Hát,tudod,engem is szíven ütött a dolog, hogy senki sem várt...
De velem mindig mostohán bánt az anyám is és az anyós is.
A harmadikkal veszélyeztetett terhes voltam. Mikor anyós megtudta, hogy feküdnöm kell,átjött és ordibált egyet velem, elmondta, hogy ha vállaltam, akkor csináljam végig, ő nem tud nekem segíteni, van elég dolga, ő nem ad kalácsot és nem ad tanácsot. Mondtam, hogy nekem nem kell segítség, eddig is elvoltam, csak lelki támasz. Erre a válasza: Ja, édes lányom, azt tőlem ne várj!
Vagyis egyszerűbb lett volna azt mondania,hogy tőle semmit se várjak, még jó szót se.
