Mni: köszi a vendéglátást!!! Nagyon szép helyen laktok, élvezet volt üldögélni a szaletliben, vagy alatt, vagy mi
Pati: szenté azé' ne avass

Igen, türelmes vagyok... Akár egy birka

Viccet félretéve: mit tehetnék mást??? Ha felidegesítem magam, attól Fruzskának nem lesz jobb... Még nem jöttem rá a titkára, mitől ilyen, amilyen - minek kell neki ez a negyedórás "előjáték" - lehet, hogy ő felhergelve szereti
Szervi baja nincs - legalábbis a kötelező hasi UH-n nem láttak semmit.
Szóval szerintem összefoglalva a baja: nem éhes még annyira, hogy egyen (hiába tömködi az összes létező öklét a szájába és nyáladzik, és cuppog), túl sok az infó körülötte, és neki azt mind látnia kell, túlságosan nagy a meleg, és ugyi az a nyavalyás terpeszbetét

, nem cseréltem ki a pelust, és a legigazabb ok: csak...
Néha eljátszom a gondolattal, hogy szakemberhez fordulok. De amilyen gyorsan jön a gondolat, olyan gyorsan megy is: ha nincs szervi baja, mégpedig nincs, akkor úgysem tud mit mondani, csak mindenfélére rá tudja fogni, hogy mi lehet a baja...
Egy valamitől félek, hogy nehogy az evés rossz élményként rögzüljön nála, vagyis, hogy kötődjön a sírás, és a ráerőltetés az evéshez, és evvel egy jó kis ördögi körbe kerül: nem akar enni, mert sírással jár, sír, mert éhes stb... Majd rájövök valahogy a titok nyitjára
Hazafelé menet még Nikiéknél kipróbáltam, hogy kér-e Fruzsó enni az ébredés után - nem kért, okés, akkor indulás haza. Üröm környékén mindkét poronty (Marci, és Fruzsó) elkezdett követelőzni foglalkozást, kaját. Míg Marci volt olyan szerencsés, hogy megkapta Fruzsó nem. Aztán próbálkoztunk nyugtatni mindenfélével, többek közt a mobiltelefonban található csengőhangokkal, ami ideig-óráig lenyugtatta. Aztán Csillaghegy környékén végképp eltörött a mécses, annyira, hogy megálltam egy utcasarkon, átrohantam hozzá, kivettem megnyugtatni, aztán 1 hónap után cumit kapott a drága, amit ki is köpött pár perc után.
Aztán hazaértek Szilvánuszék, és én neki próbáltam állni az etetésnek... De hát addigra Fruzsó behergelte magát... Tisztába tettem, totál levetkőztettem, csak egy ujjatlan body maradt. De semmi nem segített. Ennyire még soha nem volt kétségbeesve: öklendezett a sírástól. Aztán valahogy sikerült megnyugtatni, és elérni, hogy bekapja a cicit, és egyen...
Két kép a hiszti utáni evésről (apjának fényképeztem, mert neki mindig csak tündért játszik):
