Emma! Nálunk ma reggel volt a télapó! Jó volt látni a gyerekek örömét
Nekem meg épp most cseszték el a hangulatomat, nem idevaló téma, majd hétfőn elmondom személyesen, de nagyon ki vagyok akadva....
Na megyek, mert még mindig pakolni kell. Így rohadt nehéz csinálni a padlózást, hogy bent lakunk. Üres lakásban meg se kottyanna, de így... Kipakoltam a franciaágy ágyneműtartóit, áthoztuk az ágyat a nappaliba, visszapakoltam a cuccokat az ágyneműtartóba. A szekrénnyel ugyanígy fogok tenni, de előtte még a nappaliban kell átrendezni a dolgokat, amit csak félretettem, hogy a nagy ágyunk beférjen. De nem panaszkodom, hisz ez nem tragédia, a végeredménye nagyon jó lesz.
Annyiszor eszembe jut, hogy Timi igazán soha nem panaszkodott, pedig biztosan irtózatos fájdalmai lehettek. Meg amikor megírta, hogy Pesten mit mondtak neki, még akkor is olyan pozitívan írt, még akkor is a rengeteg erő sugárzott a szavaiból, valahogy az elkeseredéséből szinte semmi nem jött át. Mikor valamilyen szinten kimondták rá a "halálos ítéletet", még akkor is azt mondta, hogy ő majd megmutatja az orvosoknak!
Én úgy érzem, hogy sokáig példaképe lesz itt sokunknak az ő ereje, bátorsága, az egész lénye.
Bocs, hogy megint itt szomorú dolgokat írok, de valahogy kikívánkozott belőlem.


















