Nyaralunk a Balcsin. Ma lett netünk, gondoltam visszaolvasok..., de azt nem gondoltam volna, hogy erre jövök vissza.
Már korábban is úgy voltam vele, hogy nem szállok vitába, amikor a vallás kérdés szóba került, mert úgy érzem, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ki milyen szexuális beállítottságú, pártállású vagy vallású. Ezek számomra abszolút szuverén témák.
A továbbiakban is ehhez kívánom tartani magam, de ez a mai eset mélységesen felháborít, ezért leírom a véleményem.
Szeptember óta tartozom a topikhoz. Sokszor én is éreztem úgy, hogy senkit nem érdekel a véleményem, hozzászólásom, mégis írtam, mert tudtam, hogy itt mindig valaki elolvassa, még akkor is, ha nem reagál rá, és ez jó érzéssel töltött el.
Monával ellentétben, én pont azért lettem hívő, mert a anyukám gyökér élettársa 10 éves koromtól rendszeresen tapizott, majd 13 évesen csak azért nem erőszakolt meg, mert a 10 éves húgom felébredt a másik szobában a nyüszítésemre. Akkor hiába vittek pszichológushoz, egyedül a hitben találtam megnyugvást. És a mai napig hiszem, hogy Isten volt az, aki megbüntette őt a sok szemétségért. 40 egynéhány évesen hosszan tartó betegség után meghalt és tudom, hogy most forog a sírjában a rohadék. Soha nem bocsátok meg neki. Egyébként ez nem az egyetlen sz@r volt az életemben, de a többit nem fogom részletezni. Elég annyi, hogy igazán boldog 22 éves korom óta vagyok. Akkor találkoztam a férjemmel.
Igazságtalanul lett megbántva Hédi. Én igenis nagyon szeretem, hogy Ő ilyen és ennyire felvállalja a véleményét. És úgy érzem, hogy Mindenkiben van szeretni-, és tisztelnivaló, de Ő az egyike azoknak, akik leginkább megérdemlik, hogy a topik minden tagja felnézzen rájuk és tisztelje Őket.
TUDOM, HOGY EZT MÉG ELOLVASOD JIM! NAGYON FOGSZ INNEN HIÁNYOZNI! NÉLKÜLED MÁR NEM LESZ UGYANAZ!



































