Janaka! Az a "kellemetlenség" mindegyik eljárásnál előfordulhat, mert a folyadék feszíti a "berendezést". Minél jobb a helyzet, annál kevésbé fáj. Ha elzáródás van, nyilván akkor a legrosszabb. Amúgy a képalkotást tekintve pont az UH-os a rosszabb, ugyanis amikor a kontrasztanyag a petevezeték másik végén kiszabadul a hasüregbe, ott olyan helyre kerül, ahol sok az idegvégződés. Ha erre rányomja az orvos a vizsgálófejet, akkor bizony fájhat a dolog, amíg a röntgennél ugyebár nincs fizikai behatás. Ennek ellenére is az UH-os a jobb vizsgálat, mert korszerűbb, ráadásul nincs sugárterhelés (még ha az a röntgenesnél is elenyésző). Amúgy jobb helyeken (a kórházakban nem!) lehet kérni az UH-osat is altatásban, de már olyat is hallottam, hogy valakinél a laparoszkóposat is ébren csinálták.
Hát, inkább nem részletezném az illető élménybeszámolóját. Én azt gondolom, hogy aki kevésbé érzékeny, annak az UH-os sem fáj, de akinek mindig minden (rákszűrés, szonda, stb.) fáj, az próbálja meg kierőszakolni az altatást. Felesleges és értelmetlen dolog szenvedni.
Miciona! Ezek szerint csak a két nagy volt 10-es minőségű? Tényleg, rákérdeztetek a minőségre a műtét után? Azért is javasoltam, mert a hétfői leszívás a kisebb tüszőknek még eléggé korainak tűnt és a kicsiknél a megtermékenyülés aránya eléggé csekély, ezért jobb előre felkészülni arra, ami reálisan várható. Nálunk csak egyszer termékenyült meg kicsi tüszőből származó, még nem teljesen érett pete, ezért az ilyenekben már nem nagyon bízunk. Remélem, mindkettőt visszakapjátok holnap...
Az az altatás nélküli herebiopszia eléggé megdöbbentett. Nem is maga az eljárás (mert jó pár doki egyébként is csak helyi érzéstelenítésben hajlandó megcsinálni), hanem az ürügy. Több okból is felesleges szenvedni. Egyrészt a fájdalom nagyobbik része a műtét után, az érzéstelenítő hatásának elmúlásával jön elő, így felesleges a helyi érzéstelenítés fájdalmát bevállani, miközben az altatónál ez csak egy-két "mezei" szuri, másrészt az altató hatása néhány óra múlva már nem befolyásolja a vezetési képességet, ezt tapasztalatból mondom. Ami ezt befolyásolja, az az, hogy megszabdalták-e a mogyit, így mindenképpen fájdalmas utána ülni, nem is beszélve az úthibák okozta borzalmakról. A párom első reakciója a történetet hallva az volt, hogy ilyen esetben tutira ő vezetne hazafelé annak ellenére is, hogy korábban altatták. Ha meg nem lenne jogsija, akkor valamelyik családtagom, esetleg barát vinne minket, én meg hátul feküdnék. Nem egy biopsziával kapcsolatos élménybeszámolót olvastam korábban és abban mindegyik történet egyezett, hogy a nönek a műtét után szinte a hátán kellett hazavinnie az "áldozatot".
Nem tudom, hogy ki kérdezte a gyógyszereket, de ezzel kapcsolatban nem lehet sok okosat mondani. A helyzet az, hogy a drágább sem mindenkinél jobb, ezért nem mindig éri meg a nagyobb költséget bevállalni. Elvileg az olcsóbb nem annyira tiszta, így ezeknél gyakrabban lehet számítani mellékhatásokra. A Doki majd ajánl valamit, de az első lombiknál biztosan nem fogja a drágát adni, mert az első csak amolyan puhatolózás jellegű, ezért az esetek túlnyomó többségében sikertelen. Azt nem tudni, hogy miért, de a másidiknál már dupla annyi esély van a megtapadásra, mindenesetre addigra már lesz egy tapasztalat és ha az elsőnél alkalmazott gyógyszer nem hozza az elvárt eredményt, akkor a Doki mást fog javasolni. Elvileg bármilyet kérhetsz, ő fel fogja írni, de érdemes hallgatni a tanácsaira. Mi kétszer a legdrágábbakból kaptunk, kétszer meg vegyesen és a stimuk között nem volt nagy különbség. Ha a mostani sem sikerül, valószínűleg legközelebb is a vegyes (Gonal-F & Merional) mellett döntünk.
Itt többen is aggódtatok a hormoneredmények esetleges késedelme miatt. Mi mindig a Nyírőben csináltatjuk és a reggeli csapolás eredményét délután/este a Doki már mindig tudni szokta. Ezek a vizsgálatok 1-2 óra alatt megvannak, késedelmet legfeljebb az okozhat, hogy összevárnak valamennyit. Ez a gyorsaság csak a hormonokra vonatkozik, nem minden vérvizsgálatra!
Teljesen jól vagyok lelkileg. Nem adtam fel, de nem is küzdök érte. Éljük az életet, boldogok vagyunk.
És mi van ilyenkor? 
