2009.01.08 11:02
Szerző: benó
Na.
Van egy kolléganőm, aki annyi idős, mint én, az osztálytársam volt a szakközépben (de nem barátkoztunk, nekem tök ellenszenves volt, olyan sátánista jellegűnek tűnt), aztán a főiskolára is együtt mentünk. Ott már muszáj volt barátkozni, mert ugye Nyíregyházára jártunk, 300 km, minden héten utazás oda-vissza, ott egy szobában laktunk 4-en az osztályból, szóval össze voltunk nőve, mert így hozta a sors.
De ott is nagyon idegesítő volt, mindig összebújtunk a többiekkel a klotyóban, a sérelmeinket megbeszélni. De persze összetartottunk, segítettünk egymásnak.
Ő nagyon szar családból származik, apja-anyja alkesz, már tini korában kivágták otthonról, mert valahogy elcseszték a lakást, és ők Pestre kerültek, egy ház gondnoka az apja, így van lakásuk. A lány meg ment a pasijához, aki 10 évig eltartotta, suliba járatta stb.
Aztán a suli után együtt dolgoztunk itt a régi suliban, és nagyon ügyes volt, tényleg egy csomó mindent sokkal ügyesebben és jobban tudott, tehát jó munkaerő volt. Mindig együtt voltunk a suliban is, olykor itthon is, mert nem volt más. Embarassed De nekem sose volt a best. Az a Detti. Very Happy Meg Ti. Very Happy Aztán néhány évvel ezelőtt, kb. 4 éve, a pasija otthagyta, mert már lapos volt a kapcsolat, nem tudtak beszélgetni, meg ilyenek. Ő meg nem bír egyedül lenni, és ezért gyorsan össze is jött egy "bandabeli" fiúval, akit sose szeretett igazán, de az rajongott érte. Ekkor albérletben laktak. Kis idő múlva kezdett nagyon depis lenni a csaj. Na, a lényeg az, hogy azóta beteg - skizofrénia, depresszió, mindenféle mániák stb., mindennek a keveréke az ő baja. Ráadásul úgy látjuk, még élvezi is a helyzetét, mert akármit mondtunk neki, akárhogy akartunk segíteni, nem sikerült. Azzal a bababoltos kolléganőmmel nem kevés pénzt adtunk neki kölcsön, hogy fel tudjon venni hitelt és tudjon venni lakást, mert különben sose lett volna neki. "Természetesen" valószínűleg sose fogja visszaadni. Tavaly úgy tanított, hogy bejött, cigizett, kávézott, bűzlött, mint egy dög, és nem tartotta meg az óráit. Az orvos meg alkalmasnak nyilvánította. Shocked Én vettem át a "kislányokat", akiket szoktam emlegetni, ő meg "tanította" (kínozta) az én nagy lányaimat, akiknél szintén sokat kellett helyettesíteni. Tehát évek óta kórház stb. És mindig lelkiismeret-furit csinál, amikor nálatok voltunk, akkor is telefonált, hogy nyafoghasson, és már nem tudok segíteni rajta, megőrjít. Mad Mad Mad Rengeteg időt, energiát, PÉNZT áldoztam már rá, és nem éri meg. Mad És most úgy volt, hogy szeptembertől félévig egy intézetben lesz, ahol majd kikúrálják. De ő onnan is kimászkált, engem hívogatott este 11-kor, meg mikor órán voltam, meg az orvosnál stb., már nem veszem fel egy ideje a telefont, ha látom, hogy ő az. Állandóan öngyilkossági kísérletei vannak, de úgy, hogy ha pl. valaki vigyázott rá otthon, akkor míg az ember elfordult, ő megevett egy marék gyógyszert. Élvezi ő ezt az állapotot szerintünk. És most kirúgták az intézetből (újabb öngy. kísérlet miatt) és visszajött a suliba. Szerzett magának papírt, hogy ALKALMAS, és most ott üldögél a suliban (már nem annyira zombi, régen olyan volt, mint egy drogos, mindennek nekiment), és várja, hogy mikor megyek már el szülni vagy akárhová, mert ő az én helyemre vár. Ráadásul azt se tudja, hogy már van helyettem két ember is, akinek meg van ígérve az állás (az egyik kevés órát fog csak tartani). A főnök ki akarja rúgni, mert elege van belőle. Nem csoda. Confused De sajnálom is egyben. Confused És most a főnök aljas módon nem mond neki semmit, ő meg üldögél a gép előtt, gépezik, meg a titkárnénitől kért valami munkát, azzal szarakodik. És most az én pofám ég, hogy átbasszuk, holott nem az én bűnöm az egész. Meg közben mérges is vagyok, mert elegem van belőle, és nem vagyok hajlandó az egész életemet rááldozni. Már annyira utáltam tavaly, hogy rosszul voltam, ha meghallottam a lépteit. Egy csomószor odakuporodott mellém, mikor gépeltem, és nézett, vagy belenézett, hogy mit csinálok stb.
Szóval ez az én nyűgöm. Confused
Hosszú voltam iszonyúan. Bocs.

