Bogyó beo, hát igen én is szerencsésnek érzem magam

, de ezt a pici manómnak is köszönöm, hiszen ha ő nem siet kifele és nem akar kibújni akkor biztos tovább tartott volna. Így 9-re értünk be a kórházba és 12:50-re eg is volt.
Nekem nagyon sokat számított, hogy ott volt velem a párom, sok erőt adott. Nem is igazán tudom, hogyan csináltam volna végig nélküle. És neki is csak jót tett, azóta tudja min kellett (meg kell minden nőnek) átmennie, hogy megszülessen egy kis csoda.
A mai napig van, hogy rámnéz és mosolyog. Kérdezem tőle, hogy "Mi van?" Erre ő azt feleli szintén mosolyogva "Semmi csak eszembe jutott mikor ott voltál a szülőszobán."
Ez nem csak nekünk nőknek meghatárózó pillanat hanem az apukáknak is. Én például örülök, hogy így elterjedtek az apás szüléd utáni kedv és már azt veszik természetesnek ha ott van az apuka és nem azt, hogy nincs.
Mindenkinek olyan könnyű szülést kívánok mint amilyen nekem volt
Bogyó beo, jól látom, hogy te leszel az első a sorban?
Bocsánat ha valakit kihagytam és előrébb van
Anita