az én gyerekem szerintem belfogott a téli álmába... Reggel felkelt enni 6-kor, aztán 8-kor visszakéredzkedett (hogyafenébekellírni...

) az ágyba, és azóta nyomja. Én meg akartam gyantázni meg vasalni meg egy csomó mindent csinálni, de mondom csak óvatosan kezdek bele mert tuti felébred. Szétválogattam a vasalnivalókat, és szerintem ilyen hamar még nem végeztem, mert a műtét óta nem jutottam oda, és azokat a ruhákat amiket vasalni akartam, mind kinőtte...

Na jó, egy pulcsi kivételével. Úgyhogy csak a pelusok vannak, azok meg ráérnek...
Aztán kiszedtem a fiókjából is a kinőtt rucikat és beleraktam a már kinőttük dobozba, és elővettem azokat amik most lesznek rá jók a még nem jók rá dobozból.
Aztán beraktam egy mosást. Még mindig semmi.
Elkezdtem gyantázni, de csak úgy óvatosan, hogy bármikor abba tudjam hagyni. Alsó lábszár. Gyerek még alszik. Hónalj. Gyerek még mindig alszik. Felső lábszár. Hihetetlen de a gyerek még mindig nem ébredt fel. Fazon. És kész. És még mindig csönd van!!! akkor mondom lefürdök. Megtettem. Aztán nekiálltam hajat mosni is, mert még mindig semmi... Fogmosás, mosogatás, összepakoltam a cuccát hogy tudjunk indulni ha felébredt és evett, aztán elintéztem az emailjeimet de a GYEREK MÉG MINDIG ALSZIK.
Bocsi ha túl részletes voltam, de annyira vicces, hogy ilyenkor az ember mindig csak 5 percre mer tervezni mert mi van ha... bezzeg ha előre tudnánk hogy meddig van időnk, sokkal energikusabban lehetne haladni. de ez már csak így van.
Ja, amúgy a súlyproblémákról... Egy csomót gondolkodtam ezen én is. Amikor képet látok magamról, látom hogy gáz, de egyszerűen nem érdekel. Tudom, hogy majd ha lesz rá lehetőségem akkor teszek ellene, addig meg tök fölösleges ezen görcsölni. Egyrészt.
Másrészt meg mi már nem kiscsajok vagyunk hanem anyarabszolgák, és szerintem bárki ha belegondol hogy mi ér többet, az, hogy van egy csoda az életében, vagy az, hogy jól néz-e ki, szerintem meg is válaszoltuk a dolgot. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor most el is lehet hagyni magunkat, de szerintem tök fölösleges az ilyeneken görcsölni. És ha már soha nem leszünk olyanok mint régen??? A gyerekünk akkor is ott lesz és ez sokkal több örömet kell hogy adjon. Úgyhogy szerintem ne görcsöljetek ezen. (bár azt is hozzá kell tennem, hogy meg tudom érteni azokat akik a párjuk miatt görcsölnek rajta, de nekem ebben nagy mázlim van, hogy úgy szeret, ahogy vagyok. Annak ellenére, hogy még régebben mindig mondta, hogy ha meg fogok hízni, akkor nem fogok neki tetszeni. Meg ha a szülés után így vagy úgy fogok kinézni... És engem jobban zavar, annak ellenére, hogy engem sem zavar túlzottan. Szóval értitek.
Bocsi hogy monológ lett...
Ja, és a gyerek még mindig alszik.
