Kösz a laptetőt.
Na, mit is akartam nektek még írni?
Azt, hogy igen, én utálom a babakocsit, nekem az túl nyárspolgári, akkor se szerettem, mikor a kislányok kislányok voltak, mert olyan nehéz tolni, mint egy bevásárlókocsit. Tényleg kendőt szeretnék majd és hátizsákot, meg ilyeneket. Örülök, hogy ilyen jól kiismertetek már. Mondjuk, engem nem nehéz.
Sajnálom, hogy nem nagyon tudok hozzátok jönni, de mindig van valami, és tényleg órán nem tudok írni. Ma megyek hastáncra (szerintem), meg anyóshoz, mert szeretnék vele varratni zsákot a dobnak, hogy úgy tudjam vinni csütörtökön, nehogy baja legyen.
De nagyon sokat gondolok rátok, és az egyik tanártársamnak is, akivel tavaly év végén voltam osztálykiránduláson, és elmeséltem mindannyiunk történetét az aquaparkban, és marhára érdekli a mi folytatásos regényünk, elmondtam, hogy megszületett a Tancsu gyermeke, és nagyon-nagyon örül és gratulál és drukkol így ismeretlenül is mindannyiótoknak.
Timi, veled külön beszélek, így a végén.
Holnap nagyon remélem, hogy lesz időm küldeni a 34. heti tudnivalókat, de akárhogy is, már most kívánok boldog 34. hetet és kérjük a képeket! A csuklás izgi lehet, kíváncsi vagyok rá.

Vigyázz a kis gyermekedre, tök durva, de azt kell mondanom, te vagy a következő, a legközelebb neked kell ugranod (mintha mondjuk egy medencénél állnánk sorba a beugrásért).
Marhára tetszett, hogy Szűz Mária jóvoltából vagy otthon, Flóra.
Na, ennyit rólam, tőlem, most mennem kell.
Sok puszi mindenkinek, Tancsunak is, ha valaki beszélne vele.
És szeretlek benneteket, akkor is, ha fikáztok a hátam mögött.
