Sziasztok Lányok!
Az már világossá vált számomra, hogy lehetetlen jelenlegi körülményeink között visszaolvasni az előző hét eseményeit, és jönni sem tudok naponta, remélem, megbocsájtotok.
Ezzel az oldallal megbírkóztam, (Krisz, köszi a táblát, ebből kicsit képbe kerültem) úgyhogy ezekre reagálnék csak.
Till, gratulálok a három gyönyörűséghez! Remélem, minden rendben lesz velük, és annyian maradnak, amennyire Ti vágytok!
Baba, Rana, „boldog szurizást” – ha megengeditek ezt az idézetet

.
Baba, nyugi, minden rendben lesz, csak legfeljebb nem kedden lesz az akció.
Alle, Bella, Zsu, Dezsi, látom, Ti is hamarosan kezdetek.
A sok-sok kék táblában lévő kismaminknak pedig nagyon sok drukkot küldök!!!
Ami minket illet, egyre jobban vagyunk.
Az első 2 nap itthon nagyon nehéz volt, Julcsi megállás nélkül sírt, így aztán én is. Eléggé kiborultam, fájt, hogy nem tudjuk kitalálni, mi lehet a baj, hogy nem tudunk segíteni neki, hogy szembetaláltuk magunkat egy helyzettel, amit nem tudtunk megoldani. Azóta sem tudjuk, mi történhetett, talán a környezetváltozás. Azóta sokkal jobb a helyzet, éjszakánként 3-4 óránként szopizik, utána egyből le is tudom tenni aludni, nappal viszont még nagyon igényli a testi kontaktust, így elég sokat van ölben. Kaja után alszik egy kicsit, aztán pár percet nézelődik, de utána már szeretne is érezni bennünket. Ez így elég strapás. Eddig a férjem nagyon sokat segített, jövő héttől már egyedül kell megbírkóznom a feladattal.
Sokat gondolok rátok, és majd jövök, ha lesz egy kis időm.