A visszerek nekem is az első szülés után alakultak ki, de valószínűleg nem pusztán a szüléstől, hanem már hamarabb ott lehettek, csak még nem kitapinthatóan és nem kellemetlen érzéssel. Egyszerűen óriási nyomás nehezedik a gátra. Aztán Eszter születése előtt visszajöttek, és rendszeresen kúráltam magam ezekkel, no meg persze INTIMTORNA ezerrel, mert az is segít. Csak nem mindegy milyen pózban csinálja, mekkora már a pocak. Megelőzésre is biztosan jók a bogyeszek, ezek nem kemikáliák és hát nem kívánom, de a szülés közeledtével lehet, hogy a tünet- és panaszmentes állapotból az lesz, hogy mégis előtüremkednek a visszerek. Persze nem tudom, nála hogy lesz. Érdemes készülni azért. Ja, Eszter születése után viszont nem volt aranyeres panaszom. De ezeket szedtem jó darabig.
Emese,igen, még mindig jószagú a srác. Bár nem teljesen olyan, amilyet szerettem volna, de velem sem könnyű. És tényleg nagyon igyekszik, türelmes, csak nem mindig vagyunk egy hullámhosszon. És én néha a fáradtságtól nem mindig fogom, hogy mit mond. Vagy épp az a gond, hogy segíteni a kar és beszél, de amíg rá figyelek, addig se az autóra. Ezt mondtam is neki. Tudom milyen ez: vannak, akiknek hiába mondom a lábrendet a táncban ("jobb-bal-jobb, bal-jobb-bal... etc.") egyszerűen vagy arra figyelnek, vagy a táncra. Pl. a férjemmel gyakoroltunk (mármint vezetni
) és amíg ki nem szállt a kocsiból, semmi nem ment. Ez van.
Ja Tünde, csak átfutottam a blogot, nem olvastam, de a Villő-feleség nagyon aranyos.
Remélem lesz időm majd a többiekére is, annyi jót írtok.
Nagyon jók a babók a képeken.
De azért hátha átjön a hangulat. A kölkök mindent megtettek, hogy elűzzék, a telet, ropták veszettül...
Bennem még kicsilányka élt 
, a múltkor nem vettem észre h piszkálja, elállított vlmit, és nem centrifugált.
