébe csimpaszkodtam, úgy szorítottam, hogy véraláfutásos lett a keze, és közben nagy levegő vétel után fújtatni kellett, mint egy kiskutya. Nagyon profi a szülésznőm, Tigyi Zsuzsi, akinek nagyon sokat köszönheteK!!!!
Közben megjött a dokim is. Amikor teljesen eltünt a méhszáj, akkor szólt Zsuzsi, hogy lassan majd a fájáskor nyomhatok. Fájás szünetében elgyakoroltatták velem, hogy mit kell tennem!!
Lábat felhúzni, fejemet is teljesen, szemet becsukni, és nagy levegővel addig nyomni (úgy mintha a szülésznő kezébe akarnék kakálni), ameddig bírom a levegővel. Ez nagyon hosszú idő amúgy!! Aztán ha még tarta a fájás, akkor akár 1-2- szer még lehet levegőt venni közben, és ismét nyomni, hogy legyen Pepének is levegője. (Őt végig ellenőrizték, hogy szépen dobog a szive, és nincs kifáradva, bírja!!!)
Végig bíztattak, hogy nagyon jól csinálom, ez a kitolás is kb fél-háromnegyed óra lehetett szerintem. Nehéz volt néha megállapítani, hogy mikor jön a fájás, mert Pepe feje amikor már alul beékelődött, azt éreztem ,hogy szétszakít. De a fájást a hasamban kellett érezni, és csak akkor nyomni, mert fájás nélkül a baba nincs felkészülve.
Utolsó előtti előtti fájásnál a doki nyomott egy érzéstelenítőtt oda lentre, majd a következő fájásnál gátat metszett, és az uccsónál kibújt Pepe feje, és utána a szülésznő a vállacskáját is szépen kifordította, és kisegítette. Csodás érzés volt, amikor a nagy levegőt vettem, láttam, hogy a feje már kint van, nagy erőt adott, és kinyomtam a testét!!!
A párom végig segített, a fejem ilyenkor tartotta, nyomásnál, majd amikor megszületett, akkor Pepét a hasamra tették, és nem sírt!!! Apa meg is ijedt, hogy miért nem sír, de megvígasztaltuk, hogy ez így természetes, hiszen még a köldökzsinórból is kapja az oxigént, és a tüdeje szépen lassan áll át a kinti életre. Aztán APA ELVÁGTA A KÖLDÖKZSINÓRT. Majd rendbetették Pepét, ott a szobába, és apa babázhatott is. Engem a doki még rendbetett.
Nagyon megdicsért a szülésznő, és a dokim is, hogy azért is ment ilyen szépen a szülés, mert fejben én nagyon fel voltam készülve, nagyon akartam, hogy ne császár legyen!!!
Ja, előtte a méhlepény is szépen kijött, majd a dokim leellenőrzte, hogy az előző vágás nem sérült-e, természetesen semmi baja nem lett!!! Majd vart. A párom meg is szólalt, hogy ennyi idő alatt én egy pulcsit megkötök, röhögött is rendesen!!! De szép munkát végzett!!!
Majd halvány fénynél babáztunk 2 órát!!! Szopizott is Pepe, jött neki előtej!!! Nagyon ügyi volt. Aztán mindenki felkerült a helyére.
Másnap a főorvos amikor mondtam, hogy megszültem, mondta, ohgy látta rajtam, hogy nagyon hüvelyi szülés párti vagyok!!!
Mindenkinek ilyen szép élményekben gazdag, viszonylag könnyű szülést kívánok!!!!
Leírhatatlan érzés, és kötelék alakul így ki. Már össze tudom a császárral hasonlítani, és nagyon örülök, neki, hogy ezt így eltökéltem, és végig is vittem.
Már 10 nap ugyan eltelt, de nem fáj a seb, semmi gond nincs vele.
Annyi, hogy picit az aranyerem kijött, de sebaj!!!!
Fogunk még mi is hason aludni! 
sajnálom, hogy ilyen össze vissza vannak a fájások.
[/url]
