Lemondtuk a jövő heti kórházat, hétfőn hazahozzuk Eliotot!
Tegnap nagyon sokat beszélgettünk a férjemmel, hogy mit is csináljunk. Az az igazság, hogy még az I-es nőin megvizsgálta egy fejlődésneurológus, akinek pont ez az agyi probléma a szakterülete, és ő azt mondta, hogy semmilyen idegrendszeri károsodást nem lát, és most a gyerek egy éves koráig szerinte nem kell foglalkoznunk a dologgal. És amikor a tegnapi doki felvetette a margitot, akkor hallottuk a beszélgetést, és szó szerint az hangzott el, hogy van egy corpus callosum hiányos gyerekem, kéritek? Na most ez eleve nem túl meggyőző, hiszen nem azért vetette fel a dolgot, mert valamit lát. És különbenis én tegnap este már totál kikészültem, és úgy éreztem, hogy ez most nem fér bele az energiatartalékaimba. Úgyhogy ma reggel a férjem felhívta a dokit, és elmondta neki, hogy nekünk ez most nem fog menni, meg hogy a kis feleségének szüksége van már egy kis nyugira a bébivel, stb. Nem engedte, hogy a kicsi fiát tovább kórházazzák!

(Benn a nővérnek is mondta, és annyira édes volt, amikor azt mondta, hogy most arra van szükségünk, hogy végre egy kicsit babázhassunk...) Igazából az a neurológus visszajön szabiról augusztus elején, és majd hozzá elvisszük. És ha ő is úgy látja majd akkor, hogy mégis kell ez az egy hetes procedúra, akkor belevágunk, de így nem. Úgyhogy most attól vagyok beszarva, hogy hétfőn már itthon lesz a kisbéka és annak ellenére, hogy napok óta én etethetem és eddig minden jól ment, nagyon félek hogy félrenyel vagy valami. Amúgy semmi más részétől nem tartok a dolognak, de ez egy hangyányit megrémít...
De a lényeg, hogy már csak kettőt kell aludnunk nélküle!!!
Tej kérdés... Annyira nekem sincs sok, de most 80 az adagja, és nekem 110 körül sikerül fejni, tehát amennyi kell, van. Remélem, hogy majd ez rendesen nő ahogy nő az adagja.
Most azt hiszem ennyi, csak el akartam mesélni. Remélem, hogy jó döntést hoztunk.
Mindjárt visszanézem a mai képeket, és lehet, hogy teszek fel valamit.