Hát... igen, Te ajánlottad.
Én meg elfelejtettem, h Te voltál...
Nagyon vacakul érzem ma magam... a hasim is sokat fáj, de ma émelygés, hányás, hasmenés, minden volt... nem aludtam megint rendesen, mert Mikit ápolgattam, beállta dereka szegénykémnek. Olyan lelkiismeret furdalása volt, hogy felébresztett, de mondtam neki, hogy szívesen babusgatom egy kicsit, én bármikor tudok aludni, amíg ő dolgozik...
Ma elmentem nevelőapámért a kórházba, hazavittem, hát... nincs túl jó bőrben. Dehát tegnapelőtt operálták, talán azért napról napra jobb lesz.
Öcsém sztoriját akartam még leírni Neked:
Szóval a lényeg, hogy most 23 éves, amikor született, nagyon későn kapcsolt az orvos, hogy születés van, úgy kiabált utána a folyosón egy nővér, hogy jöjjön vissza, mert Misi feje már majdnem kibújt, de a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór. Így az orvos visszament, se kesztyű, se bemosakodás, se semmi, megfogta az öcsém fejét, és amennyire tudta, visszanyomta, hogy lazítson a köldökzsinóron. Hát nem fulladt meg, de sikerült megnyomni a fejét, hogy lett egy vérrög benne, ami ide-oda vándorolt, és idegeket érintve epilepszia jellegű rohamokat okozott. 2 hónapos volt, amikor észrevettük rajta, hogy baj van... elkékült, nem kapott levegőt. Szerencsére a szomszédba épp akkor hozott haza a mentő egy nénit, így rögtön volt valaki, aki megnézte az öcsémet, azt mondta, azonnal kórház, lélegeztetőgép. 5 perc alatt beértek, de mire az orvos megnézte volna, elmúlt a roham. Nem tartották bent kivizsgáláson, csak egy órásmegfigyelés volt, de mindent rendben találtak, így hazaengedték. Nagyon sok időt volt ez után többször ilyen-olyan kórházakban, rengeteg gyógyszert szedett már két hónaposan is, mire anyunak elege lett az esztergomi orvosokból és felvitte Pestre. Ott rögtön kiderült, hogy mi a baj. Ráállították egy gyógyszerre, de 12 éves korára napi 200-300 rohama volt. A suliban folyton elaludt, és bár nem voltak rossz jegyei, azt mondták, kisegítőiskolában kellene továbbtanulnia. Akkor én már főiskolás voltam, tudtam, hogy a kisegítősulikban nem olyan gyerekek vannak, mint ő, itt nálunk főként magatartászavaros r...k, ennek ellenére minden pszichológiai vélemény ezt támasztotta alá. Nagyon nehéz évek jöttek, mert Misi nagyon barátkozó, nagyon naiv még mindig, és a romagyerekek nagyon sokszor bántották. Én meg persze nem egyszer pofoztam fel miatta egy-két idióta kölköt, akik sportot űztek a zrikálásból. Egy orvosi vizsgálat alkalmával kiderült, hogy a doktornő, aki Misit kezelte, talált egy lehetőséget arra, hogy hogyan lehetne az öcsémet meggyógyítani, mert ha nem tesznek semmit, 16 éves korára elveszítjük, annyira leépülnek az agysejtjei. Persze ezt senki nem akarta, így nem volt más lehetőség, csak a műtét. Megállapították, hogy az agyának melyik részéről indulnak ki a rosszullétek, a vérömleny időközben elmeszesedett, ez volt a szerencséje, csak beszorult, így ezt kellett eltávolítani, és közben az agyának azon részét, ami ettől a vérömlenytől elpusztult.
Szóval akkor volt 13 éves... Reggel 11-től este 8-ig tartott a műtét, az ország legjobb agysebésze operálta, a kezelőorvosa meg 20 percenként jött, és mondta, hogy hol tartanak. Misi nagyon meg akart gyógyulni, de kétesélyes volt a dolog. Még sosem csináltak ilyen műtétet, és megmondták, hogy vagy sikerül, vagy nem, anyuval meg úgy gondoltuk, hogy ezt az egyetlen esélyt, ha ennyire akarja, meg kell adni neki. A műtét végülis sikeres volt, rendbejött hamar, és épp a napokban voltak az utolsó vizsgálatokon, amiken kiderült, hogy minden teljesen rendbejött nála. Csak az első 13 évét vették el szegénykémnek... A műtét után újra kellett tanulnia enni, inni, járni, beszélni, olvasni, számolni, mindent, amit egy kisbabának megtanítasz, de megcsinálta, iszonyú nagy akaraterővel. Nekem azt hiszem, mindig ő lesz a példaképem, mert sosem lett volna ehhez erőm. Mi ketten mindig nagyon szerettük egymást, és én azóta sem engedem senkinek, hogy bántsa.
Az unokahúgom vele egyidős, és többször szólalkoztam már össze vele azért, mert valami megjegyzést tett rá... de senki nem tudhatja, milyen lehet azon keresztülmenni, amin az öcsém ment...
Na, abbahagyom, mert megint elérzékenyülök. Inkább elmegyek meglátogatom.
Aztán majd alszom, ha hazajöttem. (Végülis csak 10 percre laknak)
Jó legyél, szép napot és vigyázz Magadra!
Olyan kis pici, de simán kivehető már a babaforma! 
Én is nagyon kívánom a muffint, meg még egy csomó mindent. Ez jó jel nem? 
), ebédre húsleves, vacsira meg képzeld el, hogy kis kenyér, kis sült csirkemellnek az a belső száraz része (a zsírosat nem mertem) és megkockáztattam egy kicsi csemegeubit! Nagyon jól esett és semmi bajom nem lett. Egy óra múlva meg egy aktíviát is megettem. És még mindig teljesen jól vagyok. Még megkockáztatok egy fél grapefruitot, hogy gyümölcsöt is egyek. De lehet, hogy inkább almát, az talán gyengébb gyümölcs.
) Majd meglátjuk! Én nem aggódom, sok a barát ismerős! És gondolj bele, hogy mennyivel kkönnyebb lesz majd a második babával! 
nekem azt mondták, hogy a káposztákat meg a k. betűs zöldségeket kerüljem, mert puffasztanak. Mondjuk lehet, hogy neked ilyen gondod nem lesz, ha eddig sem volt, de én már mindentől félek ami az emésztésemre szélsőségesen hathat. 
És hát az étrendem legfontosabb összetevői a zöldségek. Mindegy, majd kitalálom addigra, kiderül, hogy mit lehet és mit nem... 
Mindegy, legalább eszembe jutott, hogy mit veszek férjemnek karácsonyra. 
Ráadásul éjjel valami robbanás volt a gyárban, egész éjjel tüzet oltott meg lapátolt, olyan fáradtan jött haza, de 9 óránál nem tudott tovább aludni...
