Hű de sokat írtatok!
Sarmon szorítunk ezerrel! Nem lesz semmi baj, hiszen mindene kifejlődött már, hízni meg kint is ráér. Fel a fejjel, Mózes és Jázmin is megértik már, hogy be kell feküdnöd. Milyen nehéz szívvel hagyja otthon az ember a "nagyokat"!
Winchi: 3 éve mindig azt nézem, hogy ha van 3 sor lányruha, akkor fiú csak egy fél sor. Most már lányom is van, de kb 1,5 éves koráig megvan a ruhatára, annyi ruhát kaptunk. Viszont a fiam kinőtte a 98-asokat, most készülök beszerezni a 104-eseket. Mehetek vadászni!
Bende: nálunk volt a háború, bár inkább lelki vívódásnak nevezném, hát úgy tűnik megoldódott. Felhúztam a kezemre egy bábot ( fekete bárány ) és elkezdtünk beszélgetni. Levi is én is kiadtunk magunkból minden bizonytalanságot, megbeszéltük a dolgokat. Így játékos formában könnyebben rájöttem mit érezhet. Nagyon megkönnyebbültem, 2 hónapja még nem is gondoltam, hogy egyszer örülni fogok neki, de újra tojik a fejemre, ha valamiért összeszidom. Hurrá!
Sophie: Üdv köztünk, nemrég csatlakoztam én is. Gégéétől jó ötlet ez a bemutatkozás, írok pár sort magamról. 27 éves vagyok, sérült gyerekek gondozásával és fejlesztésével foglalkoztam. 3 éves a fiam Levente, 7 hetes a lányom Dorottya. Fehérváron szültem, de én sem ott lakok.
[/
[/
utálom.Most kezdek el tornászni aztán remélem lesz valami.Iwiwen van fennt rólam is kép persze esküvöi meg nászutas.De mindjárt teszek fel egyet.Te nem vagy fennt iwiwen?A végén félsz meg izgulsz Sarmon helyett aztán meg majd egy szobába köttök ki de jó lenne 
nem emlékszem mikor visszaalvás
Nem irigyellek. Mi lehetett a baj hogy nem tudott aludni a Manócska? 
), majd hazaérve beadtam neki. Az eredmény az lett, hogy sugárban kihányt mindent. Annyira sajnáltam, plusz már tuti hulla fáradt lehetett, mert nyűgösködött is előtte. Most alszik, én meg tiszta bűntudatban vagyok, hogy mekkora barom anya lehetek... 
