Jó estét!
Csenge!
Jobbulást a kis betegnek! Csórikám, nagyon fájhat neki...
Ágicám!
Ide is írok, hátha valami kis bíztató életjelet kapunk, pl. Lili meggyógyult és te nem azért nem írsz, mert már a repcsin ültök Namíbia felé...
Kicsit kezdek aggódni. Szabad?
Bözsi!
Teszek fel képet az ötletröl: kis virágcserépgyerek lefestve és papírból rénszarvasfej kivágva, kifestve és ráragasztva, vagy angyal chenil drótból és fagolyóból papír szárnyakkal és megintcsak virágcserépgyerek test.
Sziszka!
Tényleg szuper, hogy másnak is tudsz "tejelni".
Nomármost: itt tél van. A párom szerdán 20 órát vezetett szakadó hóban le Milánóig és vissza, mindezt nyári gumikkal. Hiába mondtam neki, hogy kedden még nem gond, szerdától havazik és csütörtöktöl világvége, nem akarta elhinni. Hát felhívott pár órával az indulás után, hogy elég gáz van, a Bernardino után nem takarították el a havat, sok a baleset, dugó és mivel az olaszok zöme is tükörradiál nyári gumikkal autózik, csak a jószerencse segíthet. Csodával határos módon megúszta minden incidens nélkül, de úgy nézett ki, amikor belépett az ajtón, mint egy zombi...
Hazafelé bevásárolt a milánói Penny-ben, ahogy megbeszéltük, csak a bevásárlólistát hagyta itthon. Jellemzö. Mindenesetre ez a karácsonyi ajándékunk egymásnak: durum liszt, olivabogyó, szárított paradicsom és ilyesmik...

Kitombolhatom magam megint a konyhában.
Hogy a hóról legyen egy kis elképzelésetek, teszek fel két képet. Az elsöt aznap reggel csináltam, amikor a párom már úton volt, a másikat másnap reggel.
Aztán ma de. megint sütögettem a gyerekekkel, holnap folytatjuk alapon:
A gyerköcök a konyhaablakból nézve a házak közötti hóban:
Döncike ma a nemalvást gyakorolja. Reggel fél hétkor kelt és idáig bírta két ici-pici megszakítással. Ennek ellenére sikerült a vasalnivalóból is egy kosárnyit ledolgozni és még a gyerekekkel is tudtam társasozni, kiközben megfött a pörkölt és most elkészült a marhahúsleves is.
Még annyi történt, hogy átjött a szomszédasszony a hátsó házból egy kis csomaggal, saját sütésü karácsonyi aprósütikkel a gyerekeknek és egy csupor saját mézzel, mert a kertjükben van egy méhkaptáruk és onnan van mézük. Erröl nekem eszembejutott, hogy anno az egyeremen, amikor méhészetet tanultunk, felájánlott nekünk a prof. egy méhcsaládot kaptárastól, de nem mertem a szomszédsággal megrizikózni, pedig nagyon jópofa dolog a méhészet, ha az ember nem félös és nem allergiás a csípésre.
Majd ha nekem lesz egyszer saját kertem, lesz benne méhem is!
Mecsi!
Helyreállt egy kicsit a lelked a pároddal kapcsolatban? Nekünk sincs sok idönk egymásra, pedig az én férjem itthonról dolgozik. Ha nekem hiányzik az összebújás, ö nem ér rám, ha meg neki, akkor velem van valami. Mindenesetre még mindig szüz vagyok éves szinten.
Jó éjt, mentem Döncikét melengetni.
Az az érzésem, hogy megint elfelejtettem valakit, vagy valamit. Ezer bocsánat!
Barbi
