Gmelcsi1: Érdekes, amit a Kopáról írtál... A kórházban előfordulhat ilyesmi, ott állandóan rohangál és nincs sok ideje, de ha a magánrendelésére adta az időpontot és ott nem csinált semmit, akkor ez eléggé dühítő lehet. Nem adott beutalókat? Csak azért kérdezem, mert feleslegesen nem végez fizikális vizsgálatot. Én azt vártam (várta a halál), hogy hátulról elveszi a szűzességemet, de azt mondta, hogy csak akkor kerül rá sor, ha feltétlenül szükséges. A következő találkozásunkkor a kezünkbe nyomta a leleteket, megkaptuk az aláírását és ennyi volt a történet. Lehetőségként feldobta ugyan a műtétet, de a romlás 10%-os valószínűsége eléggé elrettentett, így ő sem forszírozta tovább a dolgot. Arra viszont jól emlékszem, hogy bár a "katonák" számánál nem tudott javulást garantálni, a "sereg" minősége viszont az esetek 75%-ában javul, tehát nálatok lehet értelme az operációnak. Hátrány az, hogy így minimum 3-4 hónap fog eltelni előrelépés nélkül, de ha a műtét utáni 6 hónapos kontrollt is megvárja, akkor ez egy örökkévalóságnak fog tűnni a számotokra. Valamennyit segíthettek a dolgon, ha táplálékkiegészítőket szed a párod ugyanis ezek a "sereg" létszámát és minőségét is előnyösen befolyásolhatják. A C-, B- és E-vitamin, cink, szelén, L-Arginin, folsav, Q10 mindenképpen szükséges, de sokan esküsznek például a Maca Vibe nevű tablettára is. Persze az eredmény csak kb. 3 hónappal később jelentkezik (75 napig érik egy "katona"), de ezek garantáltan javítanak a helyzeten. Én a Lenkei-féle multivitamint is tudom javasolni, mert az árát és a benne lévő mennyiségeket tekintve nagyon megéri, csak arra kell ügyelni, hogy sok folyadékot fogyasszunk mellé, különben az 1 g C-vitamin miatt idővel kőbányát nyithatunk a veséinkben. Nálam a sereg összlétszáma ezeknek a segítségével a 100-szorosára nőtt, de a morfológia nem igazán változott. Mivel az előző eredmény katasztrofális volt, így azóta is csak az ICSI jöhet szóba, tehát a kérdésedre válaszolva: igen, lombikozunk.
Miciona: Szívesen!

A visszér-műtéttel kapcsolatban azt is mérlegeljétek, hogy 5-10 %-ban vízsérv is kialakul, ami már fájdalmas is, ezért újabb műtéti beavatkozásra lehet szükség. Ne érts félre, nem lebeszélni akarlak Titeket, csak elmondom azt, ami máskor csupán az "apróbetűs részben" szerepel. Van olyan eset, amikor megéri kockázatot vállani. Ha a visszér már permanens fájdalmat okoz, vagy a spermavizsgálat eredménye nem áll nagyon messze az ideálistól akkor mindenképpen érdemes belevágni.
A testmozgással nem is igazán a hormonokon kell segíteni, mert abból annyit kapsz, amennyit a Doki felír. Te két dologgal segíthetsz magadon: rengeteg fehérjét eszel, ami a bevitt hormonok szállításához szükséges, illetve sokat mozogsz, hogy a keringés javításával ezt a szállítást elő tudd segíteni. (Hiába van bent a hormon, ha nem jut el oda, ahol hasznosulnia kell.)
Igazad van, nyilván jobb lenne egy spontán terhesség, de ez sajnos nem kívánságműsor, a legkevésbé sem az. A siker nagyobb részben az aktuális ciklustól, kisebb részben pedig a szerencsétől függ. (Ha a pozitív hozzáállás lenne a lényeg, mindannyian régóta a gyerekeinket terelgetnénk, az abortusz meg ismeretlen fogalom lenne...) Az esetek túlnyomó többségében a siker garantált, csak idő kérdése az egész. Mindig reálisan kell gondolkodni és arra kell koncentrálni, hogy az adott ciklusban a lehető legjobb legyen a helyzet. Irreális elvárásokkal nem érdemes ezt az amúgy is rögös utat még nehezebbé tenni. Szvsz a lényeg az, hogy figyeljünk oda egymásra és mindenben támogassuk a másikat. Mi az első pillanattól fogva együtt csinálunk mindent, az összes vizsgálat alatt fogtuk egymás kezét. Egy pillanatra sem engedtük, hogy a problémáink feszültséget gerjesszenek közöttünk, inkább mindenki másra haragszunk. A végén nekünk is sikerülni fog, csak ki kell várni. Dévisznél a lehető legjobb kezekben vagyunk. Hihetetlen ez az ember.

Képes volt a rendelés 13. órájában (majdnem 21 óra volt már ekkor) úgy megcsinálni a méhszondázást, hogy nem okozott említésre méltó fájdalmat. Én, "hős" férfiként jobban kikészültem tőle, mint a párom, de legalább sokadszorra is azt láttam, hogy a dokinak arany keze van. Hihetetlen, mennyit dolgozik...

A teherbírása rendkívül figyelemreméltó, le a kalappal előtte! Egy pillanatig sem bántuk meg, hogy annak idején őt választottuk.
Az egyetlen furcsa tulajdonsága az, hogy szereti beijeszteni a pácienseit. Mi már megszoktuk, hogy egy nagyon-nagyon rossz hír hallatán előbb abból gyököt vonunk, majd pedig elosztjuk kettővel és akkor kapunk reális képet az adott problémáról. Sebaj, ezt is meg lehet szokni...
