sziasztok!
Aprooka, most olvastam, mi történt. Olyan jók az anyai megérzések!
Kriszta, tuti nálatok nincs ilyen gond. egy ideig Villő is produkált ilyet, mondjuk én nem mértem a hízást, de ugyanígy evett. Én fogtam magam, és betartottam a 3-4 órát, és megint evett rendesen 1-2 nap után. De 130 hízás bőven elég, Bene mindig is csak annyit hízott, Pláne első hónapokban nagyon sokat hízott Petya.
Veronikusz: fogigátlóról: amíg 5 hónapig szedtem a cerazettet, semmi libidó, abbahagytam, 2 hét sem kellett és nősténnyé váltam.
Lányok, köszi a hiányolást, az alábbiak magyarázatul szolgálnak.
És rólunk:
Szóval ma jártunk a Bethesda kórházban Benével. Megnézte a főorvos (elég mészárszék hangulata volt, de Bene hamar túllendült rajta), csináltak arcüregröntgent, ami szerencsére negatív lett, és hallásvizsgálatot is, legalábbis műszeres dobüregi nyomást mértek. Ennek egy kúp alakú görbét kéne kirajzolnia, ehelyett Bene mindkét fülére a 0 érték magasságában majdnem egyenes vonalat produkált. Vagyis erősen nagyot hall mindkét fülére. Így tulajdonképpen azon csodálkozom, hogy mégis hogyan fejlődött Bene eddig ennyire egyáltalán???
Így aztán a műtét a fülbe ültetett tubussal (mindkettőbe) indokolt. Időpont novemberre van, de a doki megpróbál minket besuvasztani október 29-re, 28-án kell menni hozzá a laborleletekkel, és ha másnapra mégis befér, akkor másnap megműti, ha nem fér be, marad az eredeti időpont. Persze nagyon drukkolok, hogy hamarabb kerüljön sor a beavatkozásra.
(Nagyon zárójeles, és mellékes, de a héten eszembe jutott, hogy amikor ez az egész vélhetőleg kezdődött 2 éve télen, még szóltam is a gyerekdokinknak, hogy Bene 4 hóanpig folyamatosan taknyos volt, és én is hasonló panaszok miatt mandulaműtéten estem át, és nem lehet-e, hogy ez áll Benénél a dolgok mögött. A válasz az volt, hogy ha nincs más panasz, akkor egyelőre ne foglalkozzunk vele. Hja, csak éppen az ilyen fülgyulladás nem okoz "panaszt", és ezt kettőnk közül nem nekem kellett volna tudnom.)
azért eldöntöttem, hogy egy levelet fogok írni a VOLT gyerekdokinknak, és a védőnőt is felhívom és tájékoztatom részletesen... mert ő volt a fő nyugtató.
És egy nagyon pozitív élmény a hétvégénkről, főként Finnország-rajongóknak: Férjemék cége családos programot tartott a
Kopaszi gáton, a Lágymányosi híd budai hídfőjénél. Ez egy befektetők által helyrehozott nagy park, közte egy kis Duna öböllel. (politikai és pénzügyi botrányok persze itt is voltak...) Hihetelten zöld, alulról locsolt gyep, (amire szabad rálépni, és erre tábla is biztat) kis virág és bokorágyások, nagy, régi fák, kikotort, kővel, sóderrel, vagy néhol homokkal borított Dunapart, és mindenféle épületek modern skandináv stílusban. Egyszerűen lenyűgöző hely, ha kevesebb lett volna a fűzfa, és több a nyírfa és fenyőfa egy az egyben Finnországban éreztem volna magam, de így sem volt kutya az élmény. A gát közepén van egy nagyon gyerekbarát, étterem-kávézó, de mehettek csak úgy ingyen piknikezni, labdázni, andalogni, bármi. őrzött parkolóval ellátott, talán még hajóállomás is van, de ez nem biztos. Majd a blogra teszek fel róla képeket később. Én teljesen oda és vissza voltam.