Köszönjük szépen a gratulációkat, és persze hogy emlékeztek ránk az meg külön megható!!!
Jó sokat írtatok, így nem is tudtam elolvasni, úgy néz ki a jövőben pedig esély sem lesz rá. Ha le is tudok ülni pár percre a géphez, akkor is csak max pár hsz-t tudok visszaolvasni. Bocsánat már előre is.
Szóval a sztori:
Péntek éjjel arra keltem fel egyik kishelységes utamon, hogy picit vérezgetek. Tulajdonképpen megijedtem, de arra gondoltam, hogy biztosan túlhajtottam magam az elmúlt pár napban, és még jó hogy hétvége jön, mert apa tud Majára vigyázni, én meg pihenni. Csak kicsit véreztem, reggelre el is múlt. Örültem, mert arra gondoltam, hogy így elmehetnénk ezt azt venni, hogy legalább a kórházi csomag nagyjából összeálljon. Délelőtt így vásároltunk, de idegesített minden, fájt a derekam és türelmetlen voltam. Délutánra értünk haza, nem is pakoltam el semmit, hanem mentem lefeküdtem, mert nagyon álmos voltam.
Aztán délután 5kor arra keltem, hogy egy nagy pukkanás és elfolyt a magzatvizem (az előző is így kezdődött). Rettenetesen megijedtem, mert tudtam, hogy innét nincs visszaút, a baba pedig még nagyon korai, mi lesz stb... Én csak álltam a fürdőkédban, szivárgott a vízem, apa meg rohangált a papírral, amire fel volt írva, hogy miket kell vinni és próbált valamelyest összepakolni. Közben anyukámmal beszéltem telefonon, aki megnyugtatott, így kicsit összeszedtem magam.
Elindultunk a kórházba és 7re ott is voltunk. Fájásaim még nem voltak, de megvizsgáltak és mondták, hogy előkészítenek, de szerintük nem lesz belőle semmi reggelig. Majd 6kor beindítják. Előkészítettek, és befektettek egy szülőszobára. Nagyon uncsi volt, de legalább volt tv és azt néztük. Én mondtam apának, hogy reggelig nem bírom ki, és próbáltam Erikkel is beszélni, hogy igyekzzen, ne húzza el nekem, mert azt nem bírom ki.
Aztán éppen fél10kor arra gondoltam, hogy Maja ilyenkor már megszületett, amikor végre 10kor beindultak a fájások. Egyre erősödtek. Nagyon gyors volt, 2-3 perces fájásokkal indult. Vizsgálgattak, de mondták, hogy még nagyon fenn van a feje és még csak 3 újjnyi voltam.
A párom ott volt velem végig, segített lélegezni és ettől kicsit elviselhetőbbek voltak a fájások. Aztán mondtam, hogy szóljon már, mert már nem bírom tovább és székelési ingerem is volt már. Szóltak a dokimnak is, és mire beért már annyi ideje sem volt, hogy átöltözzön, ingujba beállt, a szülésznő is megérkezett, aki közben bement egy császárra, mert ő is úgy gondolta, hogy még sok idő van hátra. Hirtelen megtelt a szoba, és mikor már tényleg nem bírtam tovább, akkor mondta a dokim, hogy akkor most nyomunk, és 2 nagy nyomásra már kinn is volt.
vigyázztak, így gátvédelemmel szültem, egyáltalán nem kellett vágni, csak két öltést kaptam. Ez nagyon jó volt utólag, mert már másnap szinte semmi bajom nem volt, és rendesen tudtam mozogni, ülni, állni stb...
Erik pedig rendesen felsírt, 10/10 apgarral, tökéletesebb nem is lehetne. Akárki látta, mindenki mondta, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy 5 héttel előbb született. Jó, kicsit vékonyka, de majd felhízlaljuk.
Szerencsére a tejem is beindult rendesen. Igaz, Erik először kicsit bágyadka volt. A szülőszobán sem akarta a cicit, és később is állandóan aludt, és fél óra volt felkelteni és pár szívás után is bealudt a cicin. De javulunk, és bízunk benne, hogy megy ez jobban is.
Most itthon vagyunk, és úgy néz ki kezd besárgulni, most ez ellen küzdünk, ezért, meg a kis súlya miatt másfél-2 óránként eszik.
De imádom, és apukája is oda van érte, a tesója pedig kezdi kisajátítani. Állandóan puszilgatja és ő akarja fogni.
Szóval, Erik-Károly: 2009.01.10 23:10, 2950g, 54cm
Jól vagyunk. Megpróbálok most képet feltenni, remélem van még annyi időm.
Sok puszi mindenkinek, és kitartást!!! Mindenki nagyon vigyázzon magára, ha lehet ne nagyon mozduljon ki, pihenjetek, aludjatok sokat, és gyors szülést mindenkinek!
Jövök, amint tudok!!!!!
Ja, a szülőszobán aznap én voltam a legidősebb terhes. Még 29 hetes is volt, állítólag az erős hidegfront és a telihold beindította.