Bogika jól van köszönjük.
Élvezi a hangját és a babakocsit amit a kerijééktől kapott. Azzal kel és fekszik.
Szófosása is van egész nap!! Halandzsa minden mennyiségben!

Már várjuk, hogy mikor kezd el érthetőbben dumálni.
Néha elejt egy - egy apa, anya féleséget.
A fácskán a gömböket szinte a fa felsőbb részeire kellett tenni előle.
Csodálta a fácskát nagyon.
Igaz megint volt egy balesetünk, de szerencsére egy 2mm x 2mmes kis sebbel megúsztuk.
A mamánál hintázott a kisszékén és közben forgolódott a tv felé. Megbillent a szék és sajnos a tvállvány üvegajtaját összetörte. Gondolhatod milyen érzés volt álomból - apával elnyúltunk egy kicsit - arra kelni, hogy ordít a gyerek és összetört valami.

A kis Csöpp fáradt volt már és olyankor ha nem alszik el, túlpörgeti magát.

A gyerek nyaka véres volt és a mama keze is!! Nem tudtuk, hogy ki honnan vérzik. Apa magához vette Bogit és érzett egy kis puklit a fején. Elvette a kezét és az meg véres volt. ... vérzik a gyerek feje!!! Ekkor rájött az ideg ... meg rám is. Kicsit lenyugodtunk és Bogica meg elaludt. Végül hazajöttünk, de nem volt semmi maradandó dolog. pl. hányás, .... stb.
Annyi csak, hogy a gyerekek este a napközben történteket álmodják újra/élik át. Éjjel arra ébredtem, hogy Bogica álmában hangosan sír..... tudtam, hogy miért. Ottmaradtam vele egy kicsit és visszaaltattam.
Szerencsésen megúsztuk a dolgot, de nem sok híjja volt.