Sziasztok!
Hű micsoda termés!És micsoda téma...
Nem is tudom, mit is mondjak.Az én dokim is fiatal és iszonyú jóképű, és én ezt nem tudtam, egy fórumos ismerősöm ajánlotta, hogy a nyugdíja s anyukájával tök rendes volt, szerinte próbáljam meg.Név alapján mentem, aztán mikor megláttam, csak vörösödtem

Eddig mindig viszonylag idősekhez jártam, lassan megszokom őt is, bár a múltkor vele álmodtam

azóta tök zavarban vagyok, ha találkozunk.

Én annyit kérdeztem tőle az elején, hogy jöhetek-e végig hozzá, mondta, hogy természetesen, elsorolta a vizsgálatokat a 9 hónap alatt, de ennyi.Semmi konkrétum.Én is tervezem, hogy a genetikai uhukor beszélgetni kéne, de elég izé lesz biztos.Nemlajoshoz hasonlóan én sem vagyok jó ilyen helyzetekeben(mi magyartanárok tartsunk össze

)A 12 hetes uhun is tök gáz volt megkérdezni, hogy mivel tartozom, az "amit gondolnak" című választól meg ugye még jobban kikészültem.Remélem a szülésre is ezt mondja majd

De a viccet félretéve, eddig egy szavam sem lehet rá, figyelmes, kedves, hülye kérdésre is türelmesen válaszol, a múltkor véletlenül futottunk össze, és nemhogy megismert, rákérdezett, hogy AFP-re jöttem, tehát ilyen szinten képben van, ez nagyon jól esett.Mindig hangsúlyozza, hogy bármi van, hívjam nyugodtan, a múltkor mikor AFP-s beutalóért mentem láttam, hogy mi van azzal aki nem fizet, ott ül jó fél órát, mire az asszisztens kezébe nyomja a papírt, én mondtam, hogy az orvossal is szeretnék beszélni, meg volt beszélve, egyből tessék bejönni, kb.15 percet beszélt velem az orvos, és a kérésére megkaptam az uh beutalót is, hogy ne kelljen mégegyszer menni.Szóval más.Lehet, hogy hülyének néztek, de én már csalódtam annyit a magyar eü-ben, hogy ez nekem fontos.És inkább fizetek, de törődjenek velem.Ezért akadtam ki a 4d-n, hogy ne papoljon már nekem egy doki, hogy miért most jöttem,meg ilyenek, fizetek érte, tegye a dolgát!
Semmiről nem tudok, hogy hogy megy, szülésznő, ilyesmiről fogalmam sincs, a doki magánrendelése 5ezer, úgyhogy mi is 50 körül gondoltunk adni neki, ha továbbra is ilyen rendi lesz.
Anyagi dolgokról nem is nagyon írok, de azért nekem nem is tudom, hogy írjam, hülyeség , hogy jó, de értitek biztos, tehát, hogy nem vagyunk egyedül.Olyan pocsék, hogy milyen klassz dolgokat lehet(NE) venni a picinek, csak éppen nincs miből, és nekem az a bajom, hogy hajlamos túl tragikusan látni dolgokat.A férjem mondogatja, hogy mi még ne szóljunk egy szót se, de ő is legalább olyan óvatos, csak nem olyan pesszimista, mint én. Nekünk "csak" kb. 400 ezer hitelünk van, ennek egy része még a férjem első házasságából lakásfelújítási, a többi a bankszámláinkhoz kapcsolódó A hitel.De ez is reménytelen, hogy hogy tudnánk lenullázni, és mennyi mindent kéne csinálni.Egy régi típusú házban lakunk, amit belülről már nagyon szépen rendbehoztunk apránként, de kívül még katasztrofális.Férjem szerint persze nem, d e női szemmel elég gáz. Szóval lenne még mit csinálni, jó lenne egy autó(újról nem is álmodunk)ahhoz garázs is kéne,de most azt is azzal poénkodtuk el kínunkban, hogy tudod milyen kocsit veszünk?Hát babakocsit!
És itt a baba.Szóval nyomasztó a tudat, hogy nem tud az ember egyről a kettőre haladni.De az is igaz, hogy fél éve még csak reménykedtünk abban, hogy egyáltalán valaha lehet kisbabánk, és ahhoz képest viszont, milyen jól állunk!Engem ez az egy vígasztal, ez okoz örömet(nem is kicsit)és azért ilyenkor nem is érdekel más!Van ennél fontosabb most?
Na jó kis regény lett, bocsi érte!