Annyira fantasztikus nyári hangulatuk van ezeknek, nem igaz?
Jaj, képzeljétek, tegnap mutatott a szomszéd néni egy házat fölöttünk, egy régi présházat nagy cseresznyefával, sok szőlővel, és csak egymillióötszázezer Ft! Nincs pénzünk már, természetesen, de annyira el tudom képzelni ott a gyerekkort! Olyan szép lehet ilyen helyen tölteni a nyarat, nem? A mi telkünk is ilyen lesz, természetesen, de ott szinte éreztem a régmúlt nyarak emlékét, a sok generáció örömét, fájdalmát, az érzelmek bonyolultságát.
Az előző képről pedig eszembe jutnak nyári reggelek, mondjuk a Balaton mellett, amikor az ember nagyon korán felkel, hogy ne veszítsen egy percet se az életéből, hogy élvezze a nyarat, az életet, és kiül a partra, és néz.
Az egérkésről pedig: látok egy házat, szép vályogházat egy faluban, előtte fa és pad, olyan, mint Zengővárkonyban volt, mikor a Zsuzsiékkal ott jártunk, (Zsuzsi mondaná, hogy azért tetszik, mert nem éltem ilyen helyen), és kellemesen süt a nap, még nincs forróság, és a család reggelihez készül a kertben. A gyerekek már a padnál ülnek, és várják a szülőket. Ahhoz illik ez a kép számomra.
, és nagyon szépnek tartották, és azt mondták, ők sose lesznek ilyen szépek. Én meg mondtam, hogy dehogynem, inkább csak azért mutattam meg, hogy lássátok, ez a jövő. 
[/
