Hellóka!
A mai netes időm azzal telt, hogy próbáltam a gratuláló levelekre válaszolni, aki igényelte, annak bővebben is illett. Most csak bekukkantani van időm, mindjárt megyek a nagyobbikkal aludni - ha közben a kisebbik nem jön rá, hogy hibádzik még az esti adagjából
Mindenkinek gratulálok a tüneményekhez!
A tejezéshez, pocakok megnyugtatásához sok-sok türelmet kívánok!
Köldökünk szerencsére rendben van, kicsit még véres olykor. De én még ezt is megkérdeztem orvostól, hogy normális-e... ha komolyabb lenne, biztosan vinném én is rögtön kezeltetni...
Wera, a könnycsatornázás miatti hercehurca

sajnálom!
Meg azt is, hogy így elnézték a szemedet!
Andi, még mindig a legjobbakat nektek! Bár azt látom szavaidból, hogy kicsit már feladtad Apával kapcsolatban. Még mindig remélem, hogy van visszaút! Főleg amiatt, ahogy a kicsi lány nézi Apáját
Konakion nálunk is hetente van, Ottónál is így volt, nem tudom, meddig. Asszem addig, amíg egy étkezést ki nem váltottunk mással.
Tappancs, Kike, én is várom már az ovit, főleg azért, mert nem vagyok jó szervező, és nem tudok elég kreatívan gondolkodni, mivel foglaljam el Otit, amíg kénytelen vagyok őt lepasszolni a Nati körüli teendők miatt. Olyan ügyesen feltalálja magát, de hiányzik neki a közös játék... olyat kellene kitalálnom, amin látná, hogy játszom vele, de ténylegesen nem kell mellette lennem... így csak percek jutnak rá napközben, amikor le tudok ülni mellé.
Ma is Nati két órán át ébren volt, a pocakja miatt, aztán amikor már enni sem hagyott minket, kivittem hordozóban a konyhába. És összerotyizta magát, amúgy rendesen derékig. Ott kellett hagynom Otit ebédelni, elvittem Natit kipucolni, aztán a ruhákat folttalanítani, miközben a kicsi üvöltött az ágyban, a nagy meg ellátta magát... már nagyon vártam, hogy lefekhessek délután aludni

legalább meseolvasáskor Oti mellett voltam.
Ma is voltunk tesóméknál. Az unokahúgom tünemény (teszek is föl képet Natiról és róla), csak lustika.

Tesóm még nem nagyon tud tejet csiholni, de azt a kicsit is csak üvegből hajlandó meginni a kislány, mivel tápit kap nagyrészt, ezért rájött, az üveg sokkal kényelmesebb. Ma kipróbáltuk, hogy az én jól működő cicimből próbáljon enni, hát a kis drága akkor is csak üvöltött, amikor a bimbóvédőből csorgott a szájába a tej, és bár olykor nyelt egyet-egyet, inkább sajnáltatta magát

Hát, nem irigylem tesómat... bár az, hogy tápit eszik a gyereke, igazából most segítség neki, hogy nyugodtan próbálkozhat a fejegetéssel. Meg legalább pihenhet is, mert Apa is bevállalhat egy-két etetést.
Megyek altatni, de előtte jöjjön egy kép Natiról és az unokahúgomról, Lauráról (azért eléggé látszik rajtuk a 10 nap korkülönbség, nem?)

uncsitesók