Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Türelmetlen vagyok a gyerekkel

Sziasztok!

Szomorú dolgok történnek velem kb. úgy egy hete. A kislányommal aki most volt másfél éves egyre türelmetlenebb vagyok, és borzasztó anyának érzem magam. Lehet, hogy köze van annak ehhez a jelenséghez, hogy kb. 6-7 hét múlva szülök és egyszerűen le vagyok merülve, vagy a szervezetem most másra próbál készülni, mindenesetre aki tud tanácsot adni, hogy mit csináljak, segítsen.
Imádom a kislányomat én se ismerek sokszor magamra de nem akarom, hogy ez a szülésig így menjen, de mégse tudok ellene tenni.
Van erre valamilyen "orvosság"???

Üdv.: Renáta

Kedves Renáta,
velem ugyanez a helyzet, csak én már szülés után vagyok. Egy kicsi, egy pici (a fiam lassan két és fél éves, a kislányom három hetes). Ábellel sokat kell(ene) foglalkozni, játszani (próbálok is), ráadásul szegénykém még féltékeny is, ami agresszivitásban, kiabálásban nyilvánul meg. Nagyon sokszor elvesztem a türelmem, kiabálok vele, amit eddig nagyon-nagyon ritkán tettem. Szegénykém meglepődik, nem érti, mi ez, aztán sírva fakad. Vagy ő is kiabálni, visítani kezd, netántán Emesét verni (holott épp azt próbálom megakadályozni, hogy a kicsi fejét üsse, vagy épp a kicsi kezét fogja meg azzal a koszos mancsocskájával, amivel egy fél perce még a wc-deszkát fogdosta). Nagyon sok türelem kellene, de honnan?!
Én is segítséget várok...
üdv
ZSóka

Kedves Renáta !

Próbálj többet kimozdulni otthonról ( ha eddig nem tetted volna ) menj közösségbe, az engem felszokott tölteni és egyből jobb kedvem van és a gyerekekkel is jobban elvagyok.
Néha ha tudod add kölcsön egy picit a kicsit valakinek. Így egy kicsit tudsz pihenni, és közben nagyon fog hiányozni a picikéd, ahogy újra együtt lehettek, egyből sokkal türelmesebb leszel. Sokat kéne pihenned, magaddal foglalkozni. Elég fárasztó a terhesség utolsó heteit elviselni. Biztos emiatt is vagy türelmetlenebb, mert fáradt vagy !
Most röviden ennyit.

Pihizzél amennyit csak tudsz !

Szia Szilvy

Sziasztok fáradt anyukák!

Bizony sokszor türelmetlenek vagyunk, kétségbeesésünket, tehetetlenségünket kiabálás formájában segélykiáltásként fejezzük ki, majd megbánjuk az egészet. Ilyenkor hajlamosak vagyuk arra gondolni milyen rossz anya vagyok, pedig nem így van. Ilyenkor egy kis figyelmességre, több törődésre, pihenésre vágyunk.
Nehéz általánosságban tanácsot adni, de talán az lenne a megoldás, ha lenne valaki aki időnként segít nektek, hogy minél többet tudjatok pihenni, s együtt lenni a nagyobb gyermekkel. A nagyobb gyermek féltékenysége talán így csökkenthető.

Renáta ne keseredj el. A terhesség utolsó szakasza a legtöbb nőt megviseli, türelmetlenné tesz a várakozás, a megnövekedett teher. A kislányod is nyűgös időszakában lehet, hiszen most kezd akaratossá válni, szaladni, pakolni, felfedezni a világot. Nagy pocakkal sokkal nehezebb követni, hajlongani, felemelni stb., de ez nem tart örökké. Anyukád, vagy valaki nem tud segíteni, hogy pihenhes, s újult erővel várd a következő terheket.

Sziasztok

Klári

Sziasztok!

Nagyon köszönöm, hogy megértettetek egy kicsit azt hittem, hogy majd mindenki elitél, hogy nincs önuralmam. Nagyon jól esett és talán már ez is elég ahhoz, hogy egy kicsit feltöltödjek. Azzal nincs gond, hogy kimozduljunk, mert rengeteget megyünk, inkább tényleg jól esne az én drága aranyos kislányom nélkül elmenni. Nem is hiszitek milyen jó amikor orvoshoz megyek és egy pár órára a kicsikém nélkül lehetek. Nem mindig őt kell lesnem, hogy merre jár, mit csinál, szaladni utánna stb.
Mégegyszer köszönöm, hogy ilyen megértők voltatok, és tényleg segített az, hogy nem itéltetek el azzal, hogy tényleg rossz anya vagyok. Remélem hamar túl leszek rajta és minden olyan lesz mint régen.

Sziasztok Renáta

Renáta!
Hidd el nem vagy egyedül. Én nem vagyok terhes és mégis türelmetlenebb vagyok a kisfiammal. Én annak tudom be a dolgot, hogy most léptük át a bűvös határt és elkezdett dacos lenni. Nem bírom elviselni amikor azért üvölt amiért máskor meg sem szólalt volna. Mostanában mindent fennhangon, kiabálva kér. Hát én ezért vagyok türelmetlen, de nem érzem, hogy rossz anya lennék. Bár tény és való, hogy rosszul esik sírni látni, hiszen az egyetlen gyerekem.
De ahányszor elmegy oviba és én kipihenhetem magam, mindig sokkal türelmesebb leszek hozzá.
Próbálj meg keresni valakit, aki vigyázna rá legalább hetente 1-2 alkalommal. Meglátod sokkal jobb lesz.
Hajni

Zsóka !

Nállad biztos most azért is van ez, mert a férjed már nagyon hiányzik, próbálod magadnak is bebeszélni, hogy megbírkózol a feladattal, de közben nem.
A sok éjszakázás is kimerülté tesz, ezáltal fáradtabb vagy, türelmetlenebb. Próbálj Te is pihenni, most még van segítséged is.
Ábel meg féltékeny, a rosszalkodásával próbálja felhívni magára a figyelmet, most már nem csak Ő van egyedűl, eddig csak Vele foglalkoztál, törödtél, most meg ott a pici Emese. Ábel képes még rosszalkodni is, hogy legalább figyelj rá, még ha a figyelmed abban is nyílvánul meg, hogy leszídod, kiabálsz Vele, de legalább foglalkozol Vele. Próbálj többet foglalkozni Vele, bevonni Emese körüli teendőkbe, néha szakíts egy kis időt, amikor csak Ábellel vagy, anyukád elvihetné Emesét sétálni, addig Te meg Ábellel vagy csak.
Na meg néha Magaddal is foglalkoznod kéne, elmenni egy órácskára a barátnődhöz trécselni egy kicsit, vagy csak egyszerűen elmenni egyedűl bevásárolni, meglátod az a egy óra alatt annyira fognak hiányzni, hogy rohansz haza és feltöltődve másképp látod a rosszalkodásait is Ábelnek.

Röviden ennyit.

szia Szilvy

Szia Szilvy,
Nagyon-nagyon köszönöm a soraidat. Azt hiszem, nagyon jól látod a dolgokat - Zoli is hiányzik (holnap JÖN!!!!!!), fáradt is vagyok, kimerült (d.u. 1-2 körül el tudnék ájulni a fáradtságtól. Szegény Ábel is pont olyan, ahogy leírtad - nem volt Neked is valaha egy kicsi, egy pici gyerkőcöd ;-)?
Ki kellene mozdulni, igazad van. Hiddn el, ma olyan élvezettel mentem el műanyagvödröt venni, mintha bálba mentem volna...
köszönöm
Zsóka

Sziasztok!

Engeejétek meg, hogy csatlakozzam a fáradt és olykor türelmetlen anyukákhoz. Én ugyan nem vagyok terhes, de két pici lányom van, a kisebbik főleg nagyon eleven és sokszor előfordul, hogy kiabálok...Okkal, vagy ok nélkül nem érek el vele semmit általában, sőt még nehezebben kezelhetők lesznek a törpék. Nemrég olvastam, hogy a gyerkőc minden számunkra nem "rendes" viselkedése (hiszti...stb.) tulajdonképpen kérdés amivel magára akarja vnni a figyelmünket és azt kérdezi "mond szeretsz még engem?", erre ha kiabálással, veréssel válaszolunk szerinte nem-mel felelünk a kérdésre és ez további dacot vált ki. Persze sokszor csak az eszemmel tudom ezt, pedig tapasztaltam, hogy igaz, nem mindig tudok uralkodni magamon. Jó lenne egy nagyot pihenni nélkülük, utána biztos jobban menne...
Csilla

Kedves Renáta! Bár már megnyugtattak a többiek, de:
én minden alkalommal feltöltődök, ha találkozom a nővéremmel, aki egy hárpia. Próbálj meg keresni egy vad sárkányt a környezetedben, aki kicsit nevel és nézegesd, amint folyton óbégat. Olyan, mint az elvarázsolt kastélyban a görbe tükör (ezért jó a rokon). Ilyenkor nézek csodálkozva, Jesszus, de ronda dolog, fogom a saját cicuskámat és napokig imádjuk egymást.
Csicsó

Kedves Csicsó!

Ez aranyos volt! Csak sajnos nekem nem jött be. Nyáron elmentünk "nyaralni" a nagynénémhez, aki egy katonatisztet is lepipálna dirigálásban. Szegény kisfiam majnem megőrült azalatt az egy hét alatt amíg ott voltunk. Rólam jobb ha nem beszélünk. De hazaérve nem volt annyira imádnivaló a megmaradt hiszti. Sajnos! Attól még lehet, hogy Renátának beválik. És örülök, hogy neked jót tesz.
Sziasztok
Hajni

Sziasztok!

Köszönöm a jótanácsokat, de most egy "csúnya" dolog hozta rendbe a dolgainkat. Be kellett 1 hétre feküdjek a kórházba mert a baba kicsit lemaradt a fejlődésbe és szigorú pihenést írtak elő. Hát én úgy gondolom, hogy ez a sok veszekedés és türelmetlenség a picilányommal is közrejátszott abba, hogy így a terhesség végére nem igazán tudtam törődni a pocaklakóbval, hisz ilyenkor nő a legjobban én meg most voltam a leg feszültebb. Nagyon nehezen szántam rá magam hogy befeküdjek mert Reginát nem akartam itthon hagyni de menni kellett. Az eredmény? Ez az 1 hét szőrnyű volt nélküle (bár megnyugtató volt, hogy láttam a párom nagyon jól bánik a picivel) viszont most hogy kiengedtek tele vagyok energiával. Ezelőtt 1 héttel amiért szőrnyen kiakadtam most lazán tudom kezelni. Azt hiszem már túl sok volt a feszültség, talán éreztem is, hogy valami nem stimmel a pocaklakóval és ez az 1 hét rettenetesen jót tett mindannyiunknak. Mostmár várom, hogy elteljen ez a 3 és fél hét és úgy gondolom ha megszülök újra a régi leszek.
Köszönöm a tanácsokat, a pihenés tett a legjobbat még akkor is ha kényszerből kellett.
Üdv. Renáta

Szia Renáta!

De jó olvasni, hogy bár kényszerhelyzetből, de mégis megoldódott a feszültség benned. Próbálj otthon is sokat pihenni, hogy mostmár ne változzon a helyzet.
Én amikor veszélyeztetett terhes voltam pihenős játékokat találtam ki kisfiamnak. A fényképek nézegetése az ágyon nagyon tetszett neki, s én így én is sokat tudtam pihenni.
Minden jót a szülésig, s várom a híreket a picikről.

Szia, Klári

Sziasztok Kedves Anyukák!

Azért olyan jó olvasni, hogy az ember nincs egyedül ebben a témában. Igaz, nekem csak egy gyermekem van - Ő majdnem 3 éves- de néha A PLAFONRA TUDNÉK MÁSZNI a dolgaitól.Mi már rászoktunk arra, hogyha rosszabb napom/unk/ van, már előre elmondom Neki, hogy ma nem lenne jó, ha "rossz" lenne.
Ha mégis beüt a dolog,akkor - természetesen fokozatos hangfelemelés után- meg szoktam kérni, hogy most menjen be a szobájába, különben baj lesz. Ebből már Ő is tudja, hogy túlment bizonyos határon.
Én nagyon tisztelek minden Anyukát, aki egy kicsi gyerek mellé szült egy másikat. Én felmértem az energiámat, és megállapodtunk a férjemmel, hogy csak akkor lesz Marcusnak tesókája, ha kb.5 éves lesz. Tudom, akkor is lesznek problémák, de talán akkor már Ő önállóbb lesz egy kicsit./ na és nekem sem árt az a 1,5 év munka:)) /
Szeretném megkérdezni a "tapasztaltabb" Anyukákat, hogy szerintetek melyik az a korkülönbség, ami a legideálisabb ?
Sziasztok,
Kriszta

Szia Kriszta!

Én vagyok az aki csak 20 hónapot várt a két tesó között és 3 hét múlva bekövetkezik, hogy milyen is az, hogy ilyen kevés a korkülönbség. Úgy gondoltuk, hogy könnyebben felnőnek, jobban fogják szeretni egymást. Ebbe 1 dolog már beleszólt, mégpedig az lett volna jó ha egymás után azonos neműek jönnek a világra. Kislányom van és most kisfiú lett. Ha kislány lett volna, minden jobban sült volna el. A férjemnek van egy 7 éves kislánya, aki elég sűrűn szokott nálunk lenni, de már tudom, hogy így sokkal könnyebb volt mint most lesz. 6 éves volt amikor Regina megszületett, és mondhatni, hogy nagy segítség volt, mégha olyan apróságokban is, hogy odahozta a pelenkát, törlőkendőt stb. Mi még akarunk még egy gyereket, de mondtam a páromnak, hogy csak 3-4 év korkülönbséggel. A terhességet is sokkal nehezebb így átvészelni (legalábbis nekem). Most vagyunk a dackorszakba és most nem mernék belevágni egy kistesóba az biztos. De majd 3-4 hét múlva többet tudok írni.
Üdv.Renáta

Kedves Renáta! Nálunk 2 év korkülönbség van, ellenkező neműek. Nem mondom, hogy könnyebb, mint mikor csak egy volt, de azért működik. Sokaktól hallotam, hogy a 2 év ideális,talán ilyenkor kevésbé jelentkezik a féltékenység, hiszen Regina már "fiatalon" kistesós világba nő bele. És a két évesek is nagyon tudnak ám igyekezni, ha segíteni kell.
Egyébként én is kórházban töltöttem három hetet a terhesség során. Sokat agyaltam, miért kellett így történni és én is arra jutottam, hogy pihennie kellett a picinek.
De jó neked! Három hét... Majd két szoptatás között adsz híreket? Csicsó

Szia Kriszta!
Nalunk 3 gyerek van jelenleg, a negyediket marcius vegere varjuk. A legnagyobb (fiu) 4 eves mult oktoberben, a kozepso (lany) 3 eves mult decemberben, a legkisebb (fiu) pedig 19 honapos. Tapasztalatunk az, hogy a harombol barmelyik ketto jol eljatszik egymassal, harman egyutt viszont csak ritkan tudnak megegyezni. Ha viszont gond van veluk, akkor egy gyerek is (kulonosen a legkisebb) ki tud hozni a sodrombol, 2 vagy 3 egyutt pedig idonkent kulonosen nagy eroproba ele allitja az idegrendszeremet: ilyen bizony elofordul, hogy kiabalok veluk (igaz viszont, hogy ez sokszor valoban hatasos is...)
A ferjem - ezzel szemben - sokszor kiabalas nelkul is rendben tudja tartani oket (persze a munkahelyen is kotel-idegzetunek tartjak), ha mar egyszer hazaert a munkabol.Ugy erzem,nagyon hosszu a nap amig megerkezik... reggel 8-tol kb. 5-6 oraig egyedul vagyok itthon a gyerekekkel, 7. honapos terhesen.
Tehat vannak nehezsegek, de azert tobb az orom, ezert nem bantuk meg, hogy ennyi gyerek ilyen kis korkulonbseggel erkezett nalunk.
(Zarojelben jegyzem meg: a gyerekvallalast nalunk nem vallasi vagy mas hasonlo indokok motivaltak)

Eszter

Szia Eszter!

Nalunk is harom gyerek van, az elso fiam most lett 4 eves, a masodik 3 lesz 3 honap mulva a kicsi lany lett es 4 honapos. Irtad, hogy a gyerekeid nem tudnak 3-asban eljatszani. Nalunk igazabol meg csak ketto jatszik, de nemreg latogatoban voltak nalunk a hugomek 1 honapra (mi kulfoldon lakunk) 2 gyerekkel. A kisebb ott sem igen jatszott a tobbivel, de a nagyobb 4 eves es az en ket fiam igen, de harmasban ahogy te is irtad sehogy sem ment nekik a jatek. Bar en mar nemigen akarok tobb gyereket, de ha ez a harmas szam nem jon be lehet, hogy megprobalkozom egy negyedikkel is. A ferjem nagyon benne lenne, sot az akarja, hogy olyan pici legyen a korkulonbseg a ket utolso kozott, mint a ket elso kozott (15 honap). De en ezt mar nem birnam azt hiszem. Eva

Halihó!

Engedjétek meg, hogy egy kicsit más szemszögbol szólja a témához...

Lehet,hogy furcsállni fogjátok, nem is várom, hogy elfogadjátok, csak szeretnék "mutatni" egy új alternatívát, vagyis megpróbálnék egy kis magyarázattal szolgálni.

Ilyet még sosem tettem, remélem nem leszek túl szétszórt és megértitek...

Ott kezdeném, hogy életünk egyik eleme az energia. Egy részét étellel és itallal vesszük magunkhoz, és bizonyos részét - a lelki energiát - máshonnét.

Van aki tudatosan meg tudja szerezni ezt az univerzumból, van aki nem. Aki nem, az igyekszik másoktól elvenni. Erre szolgál pl. a veszekedés, amikor igyekszünk a másik fölé kerülni, és azzal, hogy minden figyelmét magunkra irányítjuk, tole vesszük el az energiát. Gondoljátok el 1-1 balhé után, milyen kimerültek tudtok lenni lelkileg, igaz?

Nos, a gyerekek is tolünk jutnak energiához. És ezért van szükségük arra, hogy rájuk figyeljünk, hogy a szükséges energiát (amit pl. a szeretetbol nyernek) megkaphassák.
Amikor fellép a testvérféltékenység, akkor tulajdonképpen ezt az energia-csatornát is féltik. És ezért van az, hogy ha mással nem, hát rosszassággal kényszerítik ki magukra a figyelmet.
Mert az a fontos, hogy rájuk figyeljünk. Az mindegy, hogy milyen áron. Mert amíg rá irányítod a figyelmet, addig energiát biztosítasz neki.

Tudom, hogy ez egy kicsit zavarosnak tunik így, de aki esetleg találkozott már az energia-gyógyászattal, az tudja, hogy mirol beszélek.

Ezzel egyébként nem azt akarom mondani, hogy én nem szoktam türelmetlen lenni. Sot. nagyon türelmetlennek érzem magam. Pedig minden ismerosöm azt mondja, hogy ilyen birkatürelmu embert még nem láttak. És mégis....

Na, gyerekek, ha nem értettetek v.mit, nyugodtan kérdezzetek....Puszi: névtelen

Szia Névtelen!

Írj már egy beceenevet, hogy azon szólítsassunk!

Egyébként tetszik az elgondolás írj még mást is.

szia

bigacsiga Kata

Ha elfogy a türelmem, mert ezerszer szóltam, hogy jöjjön már pisilni, de nem és erre bepisil vagy nem rakja el a játékait -lassan 4 éves -, akkor nagyon szégyenlem utólag magam, de ráütök a fenekére.

Utána nagyon megbánom. Ti nem vagytok így ezzel a dologgal?

Szedjek nyugtatót?

xy

Szia XY!
Nem vagyok tökéletes anya (ezzel kezdem, nehogy valaki a hozzászólás miatt annak tituláljon, mert más topikokban volt már rá példa).
De ilyenért ne verj a fenekére! A pisilés éppen olyan dolog, ami miatt nem szabad sosem türelmetlennek lenni! Az én fiam szintén hajlamos visszatartani a pisit, ha nagyon belemerül a játékba. Éppen a napokban már nem tudott elég gyorsan felugrani a WC-re, és az egészet a szőnyegre termelte (3,5 éves múlt). Én is kérdeztem előtte jópárszor, hogy kell-e mennie, azt mondta, hogy nem.
De komolyan vettem, hogy vizelet-széklet ügyben nem lehet fenyíteni.
Nyugtatót ne szedj, de ide tényleg türelem kell.
Judó

Sziasztok?

Miért apadt el ez a topic?
Nekem ÉLETFONTOSSÁGÚ, hogy lássam, más is ki tud merülni, ki tud akadni, el akar menekülni néha vagy nem őrül meg a gyemeke hiányától, ha 3 napig nagyszülőknél van. Na és a gondtalan (vagy magukat annak mutató) anyukáktól muszáj magamat távoltartanom.
Remélem, senki nem értett félre!
Az energiák áramlása emberek között téma engem is érdekelne.

Üdv, Kinga
BÚÉK!

Kedves Kinga!

szerintem nincs tökéletes anyuka. minden gyerek képes rá, hogy kiakassza a szülőket, így tervezték őket. gondolj csak bele, milyen egysíkú, unalmas lenne, ha minden mindig szép és jó lenne. :-)
az én 7 hónapos Kingám is képes erre, pedig engem is türelmes embernek tartanak
szerintem ez így jó, de csak akkor, ha a jó oldalát is látod és tudod értékelni

Szilvi

Sziasztok,

nekem az iskolai/óvodai szünet megy az agyamra. Pontosabban az, hogy a 3 gyerekből a 2 nagyobb (8 és 6 1/2) a nap 24 órájában össze van zárva, és ezt nagyon nehezen viselik. Reggel, még ki sem húzták a függönyt, már azt hallom a szobájukból, hogy "hülyeeeeeee!!!!", meg nem bírnak úgy egymás mellett elmenni, hogy ártatlan képpel ne taszítsanak egyet a másikon, különösen, ha az pl. rajzol. És folytathatnám.
Ahogy egy barátnőmnek mondtam, rosszul érzik magukat, ha a másiknak éppen jó.
Tegnap reggel már üvöltöttem velük, hogy "Ha ennyire utáljátok egymást, miért nem lehet kikerülni egymást?!" Tudom, ennek semmi értelme, meg igazából nem is utálják egymást, pont ez az, de már másfél hete ez megy egyfolytában, és már nehezen bírom. Tegnap a szelíd 2 és 1/2 éves lányom elkiáltotta magát, hogy "kuss!", ma meg megharapta a középsőt. Őt is megviseli a szünet, ráadásul még pihenni sem tud napközben rendesen, már karikásak a szemei.
Tényleg, mostanában csak olyan helyre megyek a fiúkkal (vendégségbe), ahol jól ismernek, mert egyébként szégyellem, hogy milyen minősíthetetlen hangon beszélnek egymással. Velem nem, a húgukkal sem, csak egymással... Ja, és pici korukban, mivel csak másfél év van közöttük, soha nem volt testvérféltékenység, tehát nem az "fajult" idáig. Ez új, max. 3 hónapja kezdődött.
Remélem, hogy elmúlik, csak addig kell kibírni. Viszont az, hogy én teljesen kivetkőzöm magamból, az sem megoldás, mert a károsodás meg, félek, maradandó.
Mi lesz velünk, ha kamaszodni fognak?!

a-nem-gondtalan-szilvi

SZiasztok!
A türelmetlenség nekem is probléma. Igaz az ismerőseim azt mondják, hoyg milyen türelmes vagyok, de ez csak viselkeséd akkor, amikor mások is jelen vannak. Akkor csak befelé szikrázok. Amikor magunk vagyunk, legtöbbször nagyon türelmetlen vagyok. néha sikerül jól megoldanom egy helyzetet, de sokszor nem. Akkor jön a kiabálás ,és már közben szégyellem magam miatta.
A türelmetlenségem a fáradtsági állapotomtól is függ. Amikor ki tudtam aludni magam, akkor jobban viselem a mindennapokat, fáradtan minden nehezebb.

Szilvi! A kamaszodás - bár nálunk még messzebb van - néha az én eszembe is jut, nem lesz könnyű. Nekem a tanítás miatt rutinom is van a kamaszokban, de azt hiszem az ember saját kamaszaival nehezebb lesz, minta mások kamaszaival.

Zsuzsa

Most mondjam azt, hogy örülök, annak, amit Szilvi írt? Na, jó, nem örülök, de megnyugtat. Nálunk más a létszám és a korosztály is, de az ovi-szünet Zsófinak is a terhére van már, Dórinak meg a kárára lassan. Eddig azt hittem, hogy az én hibám. Bár ettől még lehet, hogy az, de legalább nem vagyok ezzel egyedül. Még 4 nap! BÚÉK!

Zsuzsa,
bocs, észre se vettem, hogy írtál.

Ma beszéltem egy ismerősömmel, két lánya van, 11 és 8 évesek, és ugyanígy megy a veszekedés és egymás békén-nem-hagyása. Nem tudom, hogy ennek most örüljek-e, hogy más szülő is szenved, vagy sírjak, hogy fél életemen keresztül ez megy majd.

Tegnap láttam a könyvesboltban, hogy most lehet kapni egy csomó Ross Campbell és Gary Chapman könyvet, csak nem volt pénzem. Olvastam az Életre szóló ajándék-ot, most olvasom a Gyerekekre hangolvá-t (a gyerek 5 szeretet-nyelve alcímmel), de feltétlenül meg fogom venni a haragról szólót, meg van egy a tinédzserekről is. És csak 990 darabja.
(Kicsit keresztény a szellemisége a Ross Campbelleknek legalábbis, de ateistának is abszolút élvezhető és kivitelezhető, csak az extra lelki támaszt nem hasznosítja belőle.)

Juli, ! És anyukám elviszi a csemetéket pénteken egy éjszakára! (Érdekes, ott ne mölik egymást. Illetve teljesen érthető.)

BUÉK!
szilvi

Szilvi, megmondom oszinten en nagyon csodalkozom, hogy Te (vagy mas) attol vagy kiborulva, hogy iskolai-ovodai szunet van!
En kimondottan elvezem....meg a gyerekek is. Nem kell reggel koran kelni, lehet menni ide-oda: konyvtar, mozi, jatszoter, sarkanyt eregetni, gyerekmuzeum,templom,kirandulni, stb.
Nagyon-nagyon elvezzuk ezeket a heteket (ferjem is szabin van) ezert reszemrol a nagy ertetlenseg, hogy Nektek ez inkabb "teher" mint kellemes egyuttlet!
Nem tudom elhinni, hogy a gyerekeid ennyire "rosszak" lennenek, viszont a kislany "kuss" beszolasan kicsit meglepodtem.
Boldog Uj Evet es sok turelmet, szeretetet,kivanok a csaladodnak!

Magdi! Ezt nem kellett volna. Vagy nem így.
zsuzsa
Amúgy B.Ú.É.K. - én éppen a kicsit altatom, a kedvenc helyét választotta, a számítógép alatt, és csak én ülhetek a gépnél. Apa most nem jó.

Magdi,
hát annyit tudok mondani, hogy DE JÓ NEKED.
Nálunk a bioritmusuk felkelti őket 6-kor, és bizony este 8-fél 9-ig hosszú a nap.
Félreérthető voltam, nem attól vagyok kiborulva, hogy szünet van. ŐK vannak kiborulva azon, hogy már kb. 240 órája szinte folyamatosan együtt kell lenniük. Nincs külön szobájuk, ahová el lehetne vonulni, ha valaki egyedül akar lenni. És a viselkedésük az, amit egy idő után nehezen viselek. De tulképpen semmi okom, hogy magyarázzam a bizonyítványomat, fölösleges most elsorolni, hogy mi mindent csináltunk az elmúlt 10 napban, vagy, hogy kinek milyen betegsége miatt meddig voltunk "bezárva", mert ez nem lényeg.
A lényeg az, hogy szépen megbotránkoztál rajtam, és ettől neked most jó.
Vagy attól jó, hogy neked sikerült, amiért mi itt vért izzadunk: hogy megértsük a gyerekeinket, és hogy JÓL értsük meg őket, és úgy éljünk, hogy az nekik a legjobb legyen. Ha ez nálad így van, akkor méltán vagy büszke magadra. Én még nem tartok ott, de próbálkozom. Ezért is visel meg annyira, amikor nem sikerül. Ezért öntöm ki a lelkem ilyen fórumokon. Nem azért, hogy "értetlenséggel" találkozzak. Az van elég bennem is.
További szép, élményteljes napokat kívánok nektek,
szilvi

Sztem az egyik kulcs épp a zárójelben maradt, hogy ti. Magdi férje is szabin van. Úgy azért egész más. Az én férjemék cégének több üzlete is van, így szombat-vasárnap, minden munkaszüneti napon van dolga házon kívűl. Ha kevesebb is, mint hétközben, de azért akad. Plusz nálunk is volt egy lázas betegség, úgy azért nem mászkál az ember. Plusz a "nagy" 3,5 éves-teljes dackorszak, ez megspékelve egy 8,5 hónapossal, akit mire épp kezdett megszokni, elkezdett közlekedni, birtokbavenni a lakást, játékokat. Úgyhogy ahhoz képest még jól is tűri a megpróbáltatásokat.
Bár magyarázkodni én sem akarok, ez azért hozzátartozik a teljességhez.
Tudod, Magdi, elég érdekes, hogy így, ezen a néven nem szoktunk olvasni téged, nem ismersz minket (vagy igen?), mi sem téged, egyszercsak idekerülsz a semmiből, és anélkül, hogy bármit is tudnál a háttérinfókból, jól kiakadsz és megbotránkozol.

Tök érdekes, nálunk épp akkor van gáz, amikor apa itthon van.
Ha nincs, minden megy rutinszerűen, kicsit egyhangúan, én csinálom a dolgaimat, Kitti (20 hónapos) is elvan, néha odajön, foglalkozom vele, aztán mindenki megy a maga útjára. Apa ehhez képest nagyon intenzíven játszik a gyerekkel, birkóznak, beszélgetnek, fantasztikus és irigylésreméltó, mennyire együttvannak, de aztán Apa elfárad, és onnantól egy darabig szeretné, ha gyerek ki volna kapcsolva. Gyerek viszont nem érti, miért nem mehet tovább a hejehuja.
Na, ilyenkor nekem az a dolgom, hogy Apa testőrét játsszam, azaz minden furfanggal megpróbáljam lekötni a gyereket, hogy ne Apát terrorizálja. Ha nem sikerül, gyerek mellé Apa is hisztis lesz. Képzelhetitek.
Ez az, amitől én meg tudok őrülni.

Méri, ez nagyon aranyos. Bár tudom, te nem így érzed, akkor éppen.
Nálunk is szokott gondot okozni, ha apa itthon van, mert mindhárman követelik, hogy vele foglalkozzon. Ha az egyikkel backgammon-ozik, a másik más lestoppolja egy kártyázásra, a kicsi meg befurakszik az ölébe.
De azért nekünk is könnyebb, ha itthon van.
Egyébként a "rutinszerű"-ről: nagyon kell a rutin a gyereknek, csak így tovább, ez nyújt neki biztonságot, és a különleges dolgok is csak akkor lesznek "különlegesek", ha van mihez hasonlítani. Örülj az "egyhangú" mindennapoknak! (Mármint, hogy a hétköznapok nem ad-hoc zajlanak, ami nagyon káros egy kisgyereknek.)
szilvi

Az Apa szabadságon program nekünk is ismerős. (ő is tanár, neki is téli szünet van)Sokkal többet tud a gyerekkel lenni, mint máskor, ugyanúgy, mint Mériéknél nagy játszások vannak, beszélgetések, könyvnézegetések stb. Viszont az a probléma, hoyg Apa is szünetelni szeretne, olvasni, netezni, videózni stb. és már megint én maradok ki a szünetből - persze könnyebb úgy elvégeznia házimunkát, hoyg kevesebbet vannak körülöttem a törpök, de mire kész vagyok, Apa elfárad és pihennie kell.(?) én meg folytatom a gyerekekkel. ÉS Apa csodálkozik, hoyg miért nem örültem eléggé a karácsonyi ajándékba kapott könyveknek. Mikor olvassam el?
lÁnyok, titeket nem zavar, amikora férjetek nyugalmára kell(?) vigyázni? VAgy ő is vigyáz némi gyerekkel foglalkozás után a ti nyugalmatokra? A türelmetlenségem (hogy ne legyek teljesen off) oka sokszor az, hoyg dühös vagyok a férjemre, amiért ő kiköveteli magának a nyugalmat, az egyedüllétet, anélkü, hoyg nekem egy kevés is jutna ezekből.

Azt hiszem elég hosszú lettem, és elég off is, bocsánat.
zSuzsa

Legalább pont azt írtad le, ami engem is zavar.
Én a múltkor azt csináltam, hogy közöltem, hogy most én fogok aludni, ő pedig gyerekezik. Egy kicsit () csodálkozott, de nem szólt. Becsuktam a háló ajtaját magam mögött és akár olvashattam volna is, de úgy elaludtam, ahogy kell. Sztem az a megoldás, ha az ember időnként nem kér vagy megbeszél, hanem tényként közöl v.mit. Azon nem lehet annyit ellenkezni. Jobb időben játszóra küldöm a csapatot, ilyenkor csak játszani. Mondjuk nem olyan gyakran, mint jólesne, de 2 hetente egy hétvégei napon azért megoldható.

Zsuzsa! Pont tegnap gerjedtem be, mert az eddig itthon töltött 10 nap szabijából édesem 9 és felet a számítógép társaságában töltött.
Erre ahogy Rjuli írta közöltem akkor ő főz ebédet. És lám megcsinálta. Azért ma is netezett, de egy sétára sikerült rábeszélnem. Anyum meg azt mondta, hogy miért haragszom rá? Ő pihen és meg meri tenni,igaza van. Én is pihenjek,ne pakoljak folyton. És akkor majd rájön milyen jó is ha nincs ebéd és rumli van.

Kedves Szilvi (szilvamag)!

Köszönöm, hogy válaszoltál, és szép neve van a kislányodnak! Azért örülök, hogy sikerült újraélesztenem a topicot.
Kedves anyukatársak, remélem, sok feszültségtől sikerül megszabadulnotok ezen a topicon belül.

BÚÉK mindenkinek különösen a gyerekeknek (merthogy a mi boldog új évünk erősen az ő kedélyállapotuktól függ)

Kinga

Kedves Szilvi (huffmann)!

Nem megoldás, ha elmentek a gyerekekkel 1-2 órára
ide-oda? Remélem, nem beteg egyikőjük sem, ami miatt szobafogság van!
Vagy nem tudod megoldani, hogy legyen néhány gyermekmentes órád?
Remélem, utolsó leveled óta javul már a helyzet!

Kinga

Kinga,

köszi az ötleteket. Tudod, nem az egész nap borzalmas soha, hanem csak mikor már eljutunk odáig, hogy valaki mindenért visít. És akkor borulok ki én is, pedig akkor kéne nekem nyugalmat sugároznom.
Általában tényleg jól megvagyunk, a lurkók meg én, különben hát bedugnám őket egész napos oviba, napközis suliba, sőt bölcsibe is a kicsit.
(Nem kérek támadást azoktól, akik kénytelenek ilyen intézménybe járni, de nekem van olyan ismerősöm, akik saját nyugalmuk érdekében...)
Például tudom, hogy ma is jó napunk lesz.
Nektek is hasonlókat,
szilvi

Sziasztok!
Méri, nálunk is most van itthon Apa, és most ő is sokat foglalkozik a gyerekkel, amiben az intenzíven játszás nagyon tetszik, de utána nem bírja kezelni, ha a gyerek egyfolytában a játszást akarja. Egyáltalán nem bírja kezelni a gyereket, csak kényeztetni. Ez persze nem csak rossz, de azért rossz is. Úgy érzem, csak én nevelem a gyereket, csak én vagyok következetes, csak én ragaszkodom a napi rutinhoz. A férjem alkudozik vele, kéri (persze eredménytelenül), nem tudja megvalósítani a terveit. Nem bírja lefeketetni, mert persze a gyerek nem akar aludni menni (másfél éves), nem akar este fürdeni menni, nem akar rendesen kajálni, nem akarja békén hagyni a karácsonyfát, stb. A férjem túlkedvessége és engedékenysége odáig fajult, hogy több baleset is volt miatta, egyiknél percekig nem tudtam eldönteni, hogy megvakította magát a fiam a kezébe adott éles-hegyes holmival, vagy csak vérzik a szeme alatt a bőr. Szerencsénk volt végül, de azért rém dühös voltam. Vagy a karácsonyfát is nyugodtan markolászhatta, mialatt apa "vigyázott rá", és össze is roppantott a markával egy üveggömböt. Mert ő nem szól rá, nem vállal semmiféle konfliktust.
A baleseteken kívül az is zavar, hogy én leszek a mumus a családban, ő meg a jófej. Pedig a kialvatlan gyerek nem is érzi jól magát, és ha kialussza magát, az viszont mindig az én szigoromnak köszönhető.
A férjem szülei ugyanolyan kényeztetősek, nem merem rájuk bízni a fiamat, mert egyrészt félek a balesetektől, másrészt utána tőlem is azt várja, hogy cipelgessem, amellett nem is nagyon vállalják, mert egy nap gyerekőrzéstől mindketten totál elfáradnak. Ahogy kiszolgálják minden szeszélyét, nem is csoda. De persze imádja őket.
Na, jó hosszan kidühöngtem magam, de egész szünetben forrt a vérem a dühtől, mikor a férjem jófejet játszott, én mumust, és végül a gyerek az ő jófejségét szívta meg.
Én egyébként sajnos sokszor rákiáltok a fiamra, mert ilyen a temperamentumom. De helyesnek azt tartanám, ha simán csak határozottan beszélnék vele. Ha minden oké, akkor ez megy is, és működik is. De mikor fáradt vagyok, vagy a terhesség elején, vagy korábban a PMS-es napokon, vagy ha valami nagyobb huncutságot csinál, akkor kiabálok. És ezt nagyon szégyellem. De ha nem lenne ilyen erős a kontraszt a két szülője (és a két szülő családjai) közt, akkor szerintem kevésbé volna gáz, hogy kiabálok. Rosszul esik, hogy a férjemet és a szüleit favorizálja, nem pedig az én szüleimet, akik sokkal normálisabban kezelik. Főleg anyukám. Ő neveli, és kb. ugyanarra, amire én, nem pedig az ellenkezőjére.
Na, mindegy, nem ragozom tovább, csak jól esett kiönteni a bánatomat itt.
Egyébként ha a férjem nincs itthon, az sokkal rosszabb, mert akkor tényleg elfáradok egy idő után, és sajnálom a kölyköt, amiért olyankor jópár órán át nem marad neki senki, aki kedves hozzá, mert én csak idegeskedek.
Tök jó lenne ideálisnak lenni. Miért nem megy, mikor én annyira szeretném?

Adrienn, teljesen megértelek, nálunk nem ennyire ilyen a helyzet, de hasonló. Én nevelem a fiaimat, sokszor kell nekem is kabálni, rászólni stb... A férjem eleinte csak jófej volt, és nálunk is én voltam a mumus. Azonban lehet nekem szerencsém volt, de meg tudtam győzni a párom, hogy ezt és ezt ő se engedje, s az is előfordul hogy ha valamelyik rosszat csinál egyszerüen megkérem őt hogy most ő tegyen rendet a gyerek között, ne mindig én. Mert azt azért ő sem kérdőjelezi meg, hogy pl a karácsonyfát ne rángassa a gyerek, vagy ne fogjon meg szúrós tárgyakat stb... De erre nekem külön fel kellett hívnom a párom figyelmét. Persze azért még nem megy ez sem zökkenő mentesen. A férjem meggyőzésében segített, hogy van az ismeretségi körünkben egy kisfiú, aki a lehető legrosszabb gyerek és ezt tudtam példának felhozni, hogy "azt akarod a mi fiunk is olyan legyen mint a Peti?" és ez úgy tűnik bevált.

Szerintem nem lehet ideálisnak lenni hiszen emberből vagyunk. Én is törekszem rá, néha este jövök rá, hogy úristen, a mai nap csak abból állt, hogy ne vedd fel, add ide, ne nyúlj hozzá stb... Ilyenkor elszégyellem magam. Törekszem arra, hogy türelmes, türelmesebb legyek. Gyakran azért rosszalkodik, hogy felhívja magára a figyelmet, foglalkozzak vele. Előfordul, hogy ha ilyenkor fáradt vagyok, akkor nem játszom vele amitől persze nagyobb lesz a hiszti. Aztán rájövök, hogy de hát ezért akartam gyereket, egyre többet hallom, hogy hamar elmúlik a gyerekkor, addig használjam ki az időt míg lehet ... s mostanában még ha fáradt is vagyok akkor is leülök játszani velük, s valahogy pár perc után már nem is vagyok fáradt.
Ugyanakkor igenis kell nevelni a gyerekeket, magunknak és nekik teszünk jó vele, idővel megéri a dolog.
Ne ess kétségbe Adrienn, tegyél úgy, neveld úgy a kisfiad ahogy te jónak érzed. Tisztázzátok a férjeddel mi az amit megengedtek a fiatoknak és mi az amit sosem. S amiben megállapodtok ahhoz tartsátok magatokat.S ugyanígy a nagyszülőkkel. De ha az egyik fél mégis eltér ettől a megállapodástól, akkor sose a gyerek előtt beszéljétek ezt meg. Ezt az anyukám tanácsolta, mi is erre törekszünk. Ugyanakkor nálunk is a nagyszülők agyon kényeztetik őket, csak fogjuk a fejünket, hogy kiszolgálják őket. De azért az alapszabályokat a nagyiék is betartják. Beszélj velük is, hogy mi az amit semmilyen körülmények között ne engedjenek. De igazán ugyis mindig a szülő nevel, a nagyszülők általában kényeztetnek. Ez így volt mindig, és szerintem így is lesz mindig.

Kitartást
Csenge

Jókat mondasz, Csenge.
Nekem a mese szokott gyógyír lenni a fáradságomra, a rossz kedvemre. Baromira nincs kedvem elkezdeni, de annyira nyaggatnak (nem az esti mese, mert az "jár", hanem "csak úgy", délután), hogy beadom a derekamat és láss csodát, a 2. oldalon már SEMMI bajom nincs!
Akárcsak ők, én is a "mese bűvöletébe" kerülök (Bruno Bettelheim).
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy - most figyelj, regisztrálatlan Magdi,- annyira jó nekik ez a bűvölet, hogy utána megint jön a nyígás, hogy MÉÉÉÉÉG! De ezt már könnyebb kezelni. Előr ele kell fixálni mindent NAGYON pontosan.)

szilvi

Sziasztok!
Köszi a vigasztalást. Már az is vigaszt jelent, hgoy nem vagyok egyedül.
Csenge, az "azt akarod, hogy Ádám is olyan legyen, mint a...?" nálunk is bejön, elvi dolgokban már a férjemmel meg is egyeztünk az elmúlt napokban, mert egyrészt ő most sokat szívott, mikor Ádám elkezdte szolgának tekinteni, másrészt amikor kis híján kiverte a gyerek a saját szemét, akkor a férjem borzasztóan szégyellte magát, meg meg is ijedt. Szóval elvben legalább kezd egyetérteni. De erélyes lenni egyszerűen képtelen. Annyira galamblelkű és annyira konfliktuskerülő, hogy reménytelen az ügy. Meg kell barátkoznom azzal a gondolattal, hogy a keménykedés a mi családunkban mindig az én feladatom lesz. Nem túl nagy öröm számomra, bár kétségkívül testhezálló feladat, sőt, utálni se szoktak a gyerekek emiatt. CSakhogy a sajátom az más. A férjem túl erős konkurrencia. Na, mindegy, ha majd a fiam vevő lesz a mesélésre, kipróbálom Szilvi módszerét. NÁlunk egyelőre az autózás zenehallgatással jön be mindkettőnknek.

Tényleg: szerintetek rendben van az, ha egy másfél éves gyerek nem akar mesét hallgatni?
(Holott - őszinte örömömre - olyan muzikális, hogy még kisgyerekben ilyet sosem láttam. Amellett, hogy látványosan élvezi a minőségi zenét, mint komolyzene és komolyabb könnyűzene a hetvenes évekből, és hogy fittyet hány a gagyi kereskedelmi rádió zenékre, és hogy táncol, mint majdnem minden kisgyerek, hogy énekelget magában, szóval mindezek mellett értelem nélkül megtanul bizonyos bonyolult szavakat, mint pl. "undorító" "takarítok", "antibio", "kukorik. Ugyanakkor még az "Apa" meg a "béka" szintjén van csak a beszédtanulása, pl. a cicát meg a kutyát még nem tudja kimondani.)

Szilvi, te milyen korban kezdted a meseolvasást? És már kezdettől fogva tetszett nekik?

Még egy kérdés: ti mit tudtok tenni a tévé ellen? Én a férjemet hiába kérem, hogy ne nézessen vele Teletubbies-t, mert sose akar majd mesét hallgatni... Ezzel még csak elvben sem ért egyet, direkt odaszoktatta a kölköt a tévé elé, pedig eleinte abszolút nem akarta a gyerek. De aztán belejött , és most már igényli Ez nagyon elkeserít.

Adrienn,

nem emlékszem, hogy az elsőnél mikor kezdtem a meseolvasást, a többi már "beleszületett" a mesélésbe.
Lehet, hogy nem a megfelelő mesékkel kezdted. Másfél éves, ugye?
Na, neki még nem a klasszikus nagy mesékre van szüksége, hanem kis történetekre vagy a mindennapokból, vagy állatkákról, (vagy kitalált mesékre saját magáról!), ilyesmire. Eleinte elég csak a képeket nézegetni vele, hagyni, hogy kérdezzen, esetleg szabadon elmondani, hogy ki mit csinál a képen.
Nagyon jó kis könyveket ad ki a Pestalozzi Kiadó, például. Ja, segít, ha olyan dolgokról meséltek, amit ismer. Hiába szép pl. egy cirkuszos könyv, nem fogja érteni, amíg nem volt ott. Nekünk nagy sláger volt a Tarka-barka állatmesék, szét is ment a második gyerek után.

Még valami: ha ilyen muzikális (nekem a legkisebb ilyen!), akkor talán jobban szereti majd a verseket, verses történeteket. József Attila Altató-ját, Móricz Zs. Állatmesék-et, Tücsök és a Hangya (esetleg még megvan a TE régi példányod, az enyém sajna nincs). Nálunk a Weöres Sándot kötetek is nyűvődnek jelen pillanatban...

A tévé ellen mi azt tettük, hogy amikor kilehelte a lelkét, nem vettünk újat. Addig pedig egy héten egyszer nézhették, asszem vasárnap reggel fél 7-kor volt az egyik ker. csatornán az Állatkert a hátizsákban, azt.
Korábban volt egy nap-egy videókazetta szabály, de csak a negatív hatásait vettük észre, ekkor redukáltuk heti 1-re.
Általában nem hiányzik nekik, most Szilveszterkor kiborult a nagyfiam, hogy miért nincs tévénk, mert tavaly síugrást(!) nézhettek rajta (ja, mert olyan szörnyű volt minden más).
Van valahol egy topik, a rajzfilmek borzalmairól indult, ott elég sokat írtam a rajzfilmek és a tévé káros hatásáról, ott meg tudod találni, ha érdekel. Persze nem téged kell meggyőzni...

sok sikert,
szilvi

De hiszen a Teletubbies-bol sokat lehet TANULNI!!!
Azok a betetek, amik vannak benne, mind-mind valami hasznosra tanitja a gyerekeket.
Nincs bennuk semmi olyan remseg, mint pld. a "Forro vizet a kopaszra..." es hasonlo magyar nepmesekben!

Adrienn
Én másfél évesen kezdtem a mesélést de eleinte őt sem érdekelte. Most sem mondok neki 2 évesen igazi meséket mert nem érdekli. A harmonikakönyvek viszont annál inkább.
Ádámnak az tetszik, és szerintem ilyennel kell kezdeni, ahol egyszerű képek vannak, nincs telezsúfolva kis ábrákkal. Neki az Annipanni könyvek jöttek be kezdésnek, imádja őket. S eleinte a harmonika könyveknél nem is meséltem igazán csak elmondtam mi van a képen, az mit csinál stb. Most az autók bűvöletében él, ilyen képeskönyveket keresek. 2 évesen az köti le, ha egy oldalnyi képhez max 2-3 mondat tartozik, aztán lapozunk. De ebből 4-5 mesét is végighallgat.
Ja és nagyon bejöttek a verses mesék, a bóbita, haragosi meg hasonlók.

Ádi is szereti a tv-t, a Minimaxot engedem neki délelőttönként egy kicsit. Eltíltani ugysen tudnám. S ettől még ugyanúgy igényli a mesét, sőt. Nekünk a hálóban is van tv, s ha apa tévézni akar akkor elvonulhat. Igy Ádámot nem irritálja, mivel ő többnyire vagy a gyerekszobában vagy a nappaliban van és nekem sem kell vitáznom apával.

Kitartást
Cseni

Sziasztok! Adrienn, szerintem normális, ha még nem érdeklik a mesék, a fiam is elég későn kapott rájuk, és most már rajong a könyvekért, egyedül is elnézegeti. (Most 3,5 éves.) És ő is imádja a zenét, valósággal Kaláka-rajongó. Nekik is megvan egyébként az ízlésük, lehet, hogy másféle mesék érdekelnék? Vagy inkább a szabad beszélgetés a képekről, a róla szóló történetek? Pont ahogy Szilvi írja. Mamával abban egyetértek, hogy a Teletubbies kivételesen egy ártalmatlan tévéműsor. De 1,5 évesnek még az sem való, majd úgy egy év múlva. azonfelül ha már a tévé előtt ül, sajnos könnyen lehet, hogy a Teletubbies vége után is ott marad.
Türelmetlenségről: a legtöbb dolog, amit írtatok, ránk is igaz, és ettől én is nagyon szomorú vagyok. Főleg, ahogy Zsuzsa írta, hogy ráadásul az ismerősök nagyon türelmesnek képzelnek, és közben tudom, hogy mennyire nem így van. Úgy sajnálom sokszor szegény kisfiamat!
Az a legrosszabb, amikor nincs itthon, és eltervezem, hogy ha megjön, nem fogok ám kiakadni, és milyen jó lesz együtt, aztán találkozunk, és fél perc alatt eléri, hogy a plafonon legyek.
aszinténnemgondtalanklára

Adrienn!

A Te férjed az én férjem vagy fordítva? Nálunk dettó u.ez van tiltás-szigor és meseolvasás-tvnézés terén. Sztem ami nem életveszélyes, azt hagyd, hogy engedékenyen csinálja, végülis Te vagy a gyerekkel egész nap, apa meg a "desszert". Zsófi 3,5 éves és mostanra látszik, hogy ez semmi rosszat nem tett a kapcsolatunknak. Most mondjam azt, hogy sőt? A mesével ne légy türelmetlen, nézegessetek képeket, 1-2 szavas mondatokat mondj hozzá. Mit csinál a cica, mutasd meg, hol a kutya, stb. Nálunk is sokára alakult ki a tartós figyelem. TV: sok-sok teletubbies, minimax és egyéb-sajnos-, de ennek ellenére du-i alváshoz is és esti alváshoz is kötelezően mesét kér, eszébe nem jutna lecserélni. Ha v.miért felébred és nem bír visszaaludni, egy rövid mese és kész. Ezt is tudni fogja: apa-tv, anya-mese. Amúgy még óvodás korban is alig érti a rajzfilmeket, ha leülnek az apjával és ő magyarázza, hogy mi történik, az is teljesen jó.
Egy dologra vigyázzatok csak: ha Te igent mondasz, ne mondjon az apja nemet, és fordítva. Ne játsszon ki titeket egymásnak, ne próbálkozhasson be a másiknál kedvezőbb válaszért.

Sziasztok!
Köszi a sok vigaszt meg mese-ügyben a jótanácsokat. A leporellóknál és képnézegetésnél már mi is tartunk, nagy örömömre maga vette elő őket egyszer csak a polcáról. Az én bánatom az volt, hogy esti meseolvasást nem kér, pedig a barátnője egy éves kora óta szeret mesét hallgatni. De eszerint nem baj, még ráérünk rászokni az esti meseolvasásra. Amúgy én Tamkó Sirató Károly verseivel próbálkoztam, de nem kötötte le, csak épp a könyvet akarta kivenni a kezemből, és megkóstolgatni egy kicsit - ez még fél évvel ezelőtt volt. Azóta már ott tartunk, hogy benn se maradhatok a szobájában lefekvés után, mert akkor felborul a rend. Csak akkor alszik el, ha kimegyek.
A tévénézés úgy megy, hogy az apja sajnos vett neki dvd-t, mert olyan szörnyűnek találta, hogy tévét(!) nem nézhet a gyerek. Ebben ugyanis megegyeztünk. Erre kitalálta, hogy "de dvd-t nézhet..." A Süsü volt az első, az nekem se fájt annyira, bár ahhoz elég, hogy képernyőhöz szokjon. Aztán vette a teletubbies-t, ami tényleg ártalmatlan kis filmecske (máskülönben véletlen már rég megsérült volna a dvd), csak hát ebben a korban még épp az a baj, hogy hozzászokik a képernyő bámulásához. És a férjemnek épp ez volt a célja, mert néha neki kell foglalkozni a gyerekkel egy kis időt, és olyankor annyira megkönnyíti a dolgát, hogy odaültetheti a tv elé. Hát, ez az, amit én csak nagyon végszügségben teszek meg, pl ha a láztól nem tud járni (olyankor mindig elesik), de aludni meg nem alhat egész nap.
Amúgy itt látszik meg, hogy a gyereknevelésnél mennyire kijön az, ha totál különböző családból érkezett a két szülő. Minket elvek alapján neveltek, és elég szigorúan is, őket meg minden elv nélkül, kényeztetve. Nálunk sok volt az útmutatás (tudatos könyvválasztás, sok beszélgetés, közös munka, értékrend alakítgatása, stb), náluk viszont ez mind hiányzott, mert az anyuka olyan szétfolyós tipus. A férjem így is nagyon jól sikerült emberke, de a nővére például teljesen elhajlott.
Most az ünnepek alatt sokszor kétségbe estem, hogy mi lesz később, ha a gyerekeink már nagyok lesznek, és érzékelik majd, hogy mennyire különbözik a két szülőjük.