Sziasztok Lányok!
Most találtam rátok és örülök

, hogy hasonló korú terhességgel megáldott kismamák vannak itt, akinek hasonló problémáik lehetnek (vagy nem lehetnek) mint nekem, ezért talán aggályaimat is el tudjátok hessegetni (mert én egy optimista ember vagyok).
Ha mégis okkal aggódom, akkor meg talán rögtön orvoshoz megyek, de így legalább lehetőségem van minél több információt összegyűjtve dönteni, illetve aggodalmaskodni tovább, vagy pedig megnyugodni.
Szóval én mindenképpen hasznosnak ítélem ezt a fórumot, így az interneten, hiszen a való világban nem sok kismamát (egyet sem) ismerek, aki szintén novemberben fog szülni.
Ráadásul nem gondolom, hogy itt rémisztgetés (akár szándékos, akárn nem) folyik, hiszen mindenki a saját tapasztalatát osztja meg másokkal, nem pedig a téves információkon alapuló pletykázás megy.
Persze megértem azokat a kismamákat is (ők más beállítottságúak, esetleg nem olyan optimisták, de nem vagyunk egyformák), akik inkább semmit nem szeretnek a témában hallani, olvasni, nehogy kártékony hatással legyen rájuk (vagy a babára) egy-egy negatív történet. Ugyanis valóban nem lehet csak a pozitív dolgokat meghallani. Vagy minden félét hall az ember, vagy semmit. (Inkább az előbbi szokott előfordulni kisebb-nagyobb intenzitással, nem?)
Ismerek azonban egy kismamát, aki a terhessége alatt semmit nem olvasott, ami a terhességgel, szüléssel, csecsemőgondozással kapcsolatos (pont azért, hogy nehogy beparáztassa saját magát) és most halál depressziós, nem tud magával és a babával mihez kezdeni (már az örökbeadásra is gondolt, mindenkit lebeszél a terhességről és ő valóban rémisztget azzal, hogy mindenki depressziós lesz szülés után), sokmindent rosszul csinál és az özönlő tanácsok (mert azok elkerülhetetlenek) közül nem tudja kiválsztani a hasznosat, mert nincs kialakult saját véleménye (pl. a szoptatásról, babahordozó-használatról stb.). De ő valószínűleg a másik véglet.
Talán a kettő közötti középút a helyes...
Amikor 8 hetesen enyhén véreztem és aztán még sokáig barnás pecsételődésem volt, nekem sokat segített, hogy előtte olvastam erről egy könyvben, ahol azt írták, hogy csak akkor van baj, ha élénkpiros (esetleg darabos) a vérzés és ha fájdalommal, görccsel jár. Aztán utánanéztem pontosan a könyvben és azt olvastam, hogy ha a vérzés ráadásul a menstruáció elméleti időpontjára esik, akkor ez teljesen normális, nem kell aggódni. És így is volt. Ha nem olvasok a dologról (pedig ez is lehetett volna rémhír számomra amikor még semmi tünetem nem volt), akkor abban a hajnali órában kétségbe esve pánikoltam volna és ez valószínűleg rossz hatással lett volna pocaklakóra... még az is lehet, hogy vetélésbe hajszoltam volna magam. Ehelyett nyugtatgattam Pocaklakót, hogy nincsen semmi baj.
Bocs a topik túl hosszúra nyúlt dícséretéért

, igazából csak annyit szeretnék kérdezni Tőletek, hogy ha 20 hetes korom óta (most vagyok 21,5) keményedik a méhem, az mennyire tekinthető normálisnak? Nektek volt ilyenetek?
Három nap múlva megyek terhesgondozásra, barátnői tanácsokra szedem a Magne B6-ot illetve most egy homeopátiás magnéziumos szert kezdtem kipróbálni. Ok nélkül nem zargatnám az orvosomat hétvégén...
Annyit kell még tudni, hogy a legutóbbi UH-on átlagosnál több magzatvizet láttak. És tegnap nem volt szokott aktivitású a pici fiam odabent. És ma sem viszi túlzásba, pedig nagyvilági életet él odabent - általában.

De azért néha érzem, hogy mozog finoman.
Ja, és volt egy méhnyakműtétem 1,5 éve, ami ha jól tudom, koraszülés egyik kockázati tényezője lehet. (Erről nyitottam egy topikot, de senki nem tudott még tapasztalattal szolgálni, mivel is jár egy ilyen műtéti hegg a szülésnél.)
Köszönöm a segítséget és az infókat - előre is!
Sziasztok!