Amina!
Akkor nagy-nagy tüszőnövelő drukkok indulnak!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Én magamnak adom be, mert apa nagyon rosszul van, ha tűt lát. Tudod, orvoscsaládból származik...
Illetve, mikor úgy tudom intézni, akkor inkább a kaáliban adatom be, mert utálom a decát szúrni, csíp, és vastag a tűje, én meg sajnálom magam.
Monic,
most már nem izgatom magam, esténként lelki tuningként a gyerekeinkről álmodozom. Kérdezte is a párom, hogy muszály-e, hogy beleéljem magam, de mondtam neki, hogy igen, mert szomorkodni még akkor is ráérek, ha véletlenül nem sikerül. De ennek most kell sikerülnie.
Kiderült a belgyógy vizsgálaton, hogy Gilbert-szindrómám van, amitől nem kell megijedni, nem is betegség, inkább egy genetikailag öröklött tulajdonság. De a Gilberteseknek még jobban kerülniük kell a stresszt, mint másnak (egy enzimből keveset gyárt le a májam, és a stressz hatására még kevesebb lesz belőle, amitől sárga leszek és dekoncentrált.) Szóval most már van mire hivatkozni, ha kibújok a stresszes helyzetekből...
