2008.06.25 12:24
Szerző: ibm
Készvagyok a történettel,de sajna csak így tudom beilleszteni!
Wera! Beillesztenéd a tiédet újra,nemtudom visszakeresni!
Áron születésének története
2008. 06.14-e du. 3-kor a szokásos álomkór jött rám,így elmentem lefeküdni.
Nemtudtam elaludni mert görcsölt a hasam,de nem úgy ahogy szokott,ez olyan más érzés volt!
Kezdtem felfedezni a rendszerességet a görcsök között majd figyelni kezdtem az órát,szabályos 10-15 percesek voltak!
Felkeltem,mivel aludni már nemtudtam és a családdal közösen mértük a teraszon az időt.
Úgy tűnt a ma éjszakát már nem töltöm itthon.
Még bekajáltam sültcsirkecombot,meggyespitét mondván kitudja mikor ehetek legközelebb.
Felhívtam sógornőmet,hogy ne csináljon estére programot,mert úgy néz ki itt az idő!
Lezuhanyoztam,bepakoltam a maradék holmimat és 20:00-kor elindultunk a kórházba Apával és sógornőmmel!
A kórházba érve készült ctg,ekkor 6 percesek voltak a fájások,de nem volt vészes,gondoltam talán haza is küldenek.
Hát nem így lett, az ügyeletes megvizsgált,magzatvíz tiszta,2 ujjnyi tágulás,hálóing és irány a szülőszoba.
Megkaptama beöntést,majd óránként ctg és vártunk.
Dr-met értesítették,de mivel még messze volt a vége nem jött még be,de folyamatosan telefonon értekeztek.
Éjszaka fájogattam,de nem történt semmi,sógornőm a széken szundított mellettem,Apa hol a váróban,hola kórház udvarán a kocsiban,haza egyik sem akart menni.
Nagyon sajnáltam őket is,de nagyon örültem,hogy mellettem maradtak!
2008.06.15. 8:00
Megérkezett a dr-em és burkotrepesztettek,innentől egy ideig nem kellhettem fel,de végre történt valamiés tudtam nincs visszaút,Áron baba bizony hamarosan világra jön!
Ezután jöttek az erősebb fájások,de nem tágultam eléggé így bekötötték az oxitocinos infúziót,persze elsőre a szúrás nem sikerült.
Ekkor küldtem a babanetre az utolsó sms-t,ezután jött a poklok pokla!
Iszonyatos fájdalmaim voltak,kissé nagy adag volt a gyógyszer is amit kaptam.
Kaptam egy szurit a fenekembe,hogy gyordsabb legyen a dolog,ültem labdán,sétáltam,kitágultam de a kis buksija nemtudott lejebb jönni.
Eközben folyamatosan 2 orvos és egy szülésznő vizsgált,azthittem megőrülök.
És mindig csak azt mondták még adnak fél órát neki,még fél óra,még fél óra!
Ekkor már üvöltöttem a fájdalomtól,kértem,hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót,kaptam is egy fél ampullát,amitől 2 fájás között éegalább elájultam,de akkor mindig jött valaki vizsgálni!
Már kiabáltam a dr-el is,hogy miért nem segít már valaki,miért nem csinálnak semmit??????
Mire egy utolsó vizsgálat után közölték,hogy megyünk a műtőbe,császármetszés,nem fér ki a baba!
A 2 csíkos tesztem óta rettegtem,hogy spinális érzéstelenítésben császármetszés lesz a vége!
És igen..............,az lett.
Pillanatok alatt bekötötték a katétert,megkellett innom valami löttyöt,hogy ne hányjak,kb. 3 papírt írtam alá,de fogalmam sincs mit.
Már nemtudtam követni,hogy mi történik velem,csak arra tudtam gondolni,hogy mindeggy is csak legyen már vége!
Kaptam még gyorsan antibiotikumot,a végére szegény kisfiam már belekakilt a magzatvízbe,de a szívműködése végig jó volt.
Betoltak a műtőbe és ott még egy utolsó iszonyatos kínban volt részem,mikor megakartak szúrni és ehhez összehajtottak!!!
Kérték,hogy bírjam ki ez lesz az utolsó fájdalom!
Így is volt,megszúrtak és perceken belül elvittek a fejem felett egy hatalmas hajú,lila kisembert!
Mikor felvágták a hasam azt mondták: úristem mekkora haja van!
Ez volt aznap az első jó hír amit hallottam!
Elvitték,lemosták,ellátták majd visszahozták nekem 2 puszi erejéig.
Nagyon megviselte őt is a szülé,de így volt tökéletesen gyönyörű a hatalmas hajával,lila testével,remegő szájával és a csúcs fejével!
Egyszerűen gyönyörű volt és az enyém!
Mikor mondták,hogy 4000 gramm és 52 cm visszakérdeztem,hogy mennyi?????????
Azthittem hosszabb lesz,de így is csak a pofija volt pufi!
Aztán befejeztek engem is.
Mondták,hogy nemtudott volna kijönni,mert a nyakán volt a köldökzsínór és még maga előtt keresztbe is mintha be lenne kötve biztonsági övvel!
Anyu mondta: látod nem akarta,hogy elhagyd,bebiztosította magát!
Mikor kitoltak a műtőből Apa,Anyu és a sógornőm is ott állt könnyes szemmel ,halálra izgulva és Apa csak annyit mondott,hogy KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Amennyire fájdalmas volt annyira szép!
Tényleg leírhatatlan és felfoghatatatlan az az érzés amikor odaadják azt a kis embert akit 9 hónapig vártál és védtél a testeddel és most ittvan,és a tiéd és örökre ittmarad!
Azthittem hiányozni fog a pocakom,de nem így lett,sőt furcsa,hogy nemrég még volt pocakom és ez a kis ember ott volt benne.
Hát így jött a világra a mi szemünk fénye :Áron baba ,2008.06.15-én,16:20-kor!!!
Így is olyan bulikat csinál... 
Viszont megjött a melegfront! És ezt már este is megéreztem! Iszonyat jóslóim voltak, és lent is nagyon nyomakodott, szurkált a hüvelyemnél...
