Helló, Lányok,
hiányoztatok!

Köszönünk minden ránkgondolást!
Annyira jó volt olvasni mindenkiről (mert olvasni mindig olvaslak Titeket). GONDOLUNK ÁM MI IS MINDENKIRE, HA NEM IS ÍROM LE EGYENKÉNT: BETEGESKEDŐ BABÁK-MAMÁK, JOBBULÁST ÉS NAGYON VIGYÁZZATOK MAGATOKRA ÉS EGYMÁSRA!!!
Boldog születésnapot utólag drága Ákosnak, az immár fiatal korba lépettGremesénknek és Kolbinak!!!
Teljesen odavoltam a babás képekért, kismamik pocakos képeiért (úgy hiányzik a nagy pocak...). Szépek vagytok mind! Sajna a fényképezőgépünk bekrepált (a márka meg kivonult a fényképezőgép-piacról...), így nincsenek újabb fotók, max. ha apukám gépével csinálunk ezt-azt, de arról csak egy béna program segítségével szedhetők le a gépek (kb. 3 óra volt telepíteni), s akkor is minden képet le kell szedni róla, így vagy 1,5 óra a letöltés. Szuper zseni volt, aki feltalálta, a szüleim pl. hozzá sem tudnának jutni a képekhez nélkülünk...
Örülök, hogy hallottam rólatok,
Bongyi!
Timi, nagyon fox hiányozni, azért remélem, hogy mielőbb hallunk Rólad, Rólatok!
Tök jó, hogy egy csomóan jártok zenebölcsibe s más efféle helyekre... nálunk is van vmi a művházban, de csütörtökönként, úgyhogy reménytelen (aznap egész nap dolgozom).
Helyzetkép: Ádi jól van, a kiütés szinte alig látszik, hol napokra eltűnik, hol visszajön. Egyértelműen a kakihoz köthető a megjelenés és az eltűnés, de nem tudtam rájönni, mit ne adjak neki enni, hogy jobb legyen a helyzet. Ráadásul a "mit ne egyen" fel sem merülhet nagyon mint lehetőség, mert épp hogy etetni kell Ádit, hogy hízzon végre valamennyit.
Nálunk most állandóan az ölbe- és a felvevés megy, ott célszerű ülnöm Ádóval a földön, máskülönben ááááááááááááá. Vmelyik este 11-kor akkora sírásban tört ki, hogy fél órán át nem tudtuk megnyugtatni, azóta sem tudjuk, mi volt a gond.
Kéne menni dévényezni, de kb. 1 vagy 2 nap marad rá, és mivel kilógók vagyunk (nincs állandó időpontunk a zsufi miatt), nem igazán válogathatnánk az időpontok közül (tehát vagy jó az, amit a gyógytornász mond, de kicsi az esély rá). Viszont nagyon idegesít, hogy nem tudunk menni (se Dévényre, se amúgy). Azért próbálkozunk.
A hét a rohangálás jegyében telik, szerencsére Ádira tudnak vigyázni a családtagok.
Kolbi, nagyon szorítok Neked, hogy jó állást és pótmamit találjatok! Fogalmam sincs, nálunk mi lenne, ha nem lehetne Ádit valahogy az apjára és a szüleimre bízni. Errefelé még bébiszitter sem nagyon van, csak méregdrága magánbölcsi (ami kilőve), de igazából az előbbit sem tudnánk finanszírozni, arról nem is szólva, hogy nem tudom, kire is bíznám rá a saját gyerekemet és lakásomat nyugodt szívvel...
Olvasás: szerencsére ez a sok tömegközlekedéses utazgatással megoldódott, végre ismét van mód rá, élvezem is nagyon. Tény, hogy a nagyon komoly könyveket és filmeket már évek óta hanyagolom, a sok gond miatt nem is volt kedvem az elmúlt egy évben vígjátékokon, akciófilmeken kívül mást nézni. (Vindolanda: ha esetleg meg tudjátok szerezni, a Baby Mama c. film nekem nagyon tetszett, és az Invasion is, az új, N. Kidman-féle változata, bár a kritikák lehúzták, szerintem oké volt).