Sziasztok!
Látom hasonló cipőben járunk a legtöbbetekkel mi is.
Most bőgtem egy sort. Nem bírom ezt a nyűglődést amit Ákos nap mint nap reggeltől estig levág, amikor nem alszik.

Dobálja, feszegeti magát, morog, sír hozzá. Rágna mindent, de a saját keze nem jó, a játékok nem jók, az én ujjam még csak csak jó, de az sem sokáig. Hová lett az én tündér jó kisfiam? Estére olyan fáradt vagyok, hogy alig várom már, hogy a Férjem hazaérjen és kivegye a kezemből a gyereket...
Folyamatosan kattog az agyam, hogy hogy lehetne jobban csinálni, hogy Ákosnak és nekem is jó legyen, de nincs meg a megoldás. Ő akkor érzi jól magát, ha cipelgetem a fenekét, játszok vele ezerrel, de én képtelen vagyok erre ezek a hisztik után. Imádom a kis gazfickót, de nem vagyok bohóc, hogy egész nap szórakoztassam... Mostanre eljutottunk odáig, hogy a fiam többnyire csak akkor nevet, ha Apa (vagy valaki más) is itthon van. Anya nem elég jó, nem elég szórakoztató.
Megfejthetetlen jeleket küld felém a fiam, én meg olyan vagyok mint egy süket, aki nem érti mit akarnak mondani neki.
Már nem tudom eldönteni, hogy azért nyűglődik, mert éhes, mert fáj a pocakja, mert álmos, mert csak simán játszana egyet anyával, vagy a fogacskája, vagy csak simán palira vesz és cipeltetni akarja magát. Valamit nem jól csinálok, ez a lényeg... egyikünk sem kiegyensúlyozott.
(Bocsika mindenkitől, de ezt muszáj volt leírni.

)
Adél babának boldog névnapot!!!