Szia Szilvi!
Csak most kapcsolódtam be a babanetre,s a babás topikok mellett azonnal szemet szúrt ez is. Nagyon szomorúan olvastam mi történt veled, s azt hiszem nyugodtan írhatom, hogy megértelek. Velem is megtörtént sajnos. De, most jön a vígasztalás, és amiért érdemes kitartónak lenni: most egy öt és fél hónapos baba mocorog a hasamban! Hidd el, hogy minden rendben lesz veled is!
De amiért írni szeretnék, hogy itt olvasgattam homeopátiáról, pszichiátriai segítségről, ami mind mind hasznos lehet, a fő, hogy TE higgy benne. Nekem a természetgyógyász vált be, és tudod miért? Mert a 7. és 12. hét közötti időt- amit legszívesebben orvoshoz rohangálással töltöttem volna,hogy minden rendben van-e, így heti 1-2 kezeléssel átvészeltem. Egyszerűen erősítgette a szervezetemet( már terhesség előtt is), s legfőképp NYUGTATOTT. A gyomorideg elmúlt, nem kalapált a szívem, s egyszerűen lenyugodtam, hatalmasakat aludtam a kezelések alatt. S erre volt szükségem. Nagyon szívesen elküldöm a mail címét, ha érdekel.
Ne az okot keresd, hogy miért történt, hanem tovább kell lépni. Nem könnyű, én nagyon megijedtem azért is, mert attól is féltem, a párom meddig bírja az állandó sírást.
Elfelejteni sosem fogom azt az érzést, mégis azt gondolom, valami miatt szükség volt erre, talán hogy erősödjek lelkileg? Ki tudja.
Egy ismerősömnek is elbőgtem, hogy 'nem tudok kikeveredni ebből a gödörből' Mire ő: Remélem hamarosan magad is belátod, hogy nincs is gödör!
Vigyázz magadra és erősödj!
Kriszta
Párom a folyosón ulve pedig csak a zokogásom hallotta. Aztán persze elmagyarázták, hogy mi ez az egész, és másnap be kellett fekudnöm mutétre. Lelkileg nagyon nehéz volt feldolgozni ezt az egészet, mindkettonknek. Nekem kulönösen azért mert kis naiv voltam, magam körul csak azt láttam hogy aki terhes lesz, annak gyereke szuletik. Hát azóta tudom, hogy ez nem ilyen egyszeru 
. 
