Szóval szüléstörténet:
Január 22-én olyan "hajnali" negyed 5 körül ébredtem, hogy olyan furcsán fáj a derekam, és olyan görcsölgetésszerű is volt. Próbáltam aludni, mert nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi van... Ez a derékből kiinduló, aztán a hasba átmenő fájás teljesen rendszertelenül jött, ezért végül eldöntöttem, hogy beülök a kádba. Apa édesdeden aludt, ezért még nem zargattam. A kádban is jött 3 fájás, de bátran hajat mostam, gondoltam ne egy csapzott anyu várja Milánt

Hajszárítás közben is jött egy fájás, de hosszú percek teltek el a fájások között, és nem voltak a fájások sem hosszúak, ezért még benyomtam egy zsömlét joghurttal miközben a tv-ben néztem az Austral Opent, aztán jött egy nagyobb fájás, így eldöntöttem megcsörgetem anyumat, hogy jól érzem-e, hogy ezek a fájások már AZOK. Közben ébreszettem apát, hogy lehet indulunk...
Anyum mondta, hogy valószínűleg szülni fogok, szóval hívjam a szülésznőt, meg a dokit. A doki persze ki volt kapcsolva, a szülésznőmet elértem, mondtam hogy volt olyan fájás, amik között 5 perc volt, de volt negyed óra is. Mondta, hogy induljunk el, ő akkor nem megy haza (épp ügyeletes volt éjjel). Elindultunk, a kocsiban mindössze két fájás volt az egyikek között tizenakárhány perc volt, a másik között 7. A kocsiban viccesen megjegyzetm apának, hogy szerintem két ujjnyira nyitva vagyok, apa mondta, hogy az nem lehet, hiszen a legutóbbi vizsgálaton még alig egy szűk ujjbegynyi voltam. Beértünk feltettek a CTG-re persze pont akkor jöttem ki egy fájásból. 28 (!!!) perc múlva jött a következő, aztán 7 perc múlva egy másik. Az ügyeletes szülésznő, mondta is (nem mintha kérdeztem volna), hogy minek jöttünk be, még az is lehet, hogy hazaküldenek ilyen rendszertelen fájásokkal, hacsak nem vagyok két ujjnyira nyitva. Dokim is bent volt már, így megvizsgált, teljesen meglepődött, amikor kiderült, hogy ilyen rendszertelen fájásokkal két ujjnyira nyitva vagyok, teljesen puha odabent minden, és burok feszül rendesen, Milán buksija pedig startra készen. Fájások még nem voltak erősek (pedig én azt hittem), de doki közölte, amíg mosolygok, addig még nem vészes. Hát igaza lett
Csúcsforgalom volt a szülészeten, de szülésznőm mondta zuhanyozzak, kaptam szép rucit is, aztán kaptam beöntést, de előtte a szülésznő is megvizsgált, kaptam szülőszobát, meg oxitocint, mert ilyen rendszertelen fájásokkal nem lehetett szülni... A fájások szépen beálltak, de én utáltam feküdni, ezért labdáztam.
Dokim kérdezte is, hogy kell-e eda, mondtam, hogy jó az nekem? A doki mondta, hogy neki jó, de hogy nekem azt nem tudja. Mondtam egyelőre nem kérek elvagyok még. A fájások szépen bedurvultak, és amikor már edát akartam, megvizsgáltak, és mondták, hogy mindjárt szülünk, mivel 4 ujjnyira nyitva voltam és méhszáj 1-1,5 centi volt csak, így nincs eda. Hát ennyit erről...
Azt tudom, hogy a végén már kissé nyüszi voltam, semmi nem volt jó, mondta is a szülésznő, hogy ez jó jel, mert azt jelenti mindjárt vége. Valahogy ösztönösen lélegeztem, így uraltam a fájásokat, apa meg is kérdezte, hogy ezt mások is így bírják-e, mire a szülésznő mondta neki, hogy dehogy mások ilyenkor már ordítanak, rajtam meg nem is látszik, hogy fájna. (Pedig dehogynem, azt hittem leszakad a derekam, és a combjaimba ezer kést döfnének, úgy cirka 170-es fájásaim voltak, apa nézte, én nem mertem, mert csak idegesített volna).
Három óra elmúlt amikor elkezdődtek a tolófájások, kb. 5-ik fájásra lett meg Milán, és az első kettőnél a doki rásegített, de mondta, hogy a vége az enyém. Az utolsó előtti fájás nem akart jönni, ezért a doki megnyomkodta a méhem tetejét, és az utolsónál is ez kellett, mert teljesen leálltak a fájások, miközben Milán buksijának a teteje már ott figyelt a kijáratban, én meg azt hittem szétszakadok. De aztán megszületett Ő, és rögtön elkapta a szülésznő csövét, amivel leszívta a nyákot, és nem akarta visszaadni az én csepp fiam

A kis kezét a feje mellett hozta, annyira sietett hozzánk! Apa elvágta a köldökzsinórt, aztán rámtették Milánt, és a doki vagy 3-szori nyomásra kinyomta a méhlepényt, a szülésznő meg segített húzni. Aztán szépen rendbe tették kisfiúnkat, és megkapta Apa. A doki meg megnézte mi újság odabent, és hát szépen elszörnyülködött, én meg néztem, hogy mi a gond, mert nem tetszett a doki képe. A méhnyakon volt egy kis szakadás, de az nem volt vészes, gyorsan öszevarrta, a fekete leves utána jött, mert kiderült, hogy a hüvelyem bal oldalán 10-12 centi hosszan (egészen a boltozatig, vagy meddig) leszakadt a hámréteg. Nem vérzett, amin nagyon csodálkoztak, de örültek, mert akkor komolyabb bajok is lehettek volna. A doki elkezdte visszavarrni, de kiderült, hogy olyan vékony a hámrétegem, hogy maga a cérna is átszakítja, így megszenvedett vele keményen, rólam nem is beszélve. Több, mint egy órán keresztül varrt, aztán jött a gát varrása is, és végül megnézte, hogy mi újság végbélnél, de kiderült, hogy átlyukadt...

Kiderült, hogy varrni kell ott is, de ahhoz amit a hüvelyben visszavarrt, annak egy részét vissza kellett bontani, de azt már nem vállaltam érzéstelenítéssel, mert így is majd becajtam, szóval bealtattak, így gyorsan végeztek.
Apa még varrás közben megkérdezte a dokit, hogy ez mennyiben zavarja be a későbbi szüléseket, de a doki mondta, hogy semmiben, majd legközelebb is visszavarrja. (Hát ez a válasz, annyira nem jött be, de ha így áll a dolog nagyon valószínű, hogy mindig szakadni fogok...)
A felépülés szörnyű volt, mert 3 aranyerem is volt, amiből az egyik túlnyúlt a fenékpofákon, így ülni hetekig nem tudtam rendesen. Az aranyerekből egy még megvan, de már nem okoz semmi problémát, a gátseb sem, viszont valami fájdigál a bal oldalon odalent, és feszített, és nyilalgatott többször, nem jó ülni hosszútávon, és állni sem.
Tegnap megkaptam a választ a dokinál a bajomra

Volt a nagyobb kacsa is, hogy a doki jobban lássa mi újság, és volt manuális vizsgálat is

A lényeg, hogy borsó nagyságú gumók vannak a hüvelyem bal oldalán végig, ami valószínűleg a másodlagos sebgyógyulásból fakad. A doki elmagyarázta, hogy miért van, és hogy a varrt heg az nem is látszódik, de hogy ezek ott vannak az nem szerencsés. Elképzelhető, hogy endometrózis is lehet, de ez nem valószínű, mert vérzés hál isten nincsen. A lényeg, hogy 1 hónap múlva kontroll, ha ott vannak még, akkor két lehetőség: ecsetelés, vagy vágás, mivel hosszan vannak, az utóbbit nem javasolja a doki. (Ha esetleg endometrózisom van, akkor égetés.)
Ezek után erősen gondolkodom az újabb hüvelyi szülésen, ha ennyire könnyen szakadok, akkor nem hazárdíroznék. (Egy urulógus ismerős szerint mázlim van, mert könnyen inkontinencia is lehet az ilyen szülések után, minél többször szakadok annál valószínűbb a pisi gond...És ő egyből mondta, hogy legközelebb császár!)
Apával összebújás nem volt, és ha a bogyók miatt fáj, akkor a doki nem is javasolja... Mensi nem tudom mikor lesz, de megkaptam a recit a fogamzásgátlóra, ami miatt a doki szerint vszínű csak pecsételések lesznek, nem normális ciklusok.
Jó hosszú lettem, bocsi!