Társalgó főoldal » Anyaságról » Más nemû a kisbabám, mint amit vártam!

Kriszti!
Erdekes, volt 1 naggggggyon jo baratom, akit ugy hivtak, mint a Fiadat. (Kevin nélkül). Tudom, gyakori név, mégis furcsa volt, amikor olvastam. Az 1ik legjobb baratom volt.

Kukacz,
boldog, boldog, boldog születésnapot!!! Nekem könnyen jár a szám a csekélyke 25 évemmel... A nyaralás...vegyes. Na jó, egész jó volt, csak az okozott olykor gondot, hogy anyósom is velünk volt. Jó fej, szeretem, de 2 hétig nem a legjobb. Meg így nem volt igazán intim együttlétünk. (Nem a szexre gondolok, bár aki ismer, úgysem hiszi el. ) Mire jutottál, mire vitted? Vagy mire nem? Vagy mit szeretnél, hogy történjen az életedben? Ha van kedved erről levelezni, írhatsz magánban. Lehet, hogy tudok segíteni, ha valamit változtatni akarsz. (Trénernek tanulok, vagy lehet ötletem, hogy hová fordulj.)

Kriszta,
ügyi vagy.

Szia Virag!Többiek is sziasztok!!!
Valamiért idösebbnek képzeltelek!!! Na jo, ez OFF, de köszi a gratulaciooot!!!
Nem tudsz segiteni, aranyos vagy!!! Nem Magyaro-n lakom... En is jartam tréner tanfolyamra!!!
Anyosos nyaralas? Jajjj nekem!!! En is szeretem az enyémet, de nem mennék vele nyaralni!!! Olyan igazi ANYOOOS!
Hogy mire nem vittem? Nem lettem hires festö-iro-költö, pedig szerettem volna, nem tanultam meg jiddish-ül, nincs 3 diplomam, mint a Mamamnak... Ilyenekröl van szo.
Amugy mi a végzettséged? Puszi!

OFF.

Szia, Kukacz!
Két dolog fordult meg a fejemben.
1. A festő-író-költő, a jiddis és a 3 diploma közül melyik az, amit TE valójában akarsz, és melyik, melyek a sorskönyved és/vagy a szüleid tudatos/tudattalan elvárása(i). Szerintem érdemes ezt jól megrágni, és
2. valósítsd meg. Nincs apelláta. 32 év még nem a világ vége. Láss hozzá, és valósítsd meg magad. Rajta, nincs mire várnod!
Ha javasolhatom, vedd meg Dr. Doreen Virtue: A fényküldöttek útja (The lightworker's way) című könyvét. Igaz, ez többről szól, mint önmegvalósításról, de ha csak azért olvasod, már abban is sokat tud segíteni. Sok sikert!

Virág

Sziasztok!

Vége a nyaralásnak

Köszönöm a gratulákat a gyerekdokis győzelemhez.

Kukacz,
utólag én is boldog születésnapot kívánok
Én tavaly év elején gondolkodtam a továbbtanuláson, szeptemberben távoktatásos tagozaton elkezdtem a fősulit, majd a féléves matek vizsga szép halál volt. Pár nap múlva elintéztem a félévismétlést, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve hazafelé vettem egy terhességi tesztet. Majd elintéztem a halasztást, és most boldogan várom a babát, és jövőre kezdem csak az iskolát. Addig is annyi mindent szeretnék csinálni, csak az a bibi, hogy még albérletben "nyomjuk", és ez erősen korlátozza kibontakozási lehetőségeimet (legalábbis az anyagi részét). Én nem gondolom, hogy a 32. születésnap olyan számotvetős dolog. Arra ott van az 50. vagy a 60. . Önmegvalósítás - szuppper !!!

Virág,
miután 1x szó volt az aktív, fiatal nagyszülőkről, tudtam, hogy elég ifjonc lehetsz, de ennyire !!! Nem akarlak "fényezni" - nincs is rá szükség -, de a korodhoz képest nagyon bölcs vagy .
Voltam UH-n, még mindig 90%-os lányom van :-O , de láttam, ahogy bokszolt, és láttam, hogy a kezecskéjét bedugja a szájába És 1539 gr. Neki nincsenek súlyproblémái . Ja és a tervezett 79 kg-ból, 83(!) lett, de még így is dicséretet kaptam

Üdv mindenkinek,
Kriszta

Kriszta,
köszi és gratulálok a kicsi lánykához!

Virág

Sziasztok!

Úgy látom, hogy nagyon régen nem írt már senki ebbe a topicba, én meg csak most találtam ide, így én most írom le az én gondolataimat.

Nekünk első törpénknél úgy volt, hogy a férjemmel allig vártuk, hogy tudjunk menni a dokihoz aki esetleg közli velünk a kicsi nemét.
Nem is volt semmi gond gyönyörűen látszott, hogy kicsi fiunk lesz. Mi nagyon örülünk bár a férjem elsőre egy lányt szeretett volna, de fiú lett Máté, aki most már 5 éves lesz, imádni való.
Majd eljött az idő, hogy neki kezdjünk a második babának, nagyon izgalmas volt. Majd eldöntöttük akkor, hogy nem fogjuk megkérdezni, hoy milyen nemű ugyanis teljesen mindegy csak egészséges legyen.
Hála istennek kibirtuk, hogy ne kérdezzük meg bár a ultrahangon mindig mondták, hogy teljesen lehet látni a nemét.Mindig azt mondtuk, hogy mindegy miyen nemű csak egészséges legyen. Sajnos nálunk ez nem jött össze. Ugyanis a szülés pillanatában tudtuk meg hogy gyönyörű kicsi fiunk született megint, de sajnos nem teljesen egészségesen.
Hála a jó istennek korrigálható volt a probléma így már lassan csak rémálomnak tűnik az egész.
Én ezek után tényleg azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy kisfiu vagy kislány a lényeg, hogy EGÉSzSÉGES LEGYEN!!
Ha a harmadikot is be fogom vállalni amit nagyon szeretnék, akkor sem valószinű, hogy megfogom kérdezni, hogy milyen nemű, de biztos hogy nagyon fogok izgulni, hogy tényleg egészséges lesz e?

Mindenkinek nagyon jó egészséget kívánok!
Krisztaa

Sziasztok!
Én is most írok először ebbe a topicba. Nálunk az első pindúr már a legelején megmutatta, hogy kislány lesz és én borzasztóan örültem neki, mert világéletemben lányt szerettem volna. Egészen pontosan csak és kizárólag lányt!!! A második babánál szintén igy álltam a dologhoz bár ő nagyon sokáig nem akarta megmutatni milye is van. Biztos voltam benne hogy ő is kiscsaj. De a huszonnyolcadik héten kiderült hogy fütyije van... Egy kicsit le voltam törve de nem annyira vészesen mint ahogy először gondoltam volna. Szoktattam magam a gondolathoz, kerestünk a párommal neki nevet, mert eddig csak lányneveket kerestünk. Nagyon sokat "beszélgettem " vele a pocakomban és mindig elmondtam neki, hogy azért mert nem lány még nagyon szeretem.Aztám megszületett... Mostmár hét hónapos és soha de soha nem cserélném el húsz lányért sem. Egyszerűen imádnivaló.
Mindenkinek én is csak azt tudom mondani, hogy teljesen mindegy mi lesz csak egészséges legyen.

Sziasztok!
Most találtam rá erre az oldalra, és én is szeretném leírni a történetünket a baba nemével kapcsolatban. Amikor terhes lettem, a babámra mindig fiúként gondoltam, nem is fordult meg a fejünkben, hogy lány lesz, mivel a férjemék családjában dédszülőkig visszamenőleg is csak fiúk születtek. Úgy is lett, és semmi csalódottság nem volt bennem.Ezt azért mondom, mert egy előző hozzászólásban olvastam valami olyasmit, hogy minden nő szeretne egy kislányt, ahogy én is, de úgy gondoltam, hogy majd a következő.
Következő terhességnél már nagyon lányt akartam, és ezért elmentem 3D-s UH-ra, de az elsőnél az orvos azt mondta, hogy nem látja, de én láttam a lába között a "fütyit", amit a családnak kazettáról megmutattam, és ők is konstatálták, hogy bizony ez fiú. Következő 3D-s UH-nál közölte velem a doki, hogy KISLÁNY. Pár napig el is hittem, de a megérzésem fiú volt. Az a bizonyos ANYAI MEGÉRZÉS.Egyszerűen nem mertem elhinni, hogy nekem is születhet kislányom.
Nem húzom már tovább: amikor a műtősnő szavait meghallottam, akkor hittem csak el: Puncis, ezt mondta.
Mivel több gyerkőcöt nem tervezünk, nagyon boldog vagyok, hogy van ez is - az is, hogy így mondjam.Most, hogy visszaolvastam, úgy tűnik, mintha e körül forgott volna a 9 hónap, pedig nem, csak nagyon örülünk a vegyes párosnak.

Sziasztok!

Elég kihalt ez a topik, de azért leírom, hogy én most várom az első babámat. Nagyon lánynak éreztem, azt is szerettem volna, aztán most kicsit átfordultam, hogy talán mégis inkább egy gézengúz fiút szeretnék. Szerintem sikerült jól összezavarni magamat, mert már semmiféle megérzésem nincs, bár a pocakot Johannának hívom. Ráadásul nem bírom eldönteni, hogy vajon megkérdezzem-e vagy legyen meglepi a baba. Lassan időszerű ez és csak úgy jönnek az ellentétes bíztatások, csak kapkodom a fejem. Viszont egyre inkább azt érzem, hogy nem bírom kivárni a szülést, nagggyon kíváncsi vagyok.

Kinga

Szia Kinga! Szerintem azért halt ki a topic, mert mindenki leirta, hogy ezt hogy is élte at, és-ugye-nem szülünk tul gyakran!!!(Kivéve Viragot és Kivancsit!!!)Fentebb irtam, hogy nekem volt megérzésem, eleinte BIZTOS voltam abban, hogy lany lesz a Pöttöm, aztan lett 1 ördög Fiam, Aki 15 honapos. Imadom!!! Tulajdonképpen annyira mindegy, milyen nemü!!! A lényeg az, hogy hogyan biztositunk Neki megfelelö hattért ahhoz, hogy önalloan boldogulni tudjon késöbb!!! Es, hogy egészséges legyen!!! Az a legfontosabb!!!Mikorra vagy kiirva??? Melyik korhazban??? Pusza, kitartas!!!

Szia Kinga!
Én is most várom az első babámat. Mi nem bírtuk megállni és megkérdeztük, kislányt láttak. Én azt is éreztem.
Csatlakozom Kukacz-hoz, hogy mindegy milyen nemű, mindegyik egy egyéniség!
Az pedig úgyis eldől a 9 hónap alatt, hogy Te is kíváncsi vagy, vagy meg bírod állni. Tulajdonképpen még nekem is lehet fiú...
Tmami

Sziasztok!

július 14-re vagyok kiírva, és nem bírtam ki,megkérdeztem,Bendegúz lesz.Így viszont gyorsan rá is jöttem,hogy én lányt akartam,most kissé csalódott vagyok,talán azért kiheverem.

Tmami,grat a pocilakóhoz.Mikor szülsz?

Kukacz,júl 14,Keszthely.Tom,hogy az a legfontosabb,hogy egészséges legyen,majd biztosan a szívemmel is ezt fogom érezni,nem csak az eszemmel!

Kinga

Szia Kinga!
Bocs, hogy nem válaszoltam, de elfelejtettem, hogy írtam ide A Péterfys topicba szoktam írogatni, ide csak "betévedtem".
Én július 4-re vagyok kiírva, (csak tíz nap van köztünk!!) a kórház a Péterfy.
Ezalatt az egy hónap alatt biztosan megszoktad, hogy kisfiú lesz, ugye? A Bendegúz aranyos név

Szia Tmami!

Én is elfelejtettem,hogy írtam ide
Igen,már nagyon örülök a kisfiamnak,most meg már azon imádkozom,hogy nehogy véletlenül lány legyen.Jó sokat foglalkoztam vele,így megszoktam...

Szia Kinga!

Kergetjük egymást??
Visszajöttem ide, bár nyugodtan offolhatjuk a péterfis topicot is Hol fogsz szülni? És hogy viseled a terhességet?
Én mostanában érzem, hogy ez picit el vagyok nehezülve és az alvás kezd problémás lenni, de ezenkívül hálistennek minden Ok. Holnap megyünk 4D-re, a múltkor lányt láttak, de azért most is kíváncsi vagyok, bár nekünk tényleg mindegy
Vigyázz magatokra! Puszi
Tmami

Szia Tmami!

Én Keszthelyen szülök majd,mert itt lakom,egyelőre.
Mostanában kezdem én is nehezebbnek érezni a babavárást.Egyre kevesebbet tudok aludni,ami nekem azért is problémás,mert egyetemre járok és nappal tanulnom kelleneA vérnyomásom is ingadozik sajna és néha kicsit fáj,annyira rúg a Bendegúz.
Akkor holnap moziztok!El sem hiszed,mennyire tudlak irigyelni miatta.Itt közel s távol nincs 3D-s uh,Pécsre vagy Pestre kellene utaznom miatta,de ha nem muszáj nem autózom órákat,mert pár hete véreztem,és többet kell pihiznem!
Vigyázz Te is magatokra,aztán jelentkezz,hogy maradt-e kislány a pocaklakód!

Puszi,Kinga

Szia Kinga!

A Te babád is biztosan ugyanilyen szép!! Legalább az enyémen keresztül látod mekkora lehet mostanság a tiétek Az biztos, hogy ne vállalj inkább hosszú utazást és pihenj sokat, ezzel teszed a legjobbat a babának!
Az egyetemen halasztasz majd egy évet a Prücsök miatt?
Különben, visszatérve a topic eredeti címéhez, én is elgondolkoztam amikor megmondták, hogy kislány lesz, hogy "hát akkor nem kisfiú" és ezen szomorkodtam egy darabig. Lehet, hogy Te is csak ezt érezted, hogy nem lehet mindkettő
Puszi
Tmami

Szia Tmami!

Teljesen igazad van,most már csak az a fontos,hogy egészséges legyen Bende,és ez mennyire nem frázis!
Muszáj pihiznem,mert irtó fáradt,álmos vagyok mindig,ráadásul nagyon nyilallok.Szerencsére,szerdán uh és vizsgálat,így el is mondhatom az orvosomnak.
Nem halasztok,ha minden jól megy,egyéni tanrenddel tudom folytatni.Csak akkor halasztok,ha nagyon nyűgös lesz a pici.
Mi van Veletek azóta?

Puszi,Kinga

Szia Kinga!

Kicsit fáradékonyabb vagyok mostanság én is, de alapvetően nagyon jól érzem magam
Lehet, hogy a babó is érzi ezt, mert hiperaktívan "dörömböl", mozgolódik.
Holnap megyünk vásárolni babakelengyét (kiságy, pelenkázó, ilyesmik). Valahogy ruhákat még nem akaródzik venni, lehet, hogy csak utolsó hónapban veszem meg.
Írd meg, hogy mi volt az UH-n szerdán! Biztos meg fog nyugtatni és nincs semmi baj.
Puszi, Tmami

Üdv!
Mi nagyon vártuk a fiút.A család nagy és szinte csak lányokból áll.Fiúnak is éreztem.Aztán jött a meglepi.4 dimenziós ultrahang.Kiderült, hogy kislány.Én nem voltam csalódott.A férjem is örült neki, főleg, hogy egészséges.
Viszont a családom nagyon szörnyen fogadta.
A húgom teljesen kétségbeesett.Ő akart lenni a keresztanyja.Bosszúból a másik húgomat kértem fel a keresztanyaságra.Egyszóval megromlott a családommal a viszony emiatt.Szóval elég szomorú.
Mára a szüleim talán - tán beletörődtek, de érzem azért a hátrányát.
Ha fiú lett volna már rég eszement vásárlásba kezdtek volna.
Most meg csak... még szó sem esik Jázminról :-(

Epi,
ez tényleg nagyon szomorú. Mi lenne, ha őszintén elmondanád nekik, hogy ez neked, nektek mennyire fáj? Hogy ez a baba a ti nagyon várt csöppségetek lesz, a ti gyermeketek! Mit számít a neme? Tudod, van egy nagyon húzós gondolatom, amit azért nem mondanék el nekik: ha valaki egy még meg sem született babát akármi alapján szeret (itt pl ha fiú lenne, rajonganának érte), azok valójában nem szeretik azt a babát!!! Csak hiányt pótol! Az az igazi szeretet, amikor nem kell hozzá teljesíteni! Csak szeretik, mert van. Pont. Én hála a jó égnek lány lettem, mert ha nem... Apám nem szerette a fiúkat.

Idemásolok egy tavalyi hozzászólásomban lévő idézetet:

"A gyermek neme
Ez a gyermekre vonatkozó elvárások egyik kitüntetett területe. A legtöbb szül?ben él a vágy bizonyos nem? gyermek iránt. Hogy miért? Részben a család és a környezet értékei azok, amelyek ezt befolyásolják, másrészt pedig a szül?k egyéni fejl?dése.

Még ma is sok helyen él az a hit, hogy a fiúk értékesebbek, mint a lányok, ezért els?szülöttnek mindenképpen fiút várnak. Ennek hosszú történelmi tradíciói vannak, amelyek országonként különböznek. A trón örököse sok helyen csak férfi lehetett.

Más esetben attól értékesebb az egyik nem, hogy abból kevesebb van a családban. Ha tetszik, ha nem, "értékünket" a családban sok esetben befolyásolja a nemünk.

Másik eset az, amikor a szül? feltétlenül a sajátjával azonos nem? gyereket szeretne, hogy beteljesítse általa saját vágyait.

Nem arról van szó, hogy nem gondozzuk azt a gyermeket, aki nem olyan nem?nek született, mint amilyennek várták. Természetesen a szül?k ilyenkor is gondozzák és szeretgetik gyermeküket. Ugyanakkor rejtett és kevésbé rejtett csatornákon átmehet egy üzenet, amely azt mondja: "nem vagy jó, úgy ahogy vagy, másnak kellene lenned." Ezekben az esetekben gyakran el?fordul,hogy a felnövekv? gyermeknek gondjai lesznek a nemének megfelel? szerep betöltésével."

Hála az égnek ezt nem ti érzitek így, de jó tudni, hogy a nagyszülők ugyanúgy át fogják adni az üzenetet rejtetten vagy kevésbé rejtetten. Érdemes ezért Jázmint már most a pocakodban, és később, ha kijött, gyakran megerősíteni abban, mennyire boldogok vagytok, hogy egy kislány érkezett hozzátok. Én nagy hangsúlyt fektetnék arra (nem túl nagyon, csak épp megfelelőt), hogy kislányos ruhácskákban legyen a legelejétől fogva, és ez nem csak a baba elfogadását jelentené, de egyértelmű jelzés volna a nagyszülők felé is. Ha picit hosszabb lesz a haja, és picit nagyobb lesz, helyes kis hajbizgentyűket tennék a hajába (ha megtűri), szóval ezer csatornán át üzenném neki, hogy "ÚGY JÓ, AHOGY VAGY, OLYANNAK SZERETÜNK, AMILYEN VAGY!"

Tényleg fontosnak érzem, hogy elmondjátok a szüleidnek, akár egy családi összejövetel alkalmával, hogy ez mennyire rossz a babának, mennyire fáj nektek.

Megmondom őszintén (én nagyon radikális tudok lenni, de nem mindenki ilyen, tudom), hogy ha az én anyám, apám, anyósom, apósom így állt volna hozzá a babáinkhoz, megszakítottam volna velük a kapcsolatot. (Más miatt meg is szakítottuk itt-ott.)

Kérlek, azért mielőtt bármit csináltok, gondoljátok át, hogy a ti esetetekben jó ötlet-e, amiket írtam, mert nem biztos, hogy az. Ezt családja válogatja.

Minden jót kívánok, és üzenem Jázminnak, hogy gyönyörű neve lesz.

Virág

Sziasztok!Szeretném megosztani veletek az én történetemet ezzel a címmel kapcsolatban.Már a harmadik gyereket is lánynak szeretük volna de nem így sikerült.Sok unszolásra a kölyköktöl ismét próbálkoztunk hogy légyen lány tesó.A kárvária a 13.héten kezdődőtt.Az ultrahangszürés során vaskosabb nyaki redő igazolódott/5mm/Ami daonkorra /bocs ha nem így kell írni/utaló jel.A magzatvíz vizsgálatott csak 16 hetesen lehet megcsinálni+5 hétig tenyésztik.szóval 20 hetesen megszülhetem a babát ha gond van vele mert a törvény engedi mondta a doktornő.AZ ajton kilépve potyogtak a könnyeim az épületől kiérve bőgtem.A gyereknek el sem mertük mondani.A 7 hét 7 évnek tünt.Boldogan hagattuk mikor közölték hogy ezzel nincs baj de ekkor jött a zuhany, a szívével lehet.Időpont kérés Budapestre a kardiológiára ismét 1 hét ideg de hála az égnek semmi hiba.25hetes voltam amikor a nagy fiam himlős lett amitt a pocaklakom szintén elkapott.Majd egy pár hét nyugi.34 hetesen megált a növésben majd kevés volt a magzatvíz azért akartak megszüleszteni de ez is helyre jött magától.S végül megszületett spontán egészségesen es persze tökös lett.De jól megtanultam MINDEGY HOGY FIU VAGY LÁNY CSAK EGÉSZSÉGES LEGYEN!!!

Kedves mamák, babák és persze papák!
...mindenkit szeretettel várok Aug 30.-án 16 órakor nyíló kiállításomra a Fise galériába, Ahol a szeptemberben megjelenő Kaláka Ukulele verseskönyv illusztrációi mellett, egyéb grafikai munkáim is bemutatásra kerülnek.
A kiállítóteret babzsák foteleimmel igyekszem a gyerkőcök számára is hangulatossá tenni.
FISE GALÉRIA
1054 Budapest, Kálmán Imre utca 16. Telefon: 311-3051
http://www.fise.hu/

Sziasztok!

A topicot olvasva, gondoltam én is leírom a történetem. Apucival nagyon szerettünk volna már babát, a mi szerelmünk gyümölcsét, és első perctől kislányt szerettünk volna. Eszünkbe sem jutott, hogy kisfiúnk is lehet. Egy kis tündérkét szerettünk volna. Tavaly Júniusba elérkezett a nagy nap, amikor a teszt pozitív lett. Sokan mondják, hogy egy anya megérzi, hogy milyen nemű a baba a pocakjában. Én ezt sosem éreztem, csak szerettem volna, ha kislány. Ahogy teltek a hónapok, egyre türelmetlenebbül vártam, hogy biztosak legyünk abba, hogy kislányunk lesz. A 18 hetes genetikai ultrahangon mondta először a doki, hogy kislány. Annyira boldog voltam, hogy majd ki ugrottam a bőrömből. Rögtön mentem is szép rózsaszín babaholmikat venni. Aztán még 2-3 alkalommal megerősített a doki a kislányban. Már a nevét is tudtuk: Julianna. Majd 27 hetesen elmentünk 4D- s ultrahangra, ahol egyértelműen közölték velünk, hogy kisfiúnk lesz. Az első gondolatom az volt, hogy, te jó ég 6 hónapig Juliskáztuk a kisfiúnkat. Nem mutattam a csalódottságomat, de hazafelé eltört a mécses. Nagyon szégyeltem magam, de sírva fakadtam, apuci is nagyon csalódott volt. Napokig képtelen voltam róla beszélni, és iszonyú lelki ismeret furdalásom volt. Ahelyett, hogy örültem volna, hogy egészséges, én inkább bőgök a neme miatt. Aztán erőt vettem magamon, átválogattam a ruhácskákat, és amik kislányosak voltak eltettem őket. Ma azt mondom, hogy az életemet adnám a kisfiúnkért, annyira szeretem!!!
Sokszor eszembe jut miközben gyönyörködöm benne, hogy szegényke, mennyire nem akartam elfogadni, hogy kisfiú. Remélem a jó isten nem büntet meg ezért.

Hát én még nem szültem, első babánkat várjuk. Viszont helyzet nálunk is van.

Api is én én is valahogy kislányra vágytunk. Szinte mindenféle praktikát elkövettünk, hogy lány legyen a baba (kínai naptár, jónás naptár, étkezés, hüvelyöblítés, pozíció és egyéb népi hagyományok) Lehet kicsit lököttek vagyunk, de mivel nagyon jó kézügyességet örököltem a felmenő anyák-nagyanyák-dédanyák sorából valahogy úgy éreztem egy kislánynak jobban át tudnám adni a kreativitásomat, mint egy fiúcskának. (Na jó egy hat hét éves gyereket még talán nem csúfolnak ki, mert térfon, varr vagy gyöngyöt fűz de egy idősebbet?) Hogy a párom miért szeretne kislányt az rejtély még előttem is.

Nos mikor várandós lettem és bejelentettük a babát és a kiválasztott neveket igen érdekes lett a család hozzáállása.

Anyósom meg van veszve, hogy márpedig neki csak lányunokája lehet, mert a Jézus megmondta neki (lány gyereket akart és két fia lett anno). Pocok babát egyfolytában a kislány néven említi, és teljesen elutasító lesz, ha figyelmeztetem, hogy még fiúcska is lehet.

Apukám viszont inkább egy kispasinak örülne, a hozzám hasonló indokok miatt. Bár azért hozzá teszi, ha lány lesz akkor is az unokája, de egy fiú jobb lenne, el tudnának vele barkácsolni. Emlékszem engem is fiúnak vártak a szüleim, és úgy is lettem nevelve tinédzser koromig.

Én meg most már úgy vagyok vele, hogy teljesen mindegy, imádom. Akkor is, amikor rugdal, vagy csikiz, vagy miatta olyan ragyás lettem mint egy varangyos béka. Mostanában sokszor álmodom, hogy fürdetem, masszírozom, vagy épp játszunk. Hatalmasakat kacag, néha viszont elvörösödik a fejecskéje és sírásra görbül a szája. De sosem derül ki milyen nemű, még álmomban is Pocok a neve. Gyönyörű, picike és pihés tetőtől talpig ahogy az a 18. hét elején illik. Én drága 20 dekás "parizerem"

Nem érdekel már, hogy a családban valamelyik nagyszülő biztosan csalódni fog, az legyen az ő bajuk. Nekem egy szép és egészséges KISBABÁM lesz!

Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia

Sziasztok!

Nekem az elso babam lany, es elotte fiut szerettem volna, de talan csak tudatosan, mert valahogy megnyugodtam aztan, hogy lany, es tenyleg csodalatok a kapcsolatunk, es olyan egyertelmuen tudom, hogy hogyan banjak vele. Nyilvan csak csaladi nyomas miatt akartam fiut.
Aztan masodik babat eloszor nem is akart a parom (neki mar volt 4, ket fiu, ket lany, szoval neki olymindegy)
aztan eloszor ugye ezen kellett tul tennem magam.
Most viszont megint babat varok, kozos megegyezessel persze.
Most kiderul, hogy lany...es annyira rosszul erzem magam, de nem azert, mert en nem orulnek megegy lanynak.
A lanyom is lanyt szeretne.
Azert vagyok elkeseredve, mert tudom, hogy valoszinu ez az utolso kozos gyerekunk, es tudom, hogy parom inkabb fiut vart volna, es a csalad is ugy all hozza.
Mivel nem is akarja tudni, hogy milyen nemu, ezert meg vele sem tudom megbeszelni ezt, hogy nekem mennyire rosszul esik ez.
Tudom, hogy a csaladja is maskepp nezne ram, meg O is, ha fiu lenne.
Nem mondom, hogy nem orul egy lanynak, de teljesen mas.

Mindent elmond: " Ekszer csak fiuert jar"

Szoval melysegesen szomoru vagyok emiatt, hogy ez alapjan itelnek meg.
Nyilvan ellenkezne velem, hogy ez enm igy van, de en erzem, es tudom.

Sziasztok

Az első terhességem sajnos vetéléssel végződött. A második babát úgy vártuk mint égi áldást és mikor kiderült kisfiunk lesz a legboldogabbak voltunk a világon (elsőre őt szerettük volna). Az én családomban csak lányok, férjemében csak fiúk vannak. Mikor anyukámnak elujjongtam a jó hírt: Jajjj neem én kislányt akarok! Választ kaptam! A mai napig a szívemig hatol ez a kijelentése. Nagy dilemma volt a név választás mert neki tiltakozásul semmi nem tetszett. Végül hagytuk a második nevet ő válassza aminek hatására kezdett oldani az elenállás. De mikor először a karjába vette tele lett könnyel a szeme. Azóta is szerelmesek. Amikor betöltötte a 3-at a nagyfiú terveztük a tesót. Egy újjabb vetélés után teljesen lemondtam a babáról és mindent elajándékoztam. Vissza mentem dolgozni. Két hét után ismét pozitívat teszteltem de nem boldogságomra. Apának csak 3nap után nagy nehezen zokogva tudtam csak elmondani. Nem lettem volna képpes őt bántani, önszántamból nem feküdnék soha "ARRA" az ágyra!
Vártuk hogy legyen aminek lennie kell! A 11héten már reményt kaptam és tervezgettem a rózsaszín szobácskát. Hát korai volt az örömöm mert 12hetesen kiderült újra kisfiúnk lesz. Két napig sírtam, a férjem haragudott rám hiszen örüljek annak hogy egészséges!
Ezen két-három nap után túl tettem magam és igyekeztem a pozitív dolgokra összpontosítani. Bár egész terhesség alatt hallgattam: NEM BAJ MAJD A KÖVETKEZŐ sajnálkozásokat.
A 34héten megrepedt a burok és onnantól kezdve megindúlt a rettegésünk.
Mikor ott álltam az inkubátor felett és néztem a piciny kis törékeny életet lélegeztetőgépen, csövekkel-drótokkal a kis testén már mind az a dráma a neme iránt szánalmasnak tűnt.
Azóta 16hónapos igazi kis szívtipró lett. Sajos 7hónaposan kiderült hogy epilepsziás és nem bíztatnak hogy kinövi.
De igyekszünk teljes és boldog életet élni a az 5 és 1 éves manócskákkal.
És ha a következőnk is kisfiú lesz már tudni fogom mi a legfontosabb <3

@m??rti:

Sziasztok!

A topic régi, a probléma azonban ma is aktuális. Első babámnál mindegy volt, mi lesz, kislány lett, imádom! Másodiknál is úgy éreztem, mindegy, 16. héten fiút mondtak, örültem! 20.héten kiderült, hogy lány. Én napokig csalódott voltam, aztán találtunk neki nevet is, ráálltunk, hogy lány. Féltem attól, hogy egy másik gyereket nem fogok tudni úgy szeretni, mint Olgit, hisz őt a világon mindennél jobban szerettem. De, kiderült, hogy lehet egy másik gyereket is ugyanannyira szeretni . 

Most úton a 3. baba, nem akartuk tudni a nemét, mert tényleg a tökmindegy kategória volt már, legalábbis így éreztem. Aztán a 16. héten a doki véletlen elkotyogta, hogy fiú. Először nem fogtam fel, aztán nagyon örültem. Aztán kétségbeestem. Nem azért, mert ne tudnám őt is úgy szeretni, mint a testvéreit. 

Inkább arról van szó, amit a sok fórumozás közben egyetlen embertől láttam leírva, Mártitól, hogy az ember a legjobb anya szeretne lenni.
És én most nagyon aggódom, hogy nem tudok jó anyja lenni a fiamnak - mert ő fiú. Nem tudok semmit a kisfiúkról, a körülöttünk lévő fiúcskák is rejtélyesek, hogy miért olyanok, miért annyira elevenek, miért verekedősek. Sportok, kocsik, éjszakai magömlés: számomra fehér folt. Attól félek, hogy nem tudok a fiammal nagyobb fiú korában olyan bizalmas viszonyt ápolni, mint - reményeim szerint - a lányokkal. Ha lett volna olyan fiúbarátom, akivel beszélgettem volna gyerekkoromban, vagy öcséimmel valaha is beszéltem volna gyerekkorukban arról, hogy miről mit gondolnak/éreznek, vagy apám akár minimálszinten kivette volna a részét a gyereknevelésből, talán nem ilyen sötét űrt látnék magam előtt, és nem érezném, hogy ez a feladat kifog rajtam, és csalódást fogok okozni a saját fiamnak.

Eddig akárhány nő le merte írni, hogy csalódott, mert lány vagy fiú, legalább egyvalakitől holtbiztosan megkapta, hogy jajmilyenjónekedhogynincsnagyobbproblémád, meg örüljhogyvangyereked.

Jó volt olvasni, hogy mások megértik, hogy mi rejlik emögött: hogy az ember a legjobb viszonyt szeretné a gyerekével, és van hogy úgy érzi, ez akkor sikerül, ha fiú vagy éppen lány a gyerek. Persze, miután a gyerek megszületik, többnyire tényleg kiderül, hogy ez butaság volt, de amíg nem - addig nem hiszem, hogy el kéne ítélni egy kismamát, mert bizonytalan.

És nagyon jó dolognak tartom, hogy van fórum, ahol lehet erről beszélni, ahol kiderülhet, hogy nem vagyok szörny, mert tartok egy fiú- vagy lánygyerektől, és ahol meg tudnak nyugtatni azok, akik szintén átestek ezen. Ezek normális emberi érzések, nem hinném, hogy szégyellni kéne, jobb bevallani, mint elnyomni.

Később is fogod úgy érezi, hogy megőrülsz a saját gyerekedtől, ezt is jobb bavallani, mint elnyomni, mert ez természetes, és nem vagy tőle rosszabb szülő. És amikor épp a hajadat téped, nem arra fogsz gondolni, amit itt elmondanak: jaj, de azért milyen jó, hogy tomika6gizike egészséges, és örüljek inkább, mert másnka nincs gyereke, aki bosszanthatná őt..... Nem, akkor sem fogod ezt gondolni, mint ahogy akkor sem, amikor rájössz, hogy fiút6/ányt akartál volna inkább.

Nekem még most kezdett mocorogni (vagyis most kezdem érezni), neve sincs még... hátha csitulnak a kételyeim, ahogy telik az idő.

Talán benézek még ide, ha kinn a baba  .

Üdv: Betti

7.000.000 Ft. es mindegy egyek koltseg!!!!!!!!!!!


Olyan anyukat keresek akinek van egy sajat gyermeke es 5 evnel regebben szult. Feherboru magyar no aki 38 evnel nem oregebb es sajat petesettel vallalna egy terhesseget.
7.000.000 Ft es minden egyeb koltseget en fizetek.
rokaalom@gmail.com

Kedves Kismama!

Amennyiben olyan helyzetbe kerültél hogy születendő gyermeked nem tudod megtartani kérlek vedd fel velem a kapcsolatot. 06202252019

Kedves Kismama!
Nagyon várjuk,hogy végre megszülessen a mi várva várt kisbabánk,ha bármilyen oknál fogva nem szeretnéd vállalni a picit,keress meg privátban vagy írj e-mailt az ildik88@freemail.hu címre,beszélgessünk talán egymást keressük!

Kedves Kismama!
Nagyon várjuk,hogy végre megszülessen a mi várva várt kisbabánk,ha bármilyen oknál fogva nem szeretnéd vállalni a picit,keress meg privátban vagy írj e-mailt az ildik88@freemail.hu címre,beszélgessünk talán egymást keressük!