Sziasztok!
Vicky!!! Nagyon sokat gondolunk Rád, hajrá! De jó!!! Nemsokára ölelheted Leventét!

Bori is szurkol, itt csuklik és pörög a pociban!!!
Csipcsab várjuk az újabb híreket!
Liuska! Ne aggódj a tejcsi miatt, ha teheted, akkor aludj te is, amikor Tamás békésen szuszog. Fontos, hogy próbálj meg pihizni, mert akkor tejcsi is több lesz. Egyél is rendesen, s ne aggódj, mert az nem használ. Kérj segítséget a védőnénitől, ha jól kijöttök egymással, meg hát amúgyis... És bízz magadban!!!
A születés- és szüléstörténetedet köszönjük!
Szegénykém, akkor neked elég hosszú volt az éjszakád! Azért rádnézett néha valaki, volt segítség? Nekem is a vajúdás volt a legmegterhelőbb lelkileg, annyira ingadozott a hangulatom, hogy csak na. Nem is tudom, mi lett volna, ha egyedül kellett volna végigcsinálnom...
Nagyon szurkolok Neked, hogy tudj kitalálni egy napirendet úgy, hogy legyen időd magadra is.
(Nekem Marcinál még a tusolás is neccesen ment, az én drága elsőszülött fiamnak anyajelző funkciója is volt: kimentem a szobából, üvöltés gomb benyom, ééééés üvöltés ezerrel addig, amíg újra be nem mentem. Huh, még ma is kiráz a hideg...)
Ma hármasban leszünk a gyerekekkel, Apósom nagyon gyengus, mondtam tegnap a Zuramnak, addig menjen, míg van, akihez (nyilván nem így mondtam, de hát a lényeg ez volt...), és segítsen anyósomnak. Szegény nagymama egyedül fürdeti, eteti apósomat, bár még mozgolódni tud, de a teljes ágyhoz kötöttség már csak napok/hetek kérdése...
Aztán este zenélni megy - Évzáró szilveszteri táncházasdi lesz az összes táncházi zenekar közreműködésével, este 9-10-ig fognak játszani, ergo 11 körül fog hazaérni családfőnk.
Egyébként olyan furcsa, megrendítő és egyszerre gyönyörű is ez a születés-halál dolog. Igen, mindkettő tud ilyen lenni, mert ha megadják az embernek (a jövőnek és a menőnek) a méltóságot, s a lélekre oda tudunk figyelni, akkor a megérkezésen kívül az elbúcsúzás is okozhat meghatározó és felemelő érzéseket, nyilván más töltettel. Annyira fura, hogy míg itt folyamatosan bújnak ki az új lelkek a pocakokból, addig vannak elköszönő és elmenő lelkek... Bocs, remélem nem voltam ünneprontó.
Csak hát ezt a gyerekeimmel mégsem akarom megbeszélni, a zuram meg nem mutatja, de hát, naná, hogy szomorú... Nem jó még az én idétlen gondolataimmal is fárasztani. Úgyhogy köszi Nektek a türelmet!
Holnap nagymenet lesz nálunk, 8-an fogunk enni, de megbeszéltük a sógornőmmel, rendeljük a kaját. Van egy rakat étkezési jegyünk, úgyhogy a megszokott helyről rendelünk kajcsit. Tudom, két ünnep között jobb és ildomosabb lenne a házi koszt, de hát ez egy ilyen év...
Én állom a sütiket, a sógorasszony pedig gyümölcssalit hoz - Gyöngyössolymosról. Próbáltam lebeszélni, hogy itt is meg tudjuk csinálni, de nem...
Délelőtt elmegyünk a MűPa-ba, megnézzük Mátyás királyt, aztán hazagurulunk és együtt leszünk estig. Nagyon "csöndes" napjuk lesz a szomszédoknak...
Na, már megint sok(kkk) voltam, bocsánat!
