Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Örökbefogadók topicja

Anyanyos!
Sajnos csak most tudtam a tegnapi napi terméseteket végigolvasni, de én is szeretném a könyvet. (Ha így utólag jelentkethetek.Nem sürgős)
Köszike előre is a segítséget!

Ja és szurkoljatok nekünk, voltunk a Gyámhivatalban és megígérte az ügyintéző hölgyemény, hogy nagyon siet a határozat meghozatalával (még abba is belement, hogy telefonon egyeztetünk , és bemegyek érte személyesen -így nem kell a postázásra is várni.)
Ahhoz képest, hogy 3 hétig vártunk,amire behívtak minket, az ügyintézésnek ez a része nagyon rugalmasnak tűnik.Holnap azért felhívom, hátha....

Halihó!
Itt van előttem a Szilvási Léna cikk, ha valakinek kell, postán elküldöm fénymásolatban vagy holnap megpróbálom beszkennelni és elküldeni olyannak, aki fel is tudja tenni (mer én nem
(4 oldalnyi)

steiff
Ha van fellebezési lehetőség, akkor javaslom, ott a helyszinen kérd, hogy lemondhass a fellebbezési jogodról ;)

Sziasztok!

Kedves Márti, Anyanyos és Davi!

Nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat, nagyon sokat segitettetek!

Csataló! Én szeretném azt a cikket, köszi!

OFF
Sajna ma nem tudok veletek lenni, mert most értem haza 10 perce, túlóráztam. Holnap korábban kell mennem, és Mati is beteg lett.
ON
Vigyázzatok magatokra, holnap megpróbálok benézni.
Sziasztok!

csataló!
Beleolvastál a cikkbe? Egyáltalán melyik az a cikk? Amit idefirkantottam, vagy tutira a Caterina-féle?
Ha ugy gondolod, hogy érdemes felpakolni ide, vagy bárhova, hogy le tudja mindenki tölteni, akkor nekem elküldheted, majd felnyomom.
Na meg persze a cikk is érdekel nagyon..!

Sziasztok!
Mar tegnap jelentkeztem de valahogy nem kuldem el a hsz.
En szpetember ota kukkoloban vagyok szinte. Egesz nap fogalmazom a hsz-imat aztan valahogy nincs erom megirni...De mindig olvaslak titeket es most akkor mindenkit udvozolnek is))
Kedves Eszti.
En valoban nagyon hasonlo cipoben jartam- jarok. Rengeteget tudnek meselni. Eltudom meselni a mi kalvariankat de nem bizto hogy ez az egyetlen es a legegyszerubb utja a dolognak. Most nem tudok reszletesen irni mert sietnem kell isibe de igerem a hetvegen bovebb leszek. Addig is fogalmazd a kerdeseidet :))
akkor sziasztok
kingan

sziasztok!
engem is érdekelne az a cikk (bármelyik legyen is) zs

Lányok és kedves Joeapuka!!!!
Mikulás alkalmából hallgattok? Mindenkit lefoglalnak az előkészületek? Hozzátok mikor jön a miki?????

ez egy jó kérdés!!!

Folyton vitázom mindenkivel hogy mikor jön a Mikullancs...
Nálunk az ugy volt anno, hogy 5-ről 6-ra virradó éjjel lopakodott be az ajándékokkal..
Tudom, hogy mindig próbáltunk ébren maradni, de sosem sikerült, és mindig csak a narancs, a banán, és az alma illatára pattant fel reggel a szemünk..
Nálatok hogy van ez?
Nálunk:

Nálunk is így volt, és így is lesz ezután, az idei rendhagyó azonban, mert holnap reggel céges télapós bulira megyünk és csak estére érkezik a Miki, mert ha reggel megjönne, sosem indulnánk elAzt is megtudtam, hogy "az oviban nem az igazi télapó volt mert bárányszőrből volt a szakálla, ami nem is volt fehér, és nem hallottam a száncsengőt sem, meg krampusz se volt és különben is a bábozós bácsi volt az"

No velünk meg közölte a nagyfiam, hogy ő tudja ám, hogy nincs is Mikulás, tavaly kileste, hogy mi csempésztük be az ajándékokat az ablakba. Alig tudtuk meggyőzni, hogy igenis van Miku, csak épp nem fér oda a szánnal az ablakhoz, ezért az ajtó elé teszi le az ajándékokat (s nekünk kell behozni onnan)... Nagy nehezen elhitte... (Pedig úgy vigyáztunk!)

Sziasztok!
Gyerekkoromban 5-én este jött a Miki, valamikor vacsora közben tette a csomagokat az ablakba.
6-a pedig az én napom volt, mert 6-án születtem.
Engem nem a gólya hozott ám, hanem a Mikulás személyesen, Mikulás napján reggelre!

A kislányommal tegnap már voltunk Mikulás-ünnepélyen a helyi baba-mama klubban. Nem sírt, bár meg volt illetődve, és nem mert a Mikulásra nézni, mikor átvettük a csomagot, de fülig ért a szája!
Itthon 6-án reggel jön a Mikulás, mert ha ma este jönne, akkor alvás nem lenne egyhamar!
Ráadásul idén a Mikulás csak úgy hoz ajándékot, ha oddaadjuk neki az összes cumit. Elviszi a pici babáknak, akiknak még nincs és hoz helyette mindenféle jót.
Tehát reggel ébredés után beletesszük a cumikat a cipőkbe, és ügyeskedünk, hogy mikor tudja anya vagy apa kicserélni ajándékra.
És aztán egy hétig tutira nem alszunk a cumi hiánya miatt... De muszáj most már megválni tőle, mert egészen eldeformálódtak a felső fogai.
Igaz, már egy jó ideje csak alvás közben cumizott, de az is fél nap! Ráadásul mostanában már napközben is többször újra kérte.
Márti

Ez jóóóóó!!!!!!!!!!!!!!!!!
Márti, ezt kipróbálom én is Zsuzsóval! Nálunk szóról szóra ez a helyzet cumiilag, és először az volt a menet, hogy Andriskának fogja majd adni, de az a kiskrapek nagyivben kiköp mindent, ami cumira emlékezteti
Na ma megbeszélem vele ezt a Mikulás-ügyet.
(Mert azért ugy látom, ő is szeretné letenni, de nem megy neki..)

Köszi az ötletet!

Képzeljétek, hogy jövő hét szerdán ha minden igaz a kezemben lesz a jogerős határozatunk!!!!!
Szorítsatok!!!

Davi, Tuccy! Ügyesek vagytok, nálunk is működött ez a dolog, igaz nálunk a nyuszi vitte el a cumisüveget és a bilit is És még a nyuszit se utálta meg, és nem is kérte többet egyiket sem
Javaslom, azért ne dobjátok ki csak ássátok el jó mélyre a biztonság kedvéért, mert ugye nem tudhatjuk
Steiff gratula, ismét megtettél egy nagy lépést

Sziasztok!
Mindenkitől elnézést kérek, akinek cikket ígértem, de el kellett ma mennem a prérire és reggel meg technikailag nem tudtam kivitelezni a dolgot. A szkennelés után olvashatatlan lett, először talán fénymásolnom- nagyítanom kell, stb, sza ma nincs erre időm, sajnos. Ez a Szilvási Léna cikk, ami Titokban tartani vagy megmondani címmel jelent meg 1993-ban.
Szóval majd küldöm, jó, csak kis türelmet kérek! (egyébként Nektek nem fog nagyon sok új dolgot mondani
Mindenkinek jó Mikizést!

Joe6364656687865f678!!!!!!!!
ON
Jajj Neked!!!!
OFF

OFF
kedves anyanyos!

Megjött a postás, nagyon köszönöm!!!

ON

ajjjjaj...szegény Joe! mit követtél el el???

steiff!
szorítunk Neked nagyon,
de ne felejtsd el, nyaggasd őket, ha mégsem..! Addig is szorítunk, hogy ha már a papírod megvan, jöjjön a kiskrapek is mielőbb!

Köszi a bíztatást cumiügyben! Erőt ad, mert vannak kételyeim, hogy simán fog menni. Mindenképpen nagy utólagos sírás-rívásra számítunk. De lehet, hogy mégsem ez lesz?

Steiff! Gratula! Jövő karácsonykor már többen lesztek! Én szorítok neked ezért!
Márti

Van több rossz(?) szokásom. Egyik az, hogy nem szeretek levelet írni. Ezt próbálom leküzdeni egyrészt azzal, hogy nem levélnek tekintem az itteni hozzászólásaimat (formailag sem [megszólítás,köszöntés...]) hanem beszélgetésnek (elnézést érte), másrészt próbálok csak akkor írni, ha úgy gondolom hogy van "érdemi" mondanivalóm.

Érdemi mondandó hijján a mikuláshoz nem szólok...

Tuccy, szerintem akár már húsvétra is
davi az ok "OFF"

Sziasztok!
A Miki szerintem is holnap reggelre jön, márcsak azért is, mert holnap lesz a névnapja! Nálunk újdonságszámba fog menni, hiszen tavaly még "nem volt tudatánál" a kiscsaj Itthonra idén még nem jön, de arra gondoltam, elmegyünk az Árkád üzletházba, mert állítólag ott nagyon cuki Mikulás osztogat apróságokat... Legalább szép Mikulással találkozzon életében először Zsombolya, édi a télapós történetetek! Úgy emlékszem én is arra a pillanatra, amikor rájöttem, hogy az óvónéni szandálja van a Télapón

OFF Davi, szívesen... és várom a véleményedet! ON

Márti!
Mivel a Ti öf-i történetetek hasonló az enyémhez, ezért elsősorban Tőled kérdezem... de, ha más átélt ilyesmit, akkor az ő véleményére s kíváncsi lennék!
Nos, a múlt év nyara nekem azzal telt, hogy "adja-nam adja, lemond-nem mond le szülés után". Hol megerősítést kaptam, hol elbizonytalanodtam... Aztán 3 hónap után a végső "nem" nagyon földhöz vágott! Majd újabb hetek ... "lemond- vagy nem mond le" projekt. De végre ez , ugye, győzelemmel zárult!!! Azt teljesen fel tudtam dolgozni, hogy miért nem az első baba, sőt, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban jártunk MI egymással (Azt szoktam mondani, hogy azért ilyen idilli a helyzet, mert J. az én kislányom, csak pici volt és buta, és rossz pocakba költözött!) Azonban ez a bizonytalan 4 hónap azt eredményezte, hogy mai napig bennem van különböző dolgokkal kapcsolatban (pl. most lakáscsere előtt állok) a görcs, hogy összejön - nem jön össze, bizonyos szempontból bizalmatlan (?) lettem emberekkel... És ez régebben, azaz időszámításunk előtt nem volt!!!! Ez kokrétan kapcsolható a 4 hónaphoz!
Nos, ismerős valakinek ez az érzés???? El fog múlni idővel, vagy pszichológushoz kéne mennem???
Valaki tapasztalt hasonlót???

J.

Jut eszembe...
Kb. egy hónappal ezelőtt azzal az újsággal kergette ámulatba osztályát a nagyobbik lányunk (E.10,5), hogy otthon járt nálunk a mikulás és beszéltem is vele. (Tudni kell, hogy időnként olyan dolgokról is nagyon meggyőzően tud beszélni amik nem, vagy nem úgy léteznek/történtek...) Az osztály persze kinevette (a tanítóval egyetemben).
Ezek után, hogy ne maradjon szégyenben, elővett a tolltartójából egy mikulásos kis naptárat és a rajta levő telefonszámot felhivatta a leghangosabbal. És mi történt?
-Tessék E.!
-Itt a Mikulás!
-Mit szeretnél?
...és a gyerekek sorra beszélni akartak Vele a telefonon keresztül.
(Magyarázat: az illető a páromnak volt iskolatársa még általánosban, azóta is jóban vannak (ill. vagyunk). Ez az illető, lakóhelyén (egy kisvárosban), minden évben eljátsza az utcai Mikulást (saját kontójára) - külön kihangsúlyozva, hogy ÉN vagyok az igazi mikulás ám, próbáld csak meg meghúzni a szakállamat, látod nekem igazi van, próbáld majd meg a többiekét is... (külön megjegyzés: széltében-hosszában-fifikában egyaránt mikulásalkat) - és ebbéli élményeiről gyakran mesélt is nekünk, és legutóbb kaptak a gyerekek töle egy-egy kis kártyanaptárt. A mobil pedig kiírja a hívót...)
bocs, hogy off voltam, de húsvétkor hiába jutott volna eszembe....

Sziasztok!

Én itt nagy halkan olvasgatlak Titeket. Most tapasztalatokat szerzek. Hozzászólni a dolgokhoz még nem nagyon tudok; még egy babó sincs a háznál, de remélem lassan-lassan lesz!


Kedves Kinga!

Nagyon köszönöm, hogy jelentkeztél! Davi már írta, hogy a férjed amerikai, s Ti így fogtatok bele az örökbefogadásba. Nagyon kiváncsi vagyok a történetedre! (mindenre, a rosszra is; mármint, ha volt ilyen)

Az én párom angol, s most jöttünk haza, s itthon fogunk élni. Az örökbefogadásnak még tényleg nagyon az elején vagyunk, mert még csak most születik/született meg e döntésünk. Egy kicsit már körülnéztem ez ügyben, hogy milyen "lépéseket" kell tennünk. Bár valószinű a feléről még nem tudok....
Az első nagy kérdésem az lenne, hogy a férjed beszél-e magyarul, mármint a gyámügyesekkel hogyan sikerült a "nyelvi" nehézségeket legyőzni. Az én férjem még csak döcög.... majd csak belejön... Aztán vannak-e extra papírmunkák a más állampolgárság miatt?
Az elején nem akarok túl sokat kérdezni, majd csak lassan kialakul a kép bennem is. Kiváncsian várom a történetedet. Még egyszer köszi!

eszti

Sziasztok!

Mikulás témához: nálunk holnap reggelre jön. Este megkérem Mátét, hogy tegye ki a bundás cipőjét, aztán majd ha mély álomba merült mindkettő, beleügyködjük az ajándékokat. Csak azt nem tudom, hogy fog minden beleférni, mert annyi mindent kaptak! Szerencsére van az ablakban hely!
Egyébként nálunk otthon mindig 6-ára virradóra jött el a Mikulás. Anyu mindig ügyelt erre! De a suliban is volt, imádtam, nagyobb koromban mindig rájöttem melyik tanár öltözött be. És imádtam húzgálni a krampuszok farkincáját! Az is jó volt, hogy a suli költségére külön csomagot kaptunk, még a régifajta csörgős zsacsiban. Na ennyit a múltról. Nagyon kiváncsi vagyok már a fiúk reakciójára! Egyébként tök jó még az, hogy anyától a mai napig kapok, (mostmár a férjem is) egy hatalmas csokimikut!

Steiff! Gratulálok!

És ezennel küldöm nektek és minden gyerkőcnek az én ajándékomat! Remélem sikerül!

Bocsi, de én se birom ki, hogy egyet fel ne tegyek egy aktuális, az Anna Geddes-gyűjteményemből..

Anyanyos!
Hát persze, hogy volt ilyen érzésem! De még mennyire! De csak pár hétig tartott, mert nagyon gyorsan zajlottak az események. Mikor mi megtudtuk, hogy mi leszünk a lehetséges örökbefogadók, akkor már csak 11 nap volt a szülés kiírt időpontjáig.

Én többször is rákérdeztem a gyámügyes hölgynél, hogy mennyire érzi stabilnak az elhatározásukat. A személyes találkozásnál persze nem nyomultunk ezzel a kérdéssel, de az érzékeink nagyon ki voltak erre élezve.
Az igazi stresszes időszak akkor jött, amikor (1 hetet ráhúzva) megszületett a manó.
Azt ugye nem tudhatja az ember, hogy a szülés élménye, a baba látványa, milyen érzelmeket vált ki az anyából. És ő ráadásul szoptatta is bent a kórházban, mert nem akarta, hogy megtudják: örökbeadja.(Ezért én mondjuk külön hálás is vagyok, hogy vállalta a szoptatást az utólagos nehézségek ellenére.)
Amikor eljött az aláírás (lemondás) napja, hát nagyon-nagyon idegesek voltunk a férjemmel. Nem szoktunk dilibogyókat szedni, de már ahhoz kellett folyamodnuk.
Én a kb. 3 hét alatt rengeteg kilót ledobtam (min. 5-öt), ami nagyon jól állt, megspékelve az öröm arckifejezésével, mikor hazahoztuk a babát.De sajnos, ez mostanra visszajött kamatostul.

Azt éreztem az izgalmas 3 hét alatt, hogy én biztosan belehalnék, ha ez nem jönne össze. Főleg, miután már láttam a kórházban a babust!

Úgyhogy véleményem szerint tök normális, amit éreztél. De ha téged ennyire megváltoztatott ez, és nyomaszt, nyugodtan fordulj pszichológushoz. Én sokkal kisebb stressznél megtettem ezt. (A 4. sikertelen lombik után.) Csak egyszer jártam ott, de már az is segített.
Márti

Szia, Márti!
Köszi a gyors választ Tudod, nem is az a baj, hogy akkor borultam ki teljesen, azt hiszem mindenkit megviselt volna, ha 3 hónap (!)hitedetés után mégsem kap meg egy babát... Engem az döbbent (?) meg, hogy lassan másfél év távlatából is bennem van ez a "lehet, hogy nem fog összejönni"-érzés Persze már rég nem a leányzóval kapcsolatosan jön elő!
De lehet, hogy megfogadom a tanácsodat és konzultálok pszichológussal.
J.

A Mikulással sok puszit küldünk Mindenkinek!

<!--attachment: T_lap_s_k_peslap-48701.unk*attachment_icon.gif*image/bmp*133.1**T%e9lap%f3s+k%e9peslap%2ebmp --><center><pre>

Télapós képeslap.bmp (133.1 k)</pre></center><!--/attachment-->

Szép napot mindenkinek!
Látom ezerrel zajlik a csokizabálogatás, mert mindenki hallgat, mint a csuka
Nálunk a fiuk csocsóznak életre-halálra, és fitymálgatják a sülő rántott csirkét. Naja 3 kg csoki után én is azt tenném! Zsuzska meg mindenáron táncolni akar valamelyik bátyuskával, de ezek a kanok olyan piszkok, egyik se pörgeti meg a kiscsajt.. Nincs mit tennie, Andriskát rángatja ritmusra a bébikomppal
Na ez nálunk momentan a "csend"élet...

SZiasztok!
AZ én Attilám is csokit eszik egész nap, néhány Mikuláson már túl van persze azért néhány vajas kiflire és zsömlére van még hely (mostanság vajas kenyérfélén és mandarinon, meg tápszeren él)
A kicsi is enné, csak ő még nem szereti annyira a csokit, mint amennyire a szeme ezért az egész lakás tele van kipött csokicsócsalékkal
Nálunk tegnap este jött a Mikulás, és Attila mikor számbavette az ajándékokat, meg ho9yg melyik az övé és melyik Gergőé, utána közölte, hogy "én is egy ajándék vagyok, meg a Gergő is egy ajándék" - ha tudná milyen igazat beszélt!
zsuzsa

Sziasztok!

Hozzánk is megérkezett a Mikulás, és mikor Dani meglátta a sok csokit, azt mondta: "Hoho!"
Máté meg sem tudott szólalni, csak állt tátott szájjal és nagyra nyitotta gyönyörű kék szemeit!
Nemrég megérkezett a keresztanyja télapója is!
Voltunk egy áruházban most du., és személyesen is találkoztak a Mikulással! Hát azok az arcok! Főleg Matié! Most alszanak, de előtte egyfolytában azt mondta: "Mikuás elment. Ho van?"

Mindenkinek további szép napot kivánok!

Bocsi, ha off vagyok, de nem birom megállni, hogy ne kapjatok tőlem még egy télapót. Holnap már úgyse lehet...

sziasztok! Tegnap este hallottam egy helyeske történetet arról, hogy akkor most Mikulás vagy Télapó jön-e. Állítólag Gryllus Vilmos tollából származik az ötlet.
Tehát 50 évvel ezelőttig csak a Mikulás járta a világot, de aztán nagyon elfáradt. Akkor találkozott a Télapóval és megbeszélték, hogy a Télapó most egy kis időre átveszi a munkát a Mikulástól, ő pedig pihenhet. A Mikulás 50 év alatt kipihente magát, viszont időközben sokkal több lett a gyerek és akkor abban álapodtak meg a Télapóval, hogy ezentúl mindketten viszik az ajándékokat.
mrs

OFF

Szia Davi! Nagyon király az új nickneved ott!



ON

Sziasztok!

Azért olvasóként én is követlek titeket!

Röviden bemutatkozom: 28 éves vagyok, 3 gyermeket nevelek, ebből 2 vérszerinti, 1 nevelt , és mindhárom leányzó. Bízom benne azonban, hogy a picuri, aki 1 éves, már velünk marad, és erre utaló jelek hál'istennek vannak. Viszont ismerek lelkes, boldog, szeretetre méltó családokat, örökbe gyerekekkel, akik igen követendő példát állítottak számomra, és párom számára is. És imádok róluk-tőlük olvasni, főleg pozitív és tanító mondatokat.

Hát Hajrá!!! :-))

Mea

Szia Timi! :-)
Üdv itt is

Sziasztok!
Tegnap elég mozgalmas napunk volt, azért nem jöttem.
Reggel ugyebár jött a Mikulás. Elvitte a cumikat.
A következményekről:
KÖzvetlenül utána semmi, de ebéd után nem aludt el. Azt mondta, nem álmos, de szerintem tutira a cumi hiánya miatt. Egyetlen egyszer kérte csak a cumit és pityergett egy kicsit, de nem vitte túlzásba.
Este viszont csak úgy aludt el, hogy mellé feküdtem. Mondjuk így elég hamar. A cumit nem is kérte, nem is emlegette.
Viszont éjjel egyszer felébredt és iszonyúan zokogott. A cumit nem kérte, de tutira azt siratta el. Majd megszakadt a szívem, de nem engedte magát vígasztalni, elküldött, hogy egyedül akar lenni és sírni akar.
Pár perc múlva tényleg abba is hagyta, elaludt újra és aztán reggelig nyugalom volt: 8-kor kelt fel vidáman, jókedvűen.
Mi ki sem ejtjük a szánkon a cumi szót, csak akkor, amikor érdeklődött utána. Mivel nem mi, hanem a Mikulás vitte el, békén is hagy minket, tudja, hogy mi úgysem adhatjuk vissza.
Azt hiszem beletörődött. De az éjszakai felriadásokra még számítok egy darabig.
Márti

sziasztok!
Zajlik az élet az Indexen. Nézitek?

ON
(Nekem egy format miatt elszállt minden emailem, és cimem, és dokumentumom, akinek levéllel tartozom, dobjon meg eggyel, hogy replyzni tudjak! Kösz )
OF

szia mindenkinek; régiek és újak!!!
Nagy nehézségek árán, de vissztértem közétek! Örülök, hogy többen lettünk és úgy néz ki, rendesen zajlik az élet ebben a topikban is! Végre!

Márti, Gyuzsu, Jutka!
GYÖZELEM!!!! Vége az egész rémálomnak; most már újra élek. Hihetetlen, hogy nem kell tovább rettegésben élnünk! Köszi, hogy drukkoltatok!

Kinga és Eszti!
Ha van kérdésetek, akkor szívesen válaszolok,ha tudok,mert mi is`ú.n. kétlépcsös örökbefogadók vagyunk!

Szia Ancsa! Mi ugyan még itt újak vagyunk és én szégyenlem, de még mindig nem tudtam elolvasni a teljes archívot. Lehetne tudni arról, hogy mi volt a rémálom lényege? már a meg tudod oszatni velünk. mrs

Ancsa! HUrrrrrááááá! NAgyon örülök, hogy rendeződött körülöttetek minden!
Zsuzsa

Köszönöm a gratulákat, nagyon aranyosak vagytok!

Ancsa!
Kimondhatatlanul örülök. Hatalmas kő esett le a szívemről soraidat olvasva! Nagyon izgultam értetek!
Sok boldogságot új, szorongás nélküli életetekhez!

Márti

Ancsa!
Én ugyan visszaolvastam az archivot, de nem derült ki pontosan, mi is volt a gond. ( Vagy csak nem emlékszem?)
Mesélj, kérlek

Ancsa!
Szívesen írnék Neked egy mélt, de nem tudom a címedet. Nekem van a profilomban egy freemail cím, arra elküldenéd a tiédet?
Köszi, ha igen, de ha inkább mégsem, akkor sincs harag! Tényleg!
Márti

csupa öröm így visszatérni, hogy ennyien örültök nekem! Drágák vagytok!
Aki kíváncsi a történetünkre az archívban benne van; de dióhéjban annyi: tegnap volt 1,5 éves pici fiunk és még csak most került a nevünkre, holott én hoztam ki a kórházból, újszülöttként.
Iszonyú kálváriát jártunk és egy nagyon szemét bírósági peren vagyunk túl, de megérte és végre mi is igazi család vagyunk. Illetve majdnem, mert most kezdödik az adoptálási procedúra elölröl, mert most a férjem fogja az én gyerekemet örökbefogadni.
A lényeg az, hogy már a nevünkön van és már senki sem veheti el tölünk a mi pici csillagunkat!!!!

Mártikám! a profilomban megtalálod az emil címemet és szívesen fogadnék Töled levélkét! Sajnos pillanatnyilag nem tudok emilt írni, mert valami gáz van a gépemmel. Ezúton szeretnélek megkérni arra is, hogy szólj már áginak, hogy ne haragudjon, nem tüntem el, csak a gépem nem müködik. Amint jön a mindentudó ember és megbuzizza, rögtön írok!
Még az a szerencs, hogy itt tudok legalább kapcsolatot tartani veletek! )

OFF
Oké, Ancsa! Átadom Áginak az üzit, mert már "rajtam" keresett Téged! Aggódott ő is nagyon! Holnap beszélek vele, neked meg hamarosan írok mélt!
Puszi!
Mindenkinek jóccakát!
ON
Márti

Kedves Ancsa! Kérlek, engedd meg, hogy először is szeretettel gratuláljak Neked! Mindannyian osztozunk az örömödben!

***

Bocsánat, ha most kicsit elkalandozom a topic aktuális témájától, de két napja próbálok - csodát téve - valami elfogadható, nagyítható képet kihozni nagyfiam egyetlen egyéves kor előtti, intézeti fotójából, s ennek kapcsán tört rám az alábbi néhány gondolat:

Nem is gondolná az ember, mi mindent elárulhat pusztán egy fénykép. Annak idején, mikor örökbe fogadtuk a gyermekeinket, a nagyfiamról egyetlen fotót adtak, mint mondták, ez a féléves korban kötelezően készítendő fénykép. Az életlen, rossz minőségű fotón a gyerek háton fekszik a kiságyban, a szeme csupa rémület. Látszik, elkapkodott kép; látszik, nem volt fontos senkinek, hogy sikerüljön; kényszer szülte, szeretet nélkül.
Kisebbik fiunkról fotóalbumot kaptunk - akárcsak egy családi fényképalbum -, melyben a képek születésétől másfél éves koráig (örökbefogadásáig) végigkísérik életét. Igazi fotóalbum, színnel, élettel, szeretettel.

Ülök a gép előtt, és bármennyire küzdök ellene, elönt a harag azok iránt, akik képesek voltak erre, hogy egy év után úgy indítsanak útjára egy gyereket, hogy nem maradt más erről az évről, csupán egyetlen kedvetlenül készített, rosszul sikerült fénykép. Vajon mit kaphatnak akkor tőlük, akiknek semmi esélyük az örökbefogadásra? Hiszen az örökbe adható gyerek bizonyos értelemben mindig kirakat ezeknek az intézményeknek... És ez persze nem pénzkérdés. Sokszor fontos dolgok is a jószándékon múlnak. Bizony az adott emberkének, aki ott tölti el élete első szakaszát, szerintem nem kis dolog az a néhány (vagy jelen esetben egyetlen) kép, ami ebből az időszakból megmarad.
S valószínűleg ugyanezen hozzáállás másik vetülete volt az, ami miatt nagyfiam komoly lelki sebeket szerzett az első életév során, melyek még a mai napig sem gyógyultak be nyomtalanul. Hiszen a fotó is jelzi, mennyire vették őket emberszámba...

Dühös vagyok, és azon töprengek, vajon hány évig kellene ilyen helyen dolgoznom ahhoz, hogy ennyire fásult legyek, hogy ennyire ne érdekeljen a dolog... (Persze ez csak költői kérdés...)

Ne haragudjatok, ha nagyon elkalandoztam, csak arra gondoltam, Ti talán megértitek ezeket a gondolatokat. Utálom, hogy haragot érzek azok iránt az emberek iránt, akik valószínűleg csak túl ostobák vagy túl érzéketlenek voltak, vagy egyszerűen csak utáltak ott dolgozni, csak éppen nem adódott nekik más, vagy... tudja a csuda. Szóval megpróbálhatok mentségeket keresni számukra, de a tény marad, hogy a fiamtól "elvették" az első évét. És ezen már nem tudok változtatni, akárhogy is bűvészkedem a Photoshoppal...

Üdv Mindenkinek:

Caterina

Hogyan lehet képeket/gifeket felrakni?

Milyen érdekes... J. fiam épp a napokban gyötört azzal, hogy róla miért nincs babakori kép. Első képe ( kötelező lenne féléves korban??) kb 2 évesen készült, amit megkaptunk ugyan, de gőzöm sincs, mikor készülhetett, csak saccolni tudok. A fiam fájlalta, hogy nincs egy megörökitett pillanata abból az időből. Még egy elkapkodott se...

Caterina!
A hozzászólás ablak alatt van egy "Melléklet feltöltése" gomb. Azon keresztül a winchestereden levő képek bármelyikét fel tudod tenni, a tallózással kiválasztva
Igy valahogy:
..a két fiam..