Hellómindenki!
Visszaolvastam, nem emlékszem a felére sem, amit írni akartam...
Lili!
Suttogó: én csak az elsőbe olvastam bele, bevallom becsülettel és az az érzésem támadt, hogy a cél az, hogy a baba minél kevésbé zavarja meg a szülők életét. Amúgy elismerem, vannak benne használható ötletek, de nekem valamiért nem szimpi az egész. Maradok Ranschburgnál meg Vekerdynél.
Hajtépés: a kézrecsapás tényleg nem megoldás, elmagyarázni viszont legalább 2000szer fogod. Én is inkább magyarázós vagyok, a kéthónaposnak is pofázom, hogy ne üvölts 2 percig, anya hozza a kaját...
Anny!
Húú, apuka elég érdekes. Szegény Pasi menne sokkal többet a lányához, ott meg az exnem hagyja.
Egy dolgot szeretnék mondani és nyugodtan el is küldhetsz a fenébe, amiért pofázok. Nem vagyok ott és nem látom, hogy viselkedik a lányokkal, de hidd el, egy idő után tudni fogják a csajok is, hogy kitől mit várhatnak (játék, ölben cipelés stb.) Szegény Pasit is mindig baszogatja az ex, hogy ne ífy hanem úgy, pedig egyszerűen csak nem hajszálra úgy csinál mindent, mint a gyerkőc anyja.
A másik: nem kell a csajoknak minősíteni az apjukat. Maguktól is tudni fogják. Laura minden korlátozás ellenére imádja az apját. Szóval nem az a lényeg egy gyereknél, ki mit mond, hanem hogy mit tapasztal. Pofázhatom én a fiamnak, hogy szereti az apja, úgyse fogja elhinni...
Eldugultam, bocs a lelki fröccsért.
