Na, most jön a konklúzió:
Van kb. 3 dolog, amiben nem hasonlítunk, de a többi mindenben igen.
- nekem kisebb a lábam
- én nem hordok lábujjközepes cipőt
- én kisebb vagyok és dagadtabb, de a kinézet az nem is érdekes, ugyebár, úgyhogy ezeket ki is vehetjük a listából
Vagyis mindenben megegyezünk, na, jó, én nem szeretem a focit!
- fényképezés bénán megy mindkettőnknek
- mindketten a terhességre magára vágyunk legelőször is
- nem szeretünk lakásban papucsban lenni
stb. stb.
Nekem egyáltalán nem volt olyan, mintha nem ismertük volna egymást úgy igazából, értitek, tehát nem onlány, nekem inkább olyan volt, mint ha egy régi baráttal egy tegnapi történetet folytatnék, de közben még nem ismeri a szüleimet.
Nagyon jó volt, és kár, hogy hazamentek. Mert pl. azt sajnálom, hogy a délutánt lehetett volna sokkal érdekesebben is eltölteni, ha tudom, hogy még van egy csomó idő, de tudjátok, akkor már nem volt annyi idő, hogy az Attila és a Gy. hazaéréséig érdemben elmenjünk valahová (pl. a Vivike Érdre akart menni koktélozni, nekem meg Martonvásáron járt az eszem, bár oda a gyereket nem mertem volna elvinni). Szóval, ha van még nap, ami a miénk, akkor jobban mászkálhattunk volna, így ilyen izé programok voltak, de szerintem most úgysem az volt a lényeg.