Sziasztok!
A fenti problémában érintett az egyik fiam. Amit lehetett, elolvastam a témában, utánanéztem, stb. Viszont a szakirodalom nagyjából kimerül a probléma leírásában, s érdemi segítséget egyáltalán nem nyújtott, hiszen megoldási módozatokat nem kínál. (Talán mert nincsenek is?)
Bár próbálkoztunk vele, nemigen sikerült sehol hasznos segítséget kapnunk. Nagyon-nagyon magunkra hagyottak vagyunk ezzel a bizony nem könnyen kezelhető és a család számára nagy megterhelést jelentő problémával.
A László Zsuzsa-féle foglalkozás lehet, hogy jó lenne, de hosszú távon úgysem tudnánk felvállalni az ottani 5 ezer forintos óradíjakat.
Imádom a fiamat, de sokszor már úgy érzem, atomi részekre hullok.
Szeretnék itt más hiperaktív gyerekek szüleivel tapasztalatot cserélni, hátha felmerülnek jó ötletek, hogy lehet a nehéz időszakokat egy kicsit könnyebben átvészelni.
Nemrég jelent egy meg egy rendkívül jó könyv a témában, Szücs Mariann: Esély vagy sorscsapás? című műve, amely felsőoktatási tankönyv, csak az a baj, hogy a pedagógusok nemigen forgatják. Briliáns módon leírja a szindrómát, annak a családokra gyakorolt hatását stb., csak hát az a baj, hogy a család számára ő sem kínál semmiféle megoldási módozatokat. Olvastátok?
