Sziasztok!
Újra mozgalmas napom volt, bár délután bealudtam, hála istennek most tudtam aludni... Most keltem fel...
Nos, reggel a zimában elmentünk Marcival misére, öléggé befagyott a seggünk...!

A diákmisére mentünk 9-re, brrrr.
De megérte, tök jó volt, annyira jófej volt a papunk, ezt mondta mise alatt: aki nem jött el, azt vattába csomagolták otthon és lehelgetik..., meg, hogy azok csupa "lekvár gyerekek"...
Nagyon szeretjük, 83 éves, de nyáron még beállt focizni a gyerekek közé játékos hittanon...
Ja, és piarista szerzetes, doktorált, hetente szerintem kb. többezer gyereket tanít ovistól gimnazistáig, előadásokat tart itt-ott, kórházi szolgálatot lát el egy csomó helyen, vasárnap meg lenyom vagy 3 misét...
Aztán hazajöttünk, s közöltük apával, mi nem megyünk délután találkozni a Batthyány téren a párom nagyobb gyerekeivel, Réka nap ide vagy oda (a lánya Réka)...
Úgy volt, hogy utána beülünk a Nagyi palacsintázójába, majd elmegyünk a Csodák Palotájába okosodni egy előadásra, valami elektromossággal kapcsolatos témát néztem ki, az a címe: "Töltődj fel!"...
Erre elment az uram egyedül, majd telefonált, hogy a nagyok bejelentették: ők velünk is akarnak találkozni, így eljönnek hozzánk... Vettek egy csomó palacsintát (jaj, de jó, nem kellett palacsintát gyártani...)
Mondtam, hogy tök jó, de akkor még sütök hamburger húst. Házi összeállítású, bolti alapanyagú hambit csináltam - életünkben először, amúgy meg nem nagyon szoktunk hamburgerezni - talán évente 1x esznek "mekis" vagy "börgeres" hamburgert...
Na szóval mire megjöttek, addigra elkészült a 6 hambi, s az én részemet is megették... (Julinak nem ízlett a cucc, így a másik 3 kölök megevett 2-2 hamburgert) - helyette viszont én ettem juhtúrós, kapros-túrós és mogyorókrémes pacsalintát...

)
Az ebéd az teljesen kikészített...
Kiszolgáltam a népeket, kb. egy büfés néninek éreztem magam...

Mire sikerült megennem a palacsintákat, s elmosogattam, addigra megéheztek, újra. Mondtam nekik, hogy mars el az asztaltól!
De szerencsére megnézték a Hyppolit, a lakájt, meg még egy csomó filmet. Mivel nem volt helyem a kanapén, bementem a szobába aludni - bánatomban... De tök jól tettem, azt hiszem.
Csöre: a rokonok néha tényleg idegesítőek tudnak lenni, bár az sem izgi, ha maximálisab békén hagynak.
Az én két bátyám Kiskunhalasról eddig 1-1 alkalommal jött fel:
a kisebbik egy fél órára - átugrott hozzánk is, mert feljöttek a barátaikhoz Budára, a nagyobbik már egy éjszakára, mert a fiát hozta fel a Műegyetemre, egy éjszakára így nem kellett fizetni...
(Ja, mellesleg én is a BME-n dolgozom, az unokaöcsém azóta jön be hozzám...)
A többiekről most inkább nem beszélek...
Szóval nekem nem kell elviselnem az okoskodást, viszont cserébe nincs akire számítsak a férjemen kívül (no meg minimális mértékben a közeli ismerősökön...)
Fontos, hogy pihizz.
Én is úgy vagyok a harmadik pocakossággal, hogy nehezen bírom.
Eddig az összes háromgyerekes anyuka azt mondta, sokkal jobban kikészítette a harmadik terhessége, mint az összes többi babavárása, szülése, gyermekágyi időszaka, s az otthoni babázás minden előnyévelés hátrányával együtt...
Lehet, hogy a korral is jár, de talán a pihenés lehetetlenségével és az állandó rohanással is. Úgyhogy nyugi. A nagyanyám 52 éves volt, amikor megszülte 12., élőként a 9. gyerekét...
Mézeskalács: fémdobozba kell rakni, s egy-egy cikk almát is bele kell tenni, ennek a nedvességétől jól megpuhul/hamarabb megpuhul...
És szerintem tovább is eláll, mint 1 hónap, én egyszer elraktam egy fémdobozban, jó batkatás szokás szerint elfelejtkeztem róla, valamikor húsvét tájékán találtam rá, s nem volt semmi baja. Azt az örömöt, ahogy rágták a családom tagjai...
Jaj, lányok, jövő héten Advent!
Ez jó is, mert "jön Karácsony, jaj, de jó", de kezd izgissé válni a dolog babóca-ügyben...
Kedden megyek UH-ra, jövő pénteken meg 4D-s UH, remélem meg tudják nézni rendesen Pötyikét - no nem tudom, hogy meg fogjuk-e tudni kuki-nuni ügyben az igazat, mert a családom nem akarja tudni a tutit - szóval lehet, h. várni kell a fiú-lány arány végleges kialakulásáig január közepéig...
Mágnes: gyönyörűek vagytok!!!
Erika! Kitartás, nemsokára túllesztek rajta!!! Engem is kikészített két éve... (dec. 30-án fejeztük be az átpakolást...)
Szurkolok nektek!
Na megyek, ismét egyedül kezdem el az esti gályázást...
De már kezdem megszokni...
Nem szeretem a vasárnap estéket! Mindig jön a következő heti feladattömeg számbavétele, bla, bla, bla...
Pusza Nektek: batkata
