Na, elolvastam a sztorit! Hát, bevallom, röhögtem, de nem ígérem, hogy én ilyet nem fogok csinálni....

Az a lényeg, hogy nem volt semmi baj, akkor pont nem kellett, és majd kiszárad, Flóra anyu is megmondta....

Úgyhogy nincs semmi baj!
Én nem meséltem még nektek, amikor egyik du. (tavaly, talán) a kocsiban hagytam (nem tudtam róla) a telefonomat és a lakáskulcsomat, és másnap reggel a Gy. ment dolgozni, és mindig bezárja maga után az ajtót, és én is utána mentem volna suliba, és látom, hogy nincs lakáskulcsom. Ó, jaj, biztos a kocsiban van. Aztán kerestem a telefonom. Az se volt meg. Most mit csináljak? Még a szomszédnak se tudok szólni (tényleg, te esetleg a szomszédnak tudsz szólni, ha baj van, hm?). És nem volt más választásom, kiugrottam az ablakon (földszint, de azért filóztam rajta egy ideig, hogy maradjak-e inkább otthon

) a játszótérre. A tanár néni.....

Ennyi. (Utána a kocsiból kivettem a lakáskulcsot, visszamentem és becsuktam az ablakot. Jó kislány.)