Egy vélemény az alvás vagy inkább nem alvás témában, ha már ilyenkor itt vagyok
Tegnap este azt hittem, hogy büntetlenül ehetek egy kis lencsefőzeléket, én naiv! Hát bebizonyosodott, hogy sajnos az én mindjárt hat hónaposom még mindig hasfájós. Eddig kerültem mindenféle puffasztó dolgot és reménykedtem, hogy már nem árt neki, hát sajnos nem így van. Szóval lefeküdt Zsombi 9-kor mert nagyon álmos volt, de éjféltől fél kettőig nyöszörgött, azután minimum félóránként, 6 előtt meg úgy döntöttem jobb ha felkelünk és legalább a párom tud pihenni.
Szóval Zéti születése után, kb 9 órás alvásigénnyel és egy rosszul alvó, hasfájós gyerekkel sokszor voltam fáradt és emiatt napközben ingerült, türelmetlen. Néha csak a túlélésre játszottam
hogy mikor ér már haza a párom felmentő seregként. Most meg van két eleven rosszcsont tündérem, még több éjszakai keléssel és sokkal több rohangálással napközben és mégis egész kipihentnek érzem magam. Mi változott közben? Lehet, hogy öregszem és kevesebb az alvásigényem 
de szerintem csak a hozzáállásom: elfogadtam, hogy a gyereknevelés bizony néha ezzel jár és nem is számítok jobbra Viszont így nagyon jól érzem magam és ha néha már nagyon fáradt vagyok, akkor amikor a párom hazajön rábízom a kölyköket és lefekszem egy-két órára aludni és ez napokig elégnek bizonyul az újratöltésben Szóval kitartás nemalvós gyerekek anyukái nekünk ez jutott, ezt kell szeretni.
Na megyek felöltöztetem a drágámat és ha engedélyezi még akkor jövök és visszaolvasok.
Na persze!
<
[/url]
