Bocsánat, annyira nem olvastam még bele, csak az első és utolsó oldalt...
Egészen pontosan szeptember 16-án fogant a baba, mert úgy alakult, hogy azóta nem voltunk együtt. Mivel nem jött meg a mensesem és pozitív lett a teszt, inkább nem "zavartuk", hogy nehogy baj legyen.
Így a babának most már 6 hetesnek kellene lennie, de még a dokim, aki azt mondta, hogy ott van, még Ő sem mérte, csak a petezsákot és nem talált szívhangot. Pedig szerintem már kellett volna. A Klinikán egyértelműen mondták, hogy nincs baba és műtét, de adnak esélyt jövő hétig, hátha mégis van. De csak az én megnyugtatásomra.
Viszont már olyan darabosan vérzek, mint mikor mensi alatt lökődik le a nyálkahártya. Olyan átlátszós nyúlós vércsomókkal. Ne haragudjatok, hogy így leírom.
Persze reménykednék szívem szerint mert egyik doki azt mondta, hogy van baba hétfőn, kedden a másik azt, hogy nincs. Így két ellentétes állítás között vagyok és elegem van abból, hogy nem tudják eldönteni, hogy most mi van! Végülis a gyermekemről beszélünk!
De én már érzem, hogy nincs velünk. Már nincsenek tüneteim sem és ez a vérzés megrémiszt. Kórházba még nem szeretnék bemenni, főleg nem hétvégére.