Sziasztok,
Noémi alszik, anya újra szabad =)
Képzeljétek, nem (mindig) én mesélek ám esti mesét neki, hanem ő nekem

Nagy részét a bölcsiben tanulta, azóta heti kb 2 alkalommal mesél nekem vagy az apjának 2-3 mesét, (piroska és a farkas, 3 kismalac, 3 pillangó, 7 Keccskegida (szigorúan 2 "cs"-vel ejti

) stb

) aztán jó éjszakát kíván, befordul a fal felé és alszik

Akkora arc a kiscsaj

Persze elfogult vagyok, de akkoris
Kedves Breki, szép nagy pocid van
No és hosszú haj rulez! (nekem is az van

)
A babád miatt ne aggódj, teljesen egészséges lesz!
Anyukám 1-es típusú cukorbeteg, 20 éves kora óta, nekem semmi bajom a cukrommal, mutogatni kéne

(kop kop)
Mikor anyu terhes volt velem, még elég csapnivalóan kezelték a betegségét, és nem vették idejében észre nála (ő ugyanis a terhessége alatt lett, ill "maradt" cukros) de ma már nagyon odafigyelnek, nagyon megváltozott az inzulin, és beadásának módja is egyszerűbb. Igazából anyukám egészségesebb, mint bármelyik 2-es típusú cukros, mert figyel magára, és ha mégis bűnbe esik, már nagyon jól szabályozza a cukrát.
Mondjuk én úgy tudom 1% alatti az öröklődés esélye. De mint mondtam, a dokik az aránypárok meg százalékok csattogtatásával mehetnek a búsba. Menjenek statisztikusnak, ne orvosnak
Írtad hogy sok ruhát vettetek - nem olyan rossz az! Mindig mondják: ne vegyél sokat, pikkpakk kinövi, pénzkidobás, stb. Nincs igazuk.... Mert az átlag baba (bizonyos ballábas napokon) napi 2 ruhát lehány, 1-et összekakizik, 1 et pelenkázás közben lepisil (juj de aranyos

) ha nagyobbacska akkor belekeni a sárga/ zöld/piros pürét meg a nyálas kekszet, és máris mehetsz mosni, hogy holnapra elég legyen... Minden tiszteletem az anyukáinké, nagymamáinké akik mindennap rucit meg pelust mostak (kézzel ráadásul), de részemről nem vagyok a saját magam ellensége

))
Kedves Lorca, egyetértünk, kevés terhesség van, amivel az ember nem "szív" legalább egy icipicit; igazából lehet hogy teljesen kompéikációmentes egy csomó, de ha az orvos kicsit hosszabb ideig nézi a leleteidet vagy az ultrahangot, az már épp elég ok a parára.... Én a dokikat 2-3 évig biztosan alávettetném pszichológiai ill. önismereti képzésnek, ugyanis szerintem a kismama idegessége legalább annyi problémát generál, mint amennyi fizikailag adott..
Lásd a koraszüléseket, vagy akár a meddőséget is...
Súly: azt olvastam (persze ez megint csak egy statisztika)
hogy a kismamák legnagyobb része a súly valamivel több mint 1/4-edét szedi össze a félidőig, aztán kb. a felét vagy majdnem felét a 20-30.-adik héten, és kb 1/4-edét, vagy picit kevesebbet a 30. hét után. A kismama, akivel találkoztál, még nem egyszerű hízás előtt állhat

Na jó, nyilván nem, de azért mosolyogtam, mikor átfutott az agyamon, hogy még több mint 50 kilót hízhat a statisztika szerint

Ebből is látszik, ez is jó nagy marhaság
Jimbone - nagyon szép a babád

Én is megmutogattam apának
Lorca - fő az önbizalom, és a bizalom a családban, a párodban és a kapcsolatban! Ha ő is így van ezzel, és mindkét fél hajlandó erőfeszítéseket tenni a boldogság érdekében, akkor szerintem is szétnyűhetetlen a kapcsolat!

Én 14 éves korom óta vagyok együtt, és 19 éves korom óta élek együtt a férjemmel

Most 28 vagyok

És nem érzem úgy hogy belefáradtam volna, imádom
"Rányitós" téma - hát, nem egyszerű

Mi nem tudjuk zárni az ajtót, így gyakran elbarikádozzuk

Illetve, 2 ajtó van köztünk és a Mimi között, jó eséllyel meghalljuk ha kinyitja az övét
No meg persze vannak néha babamentes napjaink, 4 nagyszülő van egyenlőre 1 unokára, ízekre szedik, gyakran alszik náluk
Édes kettes szabadnapok (Minnyá vége, a csecsemő egy darabig még egy szobában lesz velünk

)
1ébként nem vagyok híve sem a nyíltan elmondásnak, sem a titkolózásnak, prüdériának. Viszont ha egy óvodáskorú gyereknek érdekes dolgokat mondasz, másnap az egész óvoda attól harsog majd; még 1 napja sem késett a menzeszem, mikor piros lett a tesztem, és másnap azzal fogadtak az óvónők, hogy "gratulálunk anyuka".....ennyit a "harmadik hónapig várunk míg bejelentjük" - ről. hihi
Szonibaba - egyetértek,a fiúk is imádnivalóak, csak másképp. Én részemről fiúnak is nagyon örülnék, hogy ne csak a férjemhez akarjon hozzámeni a kislányom, hanem legyen valaki, aki engem is feleségül akar venni

;D A lányom kicsit Apamán

Mondjuk én megértem

De NEM ADOM, az ENYÉM
Timi, azt hiszem én épp egy "gyerekcentrikus" pasit fogtam ki
Tényleg, ti nem érzitek, hogy mostanában alábbhagytak a hisztik?
Vagy csak én küzdöttem ilyesmivel??????
És végül, szopi téma:
Isten látja lelkem, én pozitívan álltam hozzá, de az én élményeimet a Mimivel nem hasonlítanám egy körömvágáshoz....
Képzeljetek el valakit G-s (Géééza, nem írtam el) kosármérettel.
Ez volnék én. Aztán adjátok hozzá egy 2.7 kilós csecsemő fejét, és kicsi száját. Egyszerűen nem tudott bekapni akkora részt, hogy ne harapdálja sebesre. Csórikám, üvöltött néha az éhségtől, és még jobban harapott, úgy cuppogott mintha az élete függne tőle. Pedig iszonyat jól hízott

Bimbóvédő ide vagy oda, nagyon sokáig küzdöttem a sebekkel. Nem csak belövellés után, hanem több mint másfél hónapig. Amig hozzám nem nőtt a kicsi szája, és übergyakorlott nem lett. Onnantól minden rendben ment.
Szóval kicsit most is aggódom... :S gyakorlottabb lettem meg minden, talán a hugi is nagyobb súllyal és szájjal születik
Hű ez hosszú lett.......
