Evelyn, nem akarok okoskodni, csak együttérzésemet szeretném kifejezni!
Szörnyű lehetett! Csak kérlek soha ne gondold azt, h nem vagy jó anya!
Kike! Tessék mindent higgadtan átbeszélni! Én soha nem gondoltam volna, h vkinek egyszer még annyit fogok engedni az életben, mint a férjemnek, de mégéri és term. van, h Ő is megteszi ezt Nekem...
Véda! Nem semmi mi történt veletek!
Kérdés:
Anytejes babák anyukái Nálatok a hozzátplálás hogy megy? Kitesz egy-egy szopizást a mennyisége? És mennyit iszik hozzá teát, vizet stb. a gyerkőc? Hányszor etetitek őket "rendes" kajával egy nap?
Vmint, fura dolog fordul velünk elő mostanság... Nem olyan nagy probléma, de gondolkodtatóba ejt...Szóval a fiam szinte soha nem sír inkább nyüszög, ezzel fejezi ki nem tetszését, nem pedig sírással, egyébként az emeberektől nem fél mindenkire első látásra vigyorog. A 7végén azonban haza utaztunk a szülőkhöz meglátogattuk a keresztmamát is. A gyerek a szemünkbe nézve keserves sírásba fogott mikor bementünk hozzájuk, aztán megnyugudott nálam, majd elő hozták neki a halott kereszttesóm zenélős játékát és ismét sírt...végül a játékot letették a tálalószekrényre, ami magától leesett... Eddig még mindig sírt a gyerkőc, ha őket látta...Szerintetek? Én nem nagyon hiszek ilyesmikben, de nem tudok másra gondolni.
A kereszttestvérem 14 évesen esett éberkómába, majd 4 év múlva-aminek most 2 éve-meghalt.
Bocs, hogy ilyenekkel jövök mikor másoknak sokkal nagyobb problémái vannak, de érdekel h más mit gondol erről.
Elküldöm, és még próbálok írni.
