Bocs, de ezúttal nem hallgattam Rátok, azaz az otthoni negat. teszt + vérzés mellett nem nyomakodtam végig a biztoshosszú sort a BMC-ben úgy, hogy tudtam, új stimus ciklust nem kezdünk el. (Ezt eleve megmondta a dokim az inszem után, hogy dec. közepén nem indítja az újat, ha szükséges is lenne) Szóval nekem lassan el is múlik a havibajom

ami viszont rettenetes, hogy sokkal jobban érzem magam, mint a stimus hónapokban. Az a helyzet, hogy az utolsó kettő erőt adott, mert egymást követték, ugyanakkor mintha telítődtem volna a hormonoktól, folyton rossz votl a közérzetem, egész álló hónapban, napszaktól függetlenül, émelyegtem és hányingerem volt, ami végre elmúlt. Bár állapotos lennék, és hányingereznék, ehhez képest most érzem jól magam, hogy abszolút semmi.
Évértékelő....

Mi 4 éve küzdünk a meddőséggel, de első évben nem tettünk lépéseket, mondván, biztos rosszkor vagyunk együtt, meg egyik hónapban megfázás, másikban uszoda, stb. hátha azért nem sikerül azonnal. Mondjuk engem egyre inkább megviselt a kudarc, jobban, mint most; mostanra kissé fásulok és kezdem vezíteni a reményt (pedig tudom, hogy nem szabadna) A 2. évben már járkáltunk vizsgálatokra, majd összejött és szomorkás vége is lett egy spontán terhességnek. Azóta spontán nem, de inszemmel még 1,5x voltam terhes, idén, hiszen az inszemeket idén kezdtük. (A felet azért írtam, mert az igazából UH-val még fel sem tárt korában elment, sajnos) azóta még 2 sikertelen inszemem volt. Ha az orvos le nem beszél, végigcsinálnám a még kettőt, ugyanis kezdem úgy érezni, hogy engem még az inszemnyi hormonmennyiség is eléggé megvisel - előbb is írtam - és hízok is, utálom. Jó lenne, ha nem kellene eljutnunk a lombikig, de ha úgy alakul, sem szeretnék már soha megállni, és spontánkodni, amíg egészséges picibabát nem szülök.
Ezt az egyet kérem a Jézuskától és az Angyaloktól, hogy végre sikerüljön nekünk is.
Most van az első karácsony életemben, hogy egyáltalán nem érdekel, mit kapok a család tagjaitól, engem már a legrikítóbb színű vázával sem lehet elszomorítani vagy pl. egy giccses éneklő virággal, ami a nagynéném kifordult ízlésére jellemző... először érzem, hogy ezek olyan pitiáner dolgok.
Amúgy örömmel várom az ünnepeket és én nagyon készülök is rá, csak a szívemben van egy komoly üresség, hogy nekünk már nem ennyien kellene ünnnepelnünk.
kicsit hosszú voltam, bocsánat