Erpé, sajnálom az ovis sztorit. Kívánom, hogy megoldódjon.
Rszg, jobbulást és sok-sok kitartást, írj ha lesz erőd.
Ildikó, nagyon titokzatos vagy, magadról nem árultál el semmit, viszont Noryt megvádoltad. Hát nekem fura ez az egész, hogy lehetne ilyesmit kitalálni.
Zazzy, gratulálok a beforduláshoz!
Kuklika, akor eddig úgy néz ki császár?

csak 38.héttől NST? nekem 36

, bár engem Márciusban akartak hívni vmikor.... na pont erről is
Azért leírnék egy-két kórházi szösszenetet, ami pl, pont a nagynénémmel napokban történt, velem meg ma időpont kéréskor.
Keresztgyerekemet vitték fülészetre, reggel telefonált merre és hánytól a rendelés, hölgy a telefonban: 10 től, itt -és itt a gyerekf., odamentek, mondták, hogy nincs is ott gyerekfülészet, csak felnőtt rendelés.
Ma NST, időpont kérés:
Tegnap magánrendelésen voltam és az orvosom azt mondta, jövő hét Szerdára kérjek időpontot, először NST-re, utána hozzá. (36 .hét: első NST, vizsgálat: hüvelyváladék, hüvelytisztasági vizsgálat, méhszáj, szerintem ez fontos)
Épp sorra kerültem, amikor a széken ülő hölgy felállt(hárman voltak ott) ő viszont indulni készült, amikor meglátott, félig indulóban, hogy lássam, nincs ideje foglalkozni azzal amiért ott állok, megkérdezte, mit szeretnék, én mondtam, hogy két időpontot kérnék, leírtam, hogy hovám miért van rá szükségem, és nyújtottam a kismamakönyvem, félig se hallgatott végig. Válasz: "Doktor úrhoz nincs időpont, majd valamikor Márciusban, NST-re sincs szerintem, az is majd valamikor Márciusban" Néztem nagy szemekkel. Hiszen ha Márciusban már megvan a baba, miért kellene NST-re jönnöm, de nem mondtam, csak megismételtem mit szeretnék, ekkor felszabadította tőlem a hölgyet a kolleganője, aki igyekezett megnyugtatni, NST-re kaphatok időpontot Szerdára, Orvoshoz viszont nem tud adni, megköszöntem(, majd NST után megpróbálom, hátha beférek az idejébe, mert a Kórházba hívott most, szerintem nem lesz ez gond..)
Nem nagyon szeretem az ilyen dolgokat leírni, egyrészt, lelkifurdalásom van, ha jót nem tudok mondani, hanem negatív dolgot, kritikát kell leírnom, az én hitem nem olyan, ami szeret kritizálni, másrészt igazságérzetem meg megdöbbenésem az emberi közönyön és nemtőrödömségen sokszor kimondatja. Mindannyian emberek vagyunk, sokszor túlhajszoltak a munkában-nem csak az egészségügyben, más szektorokban is- túlfeszítettek idegileg az anyagi-és a stresszes munkahelyi körülmények miatt, amikor nem mindig sikerül empatikusnak lenni, biztos minden területen előfordul, akár velünk is, egy diákunkkal, vagy ügyfelünkkel, de szerintem pont az egészségügy az a hely, ahol nem lenne szabad, mert ez nem csak egy szakma, hanem hivatás is, kevés olyan hely van, mint a kórház, ahol jobban ki van szolgáltatva az ember. Kicsit hosszú lettem, képzelhetitek, hogy megdöbbentem, amikor elképzeltem, akkor nekem nem lesz NST-ém mint más kismamának? És a kötelező vizsgálat?
És mindezek mellett, hogy egymással ilyenek tudunk lenni, még titokban Hálát mondok az Istennek, hogy egészségesek vagyunk, hiszen ez a legfontosabb. Valahogy ezért nehéz elhinni, valakinek miért lenne ereje, ideje, elkeseredettsége sztorikat kitalálni.