Társalgó főoldal » Házasság, család » Házasság vagy együttélés?

A párom (3 éve együtt élünk) valamiért irtózik még a házasság gondolatától is. Kategorikusan kijelentette, hogy ő sosem fog megnősülni. Én viszont szeretnék férjhez menni, hagyománytisztelő vagyok bizonyos szempontból. Különben minden rendben van köztünk, még mindig lángolunk. Elvesz valaha, vagy tegyek le erről örökre?

Vicus!

Kérdezd meg tőle ,hogy pontosan miért írtózik még a gondolatától is. Több fiút és lányt is ismerek aki azért fél nősülni ill. férjhez menni, mert az ő szülei elváltak.
Régebben indítottam egy topikot miről álmodik a lány címmel.Leírtam ,hogy engem sem vett el a párom pedig már két gyerekünk is van és harmadikat is szeretnénk.
Zoliapu válaszolta nekem ott, hogy aki kint az bent aki bent az kint szeretne lenni a házasságból.

Vicus!

Engem öt évnyi együttélés után vett el a párom...
Én is sokat aggódtam miatta. Aztán úgy tűnt minnél inkább eröltetem annál kevésbé akar elvenni...Persze én nem hagytam magam, mert úgy gondoltam vállaljon fel teljesen.
De ez csak az én véleményem. Sokan vannak akik "papír" nélkül is nagyon boldogok és gyerekeik is vannak.


Bellana

Mi meg kényelemből házasodtunk össze. Én a Zoliapu elve miatt nem akartam. Azért, hogy ne menjen el a kedvünk, és ne vágyjunk kifelé. Aztán több intézéssel járt volna az apasági papirokkal, mint a házasságkötéssel. Igy az lett. Vidám könnyed, nem fehér, de sokvendéges esküvőnk volt. Kis költségvetéssel, nagyon jó hangulatban egy pici lakásba sokan bulizva. Én 5 hónapos terhesen.

Hülyén hangzik, de lehet ez is szempont. Pár nap múlva reggel heverünk. Aszonya jazuram, most jobb, nem? És igen.

Zsunya

Sziasztok!

Engem a férjem 2 év ismeretség után vett el.Pedig mielőtt megismert,akkor vált el...

Az esküvőnk maga volt az álom.Mindent aprólékosan megterveztünk-szerveztünk és meg is volt az eredménye.Mindekettőnknek felejthetelen élmény volt!Azóta is,újra meg újra megtenném és nem vágyom ki belőle.

Van,aki azt hozza fel érvként,hogy ugyan mit jelent az a papír.Nem papír,hanem a vele járó emlékek.A sok szaladgálás,humoros szituációk,az utánajárás eredménye.Minden körülöttetek forog aznap és egy nagy eseménnyel több,aminek számtalan emléke még szorosabban köt össze Benneteket.És nem a papír....

De az eredmény uaz,mintamit Zsunya írt..."de,igen"..

Anyapoc

20 évesen azt mondtam, nem a papir szamit, ha szeretek valakit... Aztan mégis 7 évig voltam férjnél...Föleg a PAPIR miatt, hogy tudjak ITT tanulni, de amugy is együtt éltünk, de én azt mondtam akkor, soha nem megyek férjhez, mégis kellett... Valas, több 1üttélés, mind1ik el akart venni, aszontam, soha többé nem megyek férjhez. Aztan mégis férjhezmentem ujra, és ugy érzem, jol tettem... Még a szeretett lanynevemet is elhagytam az ö nevéért, amit nem tettem meg elsö férjem kedvéért!!!
Jo hazasulast!!! Marmint annak, aki nincs férjnél!!!
UI: lehetünk boldogok papir nélkül is, DE................

Sokan mondják (a párom is), hogy az a papír nem számít, hiszen úgyis együtt élünk, szeretjük egymást, gyereket is szeretnénk. Én mégis érzem a különbséget, a nőm-pasim és a feleségem-férjem között! Szerintem mindenki érzi!
Egyébként úgy érzem, hogy ha nagyon erőltetném, elvenne a párom, hiszen nagyon szeret, de inkább úgy akarok "taktikázni", hogy ne érezze kényszernek. Hogyan csináljam?

Vicus!

Van olyan férfi, akinél sok időt vesz igénybe, hogy úgy érezze, mostmár elég a szabadságból a függetlenségből! És a legtöbbjük azért fél a házasságtól, mert úgy érzik, onnan már nincs visszaút! Szerintem próbáld meg vele éreztetni, hogy ezzel még nincs vége az életének, szinte változás nélkül megy tovább a dolog max. egy társaságban nem úgy mutat majd be, hogy a barátnőm, hanem hogy a kedves feleségem! De erőltetni semmiképpen nem szabad, mert akkor végképp úgy érzi, hogy csapdába került! Azt pl. nem írtad, hogy hány évesek vagytok!? Mert azért az is sokat számít! A megrögzött házasság-ellenes pasik is úgy 30 éves koruk körül el szoktak gondolkodni azon, hogy vajh miről is maradnak le! Na meg persze szerintem az is sokat számít, hogy sok-e a nős haverja, vagy mindenki facér....

Süti

A másik, hogy ha nem számit ez a papir, akkor miért is ne?

Zsunya, aki biztos ezt kérdezné egy összebújósabb este.

Zsunya,
mintha csak az apukámat hallanám!
Kíváncsi

Csajok, rázós ez a téma. A párom mikor azt mondta minek az a papír, azt mondtam neki, ja ha nem kell papír, akkor nosza tépjük szét a személyiét és a pénzt meg mindent...
Nálunk nagyon nehéz ügy volt. Én úgy éreztem balkézről vesz, meg nem akar felvállalni ország- világ előtt, meg nyitva akar hagyni egy kiskaput azzal, hogy nem vesz el. Mindenesetre eröltettem egy darabig, aztán feladtam és egyszer mikor pár hétig kiküldetésen volt és visszajött megkérte a kezem...Én négy évig voltam mennyasszony

Türelem férjet terem.

Bellana

Én azt mondom, hogy a fiús anyákon nagy felelősség van. amin a férjekről szóló különfél panaszkodós topikokban írtok, az mind szerintem az elcseszett nevelés miatt van. szóval,a ki most fiút nevelé s közben a férjére panaszkodik, az kösse föl a gatyát és mutassa meg, hogy máshogy os lehet, hogy a mi lányaink már ne szenvedjenek ennyit a ti fiaitoktól.

Sziasztok lányok (asszonyok?)
Én nem mentem férjhez és nem is akarok. Van egy édes gyerekünk és ennél szorosabb kapcsolat szerintem nem lehet két ember között.
Furcsa, mert kislány koromban én is sokat álmodoztam az esküvőről és most pont ez az ami leginkább elriaszt, nem a házasság maga. Ami másnak izgalmas (szervezés, meghívók, ruha, vendégek) az engem inkább frusztrálna.
Persze mindezt nem azért írom le, hogy beletörődj a helyzetedbe, de lehet, hogy a barátod számára ezek a dolgok ijesztőek.
Egyébként mi férjnek és feleségnek tekintjük egymást.

Névtelen, én pont nem vagyok a férjemre panaszkodós. Mert nincs miért. De ez azért is igy van, mert őt úgy nevelte az anyja. Hárman fiuk, abban éltek, hogy ez csapatmunka. Nem véletlen, hogy én nem akartam férjhez menni a rossz családmodellekkel körülöttem, és nagyon sokáig nem akartam gyereket. Mig neki szintén váltak a szülei, de hirtelen romlott meg a házasságuk, és ő 16 évesen már jól levette, hogy mik voltak az okok. (épitkezés, nagy pszichikai nyomás apán, és az a kudarcélmény, hogy a gyerekei nem akarják megvalósitani az ő megvalósulatlan álmait)

Teljesen egyetértek veled. A minta nagyon sokat számit. De sajnos férjet is úgy kell választani, hogy azt úgy nevelte már az anyja, hogy lehessen vele példát mutatni. Pláne, ha az ember rosszban van az anyósával. Az iszonyú.

Bocs az offért.
zsunya

Mi nem azért nem vagyunk házasok mert én nem akarok férjhez menni. Ő már volt nős 20 évesen egy fél évig, majd elvált. Sokat beszélgettünk már erről. A szülinapomra kaptam egy gyűrűt.A következő a jeggyűrű lesz mondattal.
Majd kiderül, én nem eröltetem.

Mi sem vagyunk házasok, pedig nálunk többször is felkerült már teritékre a téma mindkettőnk részéről. Mi is, mint Katáék is ettől függetlenül "házasoknak" tekintjük magunkat! Valahogy mindig volt más, amivel éppen foglalkozni kellett, szerintem nálunk is a megszervezés a legnagyobb probléma. Egyszer azért remélem sort keritünk mi is rá! Én biztos nem fogom erőltetni a témát, pedig nagyon vágyom rá, hogy esküvőnk legyen!

Banyóci

Helló csajok!

Szerintem a szervezés nem nagy durranás. Nekünk szűk 30 fős volt, nem volt hajnalig tartó buli, "csak" egy szép vacsora egy étteremben. Én és a párom intéztünk mindent, de ez étteremfoglalásban és a meghívok megírásában-elküldésében ki is merült. Na jó, még a ruhámat is ki kellett választani. Ennyi. A költségeket mi álltuk az utolsó fillérig így beledumálás sem volt a szülők részéről
A mi esküvőnk kicsi, hangulatos és nagyon baráti volt. Idegeskedés mimimalizálva. Ajánlom mindenkinek

Bellana

Szia Bellana!
Én sem, mi sem szeretnénk majd "nagy durranás"-t! Idáig már mi is eljutottunk. Szűk család és néhány jó barát, és mint nálatok is csak egy vacsora valahol. Csak rá kéne szánni magunkat a dolgok intézésének az elkezdésébe. Meg hát előtte persze magunk között kéne még lefixálni! De én már nem akarom szóba hozni, megvárom őt!

Banyóci

Szia Banyóci!

Jó is a kis durranás
Meglátod, ha egyszer elkezditek, minden menni fog mint a karikacsapás

Bellana

Sziasztok! A párom (aki már elmúlt harminc) nem is a papír ellen hadakozik, csak utál mindenféle társadalmilag előírt kötöttséget. Nem a házassággal van baja inkább, hanem magával az esküvővel, az előkészületekkel, az egész cécóval. Rá tudnám venni a házasságra, csak úgy szeretném, hogy ne érezze nyűgnek vagy éppen zsarolásnak. Talán valamilyen humoros felvezetést kellene kitalálnom. Nincs ötletetek?

Vicus,
nem muszáj cécót csinálni belőle. Elmehettek két tanúval is összeházasodni. Még szombatnak sem kell lennie hozzá.
Solya

Solya, neki nem is a lagzi nagysága, meghívottak száma stb. számít cécónak, hanem az egész szertartás. Hogy minek mindez, amikor nem változtat az érzéseinken, együttlétünkön! (A dög!)

Vicus! Szerintem amit semmiképp ne csinálj, hogy erőlteted a dolgot. Ha az életetek, kapcsolatotok el fog jutni egy olyan pontra, hogy el akar venni téged, akkor meg fog kérni magától.
Nálunk egyébként úgy volt, hogy a párom (igazából az a legszarabb, hogy mivel nem a férjem ezért nem tudok jó megszólítást, mert a gyerekem apja mégsem a barátom, de a páromat meg nem nagyon szeretem) megkérdezte, hogy leszek-e a felesége, mondtam hogy igen. Két hét múlva megismétlődött ez a jelenet, aztán még négyszer, de semmi nem történt. Akkor rájöttem, hogy ennek így nem sok értelme.
Visszatérve a problémádra, szerintem minden pasi tudja, hogy előbb vagy utóbb meg kell kérni a barátnője kezét és ezt egy darabig húzza halasztja, de egyszer meg fogja tenni csak hagyni kell, hogy ő döntse el, mikor. Tudod, nekik is meg kell érniük erre

Leírom nektek a világ legviccessebb esküvőjét. Az öcsém és az utolsó idős várandós társa elmentek elintézni az apasági papírokat. Ott derült ki, hogy miután a lány x nappal korábban vált csak el jogerősen, ezért a születendő gyereket először automatikusan a volt férj nevére fogják anyakönyvezni (vagy valami hasonló, nem emlékszem már a pontos dolgokra),és csak utólag írathatják át az öcsém nevére. Megkérdezték, hoyg ezt hogy ezt hogy lehet elkerülni, mondták, hogy esküvő a megoldás. Akartak ők esküvőt, de nem volt idejük a szervezéshez, meg ellustulták a dolgot. Most azt mondták igen, de néhány napja volt csak a szülésig a sógornőmnek. Végül rábeszélték az anyakönyvvezetőt, hogy adja őket össze azonnal. Így lett, amúgy farmerestül, ahogy voltak, megkértek két ügyintézőt tanúnak a szomszéd szobából, és összeházasodtak. Már a második közös gyerekük is elmúlt egy éves, de még mindig nem szerveztek maguknak egyházi esküvőt, pedig tervezik
most névtelen maradok, mert akarom, hogy beazonosíthatók legyenek, nem beszéltem meg velük, hogy leírom a sztorit - de nagyon ide kívánkozott.
Sziasztok!

Sziasztok!

Nálunk olyan sekicsisenagy esküvő volt.50 fő,külföldi vendégek,a mi pénzünkből,büféasztallal,varratott ruhával és én semmiféle idegeskedést nem éreztem.Mert egyszerűen ment minden,amit elterveztünk.Mi díszitettünk termet,asztalt stb...és szt nagyon szép lett.Mindenképpen méltón akartuk megüneppelni,mert nekünk fontos volt.Így minden apróságra odafigyeltünk.Nem akartunk húsleveses-pörköltesbulit,így mi állítottuk össze a menüt.Ajándékkal kedveskedtünk a vendégeknek és a vőfély nagyon jól szórakoztatott minket.Nagyon hangulatos volt.És ami a legjobb,hogy semmit nem esett nehezemre csinálni ezzel kapcsolatban.És a páromnak sem.

Vica

Megkérheted,hogy egy egészen aprócska falucskában,titokban vegyen el.Ott minden olyan egyszerű(így házasodtak a kollégáim).Hátha kedvet kap hozzá.
De én nagyon kifogásnak érzem,amit a párod mondogat és ezért ne haragudj meg.Velszeg Katának igaza van,nincs még rá felkészülve.De ha szeret Téged és tudja,hogy Te szeretnéd az esküvőt,akkor miért nem teszi meg?
Egyébként maga a szertartás kb 5 perc.Ha kell körítés,akkor 15.Úgyhogy ennyit még ő is kibír!
Másrészt ez nem társadalmi kötöttség,mert szinte sehol nem írják elő,hogy kötelezőlenne házasságban élni.Mamár nem olyan világotélünk...

Egyébként így,gondolkodóban eszembe jutott,amit egyszer Czeizeltől(asszem) hallottam.Hogy a kapcsolatokban vannak mély pontok,kb 3 évenként(vagy nem).Ilyenkor kell mindig lendíteni egyet rajta.Vagyis a nagyobb dolgokat így kell időzíteni,és akkorúj lendületet kap a kapcsolat.Vagyis előszörjöhet egy szép esküvő,aztán agyerekek időrendben.Azért elgondolkoztató...

Anyapoc

Vicus, fel a fejjel! Egyszer csak megkér Remélhetőleg akkor még nem fog annyira reszketni a vénséges vén keze, és nem lesz olyan vastag szemüvege, hogy ne tudja aláírni a nevét...
Én ezzel hülyültem annó, végtelen menyasszonyi koromban. Mármint, hogy lehet, hogy olyan vén banya leszek már mire elvenne, hogy csak na!
Egyházi esküvőnk nekünk sem volt...
Társadalmi kötöttségtől való félelem... bolondok ezek a hapsik! De szerintem se eröltesd, mert fordítva is elsülhet. Nekem majdnem sikerült elűznöm a nyaggatással
Mi lenne ha leülnétek és átbeszélnétek a dolgot?
Végülis ha a szervezéstől fél akkor abból ki is maradhat, nem?
Mellesleg nekünk változtak az érzelmeink attól, hogy házasok lettünk. Nem tudom megfogalmazni, de valahogy mégis más ez így.

Bellana

Sziasztok!
Igazából a kedvesem nem "fél" a társadalmi kötöttségektől meg az esküvőtől, csak szerinte ez egy felesleges ceremónia. Azt mondta, húzhat gyűrűt az ujjamra, de minek összeházasodni, mi változik attól? Persze erre nem tudok mit felelni, mert a gyakorlatban tényleg csak egy papír. De elméletben sokkal nagyobb jelentősége van, szerintem. Nem tudom, miért ellenzi ennyire, hiszen a családjában sem volt válás, a szülei remek házasságban élnek. Azt sem hiszem, hogy "kibúvót" keres, vagy még nem biztos a kapcsolatunkban, mert gyerekeket már lassan tervezünk, csinálunk. És még azt mondják, hogy a nők a kiismerhetetlenek!

Nehéz arra válaszolni, hogy mi a házasság lényege. mi a férjemmel már 15 éves vaygunk házasok, nem mondom, hogy mindig felhőtlen dolog, főleg ennyi évig!, de valami mégiscsak van benne. Nekem szerencsém volt, mert a férjem házasulós típus, 23 évesen megkérte a kezemet. Talán mert a szülei elváltak?
Úgy érzem az is fontos a házasságban, hogy ha konfliktus van, nem olyan egyszerű szétmenni, ezért az ember agya már eleve arra áll rá, hogyan lehet megoldani. Legalábbis nálam így van. Persze volt idő, amikor a véglegesség tudata aggasztott, úgyhogy nem olyan egyértelmű a helyzet. Mindenesetre a házasság nálunk egyértelmű volt, és egyelőre, ha most éppen döcögve is, de működik.
Zsuzsa

Zsuzsa!

Mélységesen egyet értek veled! Pont ezt próbálom a "szingli" barátoknak elmagyarázni, hogy ha van egy társad papíron, már nem azt nézed, hogyan menekülj, hanem hogy hogyan kezeld a konfliktust! Pont ez a jó az egészben! Társaddá fogadod jóban rosszban egy életre (jobb esetben)! Nekem olyan jó esténként ránézni a családra, és arra gondolni, hogy ha minden jól megy ez így is marad és ők az "enyéim"! Nekem ne mondja senki, hogy a papír nem számít! Vhol fentebb olvastam, hogy 3 évente frissíteni kell a kapcsolatokat, akkor működnek! Hát nekem van egy két példa az orrom előtt, ahol tényleg nincs frissítés, éveken keresztül élettársi viszonyok voltak, na hát ezekből a kapcsolatokból mára nincs semmi. Nem haladtak semerre, ezért az egyik fél kilépett! És szerintem volt annyira fájó a dolog a felek részéről, mint egy válás!

Süti

Ha van egy közös gyerek, de nics házasság, akkor sem azt nézem, hogy hogyan meneküljek.
Vicus te is mondtad, hogy terveztek gyereket. Ha sikerül, a fejemet teszem rá, hogy megkér. Vagy előbb szeretnéd?
A környezetemben több ilyen esküvő volt, sőt azt kell mondjam, szinte mindegyik, de a legtöbb olyan, ahol még nem látszott a terhesség.

Hallottam olyan esetről, nem is egyszer, hogy a pár (házas) szeretett volna gyereket, próbálkoztak már mindennel, és kiderült, hogy a feleség "hibájából" nem lehetett gyerekük. A férj azonnal beadta válókeresetet, mert ő nem tudta elképzelni az életét saját gyerek nélkül! Lehet, hogy nálatok ezért nincs esküvő! Nem? Ha már terhes leszel, akkor belemegy a házasságba.
Moni

Lehet, hogy a gyerek(ek) miatt később meggondolná magát, de nem hiszem. Van néhány pár (főleg az ő baráti köréből), akik két-három gyerekkel élnek élettársi kapcsolatban több éve vagy évtizede, és úgy működnek, mint egy jó házasság. Talán ez is ellen-példa neki. De én egy kicsit konzervatívabb vagyok, szeretnék gyűrűt, fehér ruhát, papot stb.!

Lányok, én azért nem lennék abban olyan nagyon biztos, hogy ha jön a gyerek akkor elveszik a nőt!!!! És ha nem, de még magára is marad?!
Nekem van 1 barátnőm aki direkt a házasság miatt lett terhes. Mit ne mondjak, már a terhességét is egyedül csinálta végig!!
Szóval pasi megtartás miatt szerintem nem szabad bevállalni gyereket!

Bellana

Szerintem senki nem gondolt erre, én legalábbis biztos, de Vicus mondta, hogy akarnak gyereket és az szerintem ad egy lökést a pasinak. Természetesen szó sincs arról, hogy amiatt kell a gyerek. De ilyenkor úgyis kell papirokat intézni, apasági stb. amit valaki már írt az elején.

Bocsi, akkor valamit félreértettem

Sziasztok!

Leirom "rövid" történetünket. Nekem változó volt a házasságról alkotott véleményem. Sosem voltam az a házasságról ábrándozó kislányka, gondolom azért mert a szüleim elváltak. Nem bántam mert apám külön fogalom /nem szeretném részletezni/. Aztán ahogy cseperedtem, kezdtem "pasizni", elkezdtem gondolkodni azon is,hogyan képzelem az életemet. Ebben benne volt a házasság, gyerek..
Aztán inkább előtérbe került a gyerek. Én vágytam rá, a barátom nem akart még jó pár évig. /Valószinűleg ezért/ elkezdett megromlani a kapcsolatunk, amit ő azzal akart megmenteni, hogy megkérte a kezemet. Én persze örültem neki, és igent mondtam. Aztán egy hónappal az esküvő előtt meggondoltam magam. Belegondoltam, és rájöttem, hogy nem tudnám vele leélni az életemet. Annak meg nincs értelme, hogy igy hozzámenjek, és aztán két év múlva elválunk. Kicsit összetört a srác, de én egyeltalán nem bántam a döntést.
Fél évre rá jöttünk össze a párommal /, azért nem irom úgy, hogy találkoztunk, mert már 6 éve ismertük egymást/. Három hónap múlva összeköltöztünk, mert egyértelmű volt. Nem gondolkoztunk rajta, egyszerűen igy kellett lennie. Akkor már nem az volt a fontos, hogy férjhez menjek, csak hogy együtt lehessünk.. Párommal megbeszéltük, hogy kinek mi az elképzelése a jövőnkről. Mindketten úgy gondoltuk, hogy esküvő is, gyerek is kell. Majd, ha eljön az ideje. Azért eljegyeztük egymást, de nem volt az a romantikus lánykérés, csak olyan szimpla.
Nyolc hónapra rá megfogant a kicsi lányunk. Tervezett baba , igaz, hogy eredetileg úgy szerettük volna, ha júniusi lesz /mindkettőnk akkor született/, de nem birtuk kivárni. A párom szüleinek első reakciója az volt, hogy akkor szervezzük az esküvőt. De mi nem akartuk. Tényleg nem! Valahogy nem éreztük szükségét. Olyan indokkal meg pláne nem, hogy lesz egy gyermekünk. Majd, ha úgy gondoljuk akkor összeházasodunk. Elfogadták a döntésünket.
Aztán a lányunk születése után, akárkivel is találkoztunk, mindenkinek szinte az első kérdése volt, hogy házasok vagyunk e. Hiába mondják, hogy ez nem számit, manapság már "nem divat" a frigy, mégis másképp néznek az emberre, ha csak együtt élnek. Érezhetően másképp kezelnek.
Elkezdtem siettetni a dolgokat. Rákérdeztem a páromnál, hogy még mindig úgy gondolja e, hogy egybekelünk..Azt mondta persze! Csak én azért vártam, hogy megkérje rendesen is a kezem. Ráadásul mi már tervbe vettük a kistesót, és addig szeretnénk megejteni az idegességgel járó ramazulit. Szóval kicsit tuningoltam az agyamat rajta. Aztán az lett a vége, hogy a párom azt mondta: Mindig akkor hozom fel a témát, amikor már épp rászánta magát. Mivel szeretett volna meglepni a lánykéréssel, ki akarta várni, amig elfelejtem a dolgot. Erre azt mondtam neki, hogy van egy közös gyerekünk, évek óta szeretem.Gondolja, hogy valaha is váratlanul érint a kérése?? Ott helyben megkérte a kezem. Nem erőltettem pedig túlzottan. Elmondtam neki, hogy nekem igy is jó, én elégedett vagyok a kapcsolatunkkal. De ha igy marad minden, én nem merek még egy gyereket szülni. Mert ha elhagy, egy gyereket még felnevelek egyedül, de kettőt már nem. Döntse el, hogy neki melyik a jó, én elfogadom.
Döntött. Azt mondta, most nekem kell bebizonyitanom, hogy szeretem: mégpedig úgy, hogy nem mondom le az esküvőt. /Elmondta, hogy attól félt sokáig, hogy lemondom az esküvőt, ő meg ottmarad egyedül/
Tegnap voltunk bejelentkezni a polg.hiv.ba.

Betti

Szia Betti! Sok boldogságot nektek!
Én már nem is tudom, mit csináljak. Mert érzem, hogy nekem ő az igazi, az egész életemet el tudom vele képzelni. És érzem, hogy ő is ugyanúgy szeret. (Régebben nagy szoknyavadász volt, de már kitombolta magát. Azóta nem is nagyon nézi meg a többi nőcit, teljesen "házipasi" lett.) Csakhogy valamiért hevesen ellenzi a házasság intézményét, bár lehet, ha felhoznám az esküvő témát, a kedvemért nem tiltakozna. De nem akarom erőszakosan felhozni, inkább szerelmesen vagy humorosan. Hogyan csináljam?
És miért van úgy, hogy (majdnem) minden csajszi férjhez akar menni, a pasik többsége meg addig húzza-halasztja a dolgot, ameddig csak lehet?

Vicus!
Köszönjük szépen!
Én is azt tudom javasolni neked, mint amit már olvastál, hogy : beszéld meg vele! Üljetek le, és mondd neki, hogy minden kötelezettség nélkül érdekelne, hogy miért ez a véleménye. Amit eddig irtál, abból nekem az jött le, hogy ő nem érti miért kellene másoknak bizonyitania, hogy szeret. Ha igy érez, akkor azt kellene megértenie, hogy a házasság nem bizonyitéka a szerelemnek, hanem egy teljesen természetes folyamat! Abban egyetértek, hogy szinte semmi értelme, kivéve, az emberek megitélését, és amit én mindig montam a páromnak, hogy nem mindegy hogy a lányunknak mit mondunk. Anyu fickója az apukám, vagy apu macája az anyukám..Ezen mindig jót nevet a párom! De ha belegondolsz, van benne igazság?nem?
Én is hiszek abban, hogy ha tényleg ő az igazi neked, akkor előbb-utóbb úgyis megkér! Lehet, hogy előbb lesz gyereketek, de mit számit? A lényeg, hogy szeretitek egymást, és kész! Szerintem nagyobb ajándék tőle, hogy leszokott a nőzésről, mint egy lánykérés! Hagyd, hadd érjen meg benne a gondolat! Hiszen hová jutnátok, ha már az elején nem akarjátok ugyanannyira a házasságot? Szerintem te is annak örülnél, ha csak akkor kérne meg, ha már ő is igazán szeretné! Ehhez pedig idő kell, és hogy mennyi, azt senki nem tudja befolyásolni.. De ha erőltetve érzi magát /és ehhez nem kell erőszakosnak lenned/, akkor méginkább megijed!

A nőknek természetes, hogy férjez mennek, gyerekeik lesznek, mert kislánykortól kezdve ezt hallják! A pasik meg azt, hogy dolgozniuk kell, hogy eltartsák a családot. De ha nincs családjuk /papiron/ akkor nem kötelesek megszakadni a melótól. Elég buta felfogás, de hát férfiakról van szó!
Most más ötletem nincs, de ezen még elgondolkozom. Sietnem kell tanácsadásra!
Kitartás!

Betti

Azért elgondolkodtató, hogy vajon ha nem lenne hagyománya, nem nevelték volna bele a nőkbe ezt a házasságosdit, vajon akkor is akarnánk-e annyira az esküvőt?! Mert lehet, hogy mi is csak társadalmi nyomásra akarunk paphoz futni. Hiszen, ha jól tudom, már az együttélésnek is (egy bizonyos idő után) ugyanolyan jogi kötelezettségei vannak, mint egy házasságnak. Abból sem lehet csak úgy kilépni. De ha valakik szakítanak házasságuk idején, akkor is elmegy, aki menni akar, nem fogja visszatartani egy papír.

Vicus!

Biztos vagyok benne, hogy ha a társadalomnak nem lenne elvárása a házasság, akkor nem vágynánk rá ennyire. Nemrég láttam a tvben egy műsorban, hogy minden társadalomban szorgalmazzák a házasságot, még ott is ahol öt feleség van egy férjre. Állitólag azért van, hogy ellenőrizni tudják a szexet. Mert ugye aki házas az elméletileg a házastársával létesit ilyen kapcsolatot. Igazából nem tudom tovább magyarázni, mert én sem értettem pontosan a dolgot! De a lényege, hogy a társadalom tehet a szenvedésünkről!!

Jól tudod! Öt év együttélés után ugyanazok a jogszabályok érvényesek a párra, mintha házasok lennének!! Ha más nem mondd a párodnak ha már eltelt nálatok ez az idő, hogy mostmár akár meg is esküdhetnétek..

Betti

Honnan szedted ezeket a jó képeket?
Egyébként már túl vagyunk az öt éven, igaz, ebből "csak" hármat éltünk idáig együtt. Ha megmutatnám ezeket a leveleket a páromnak, lehet, hogy kihullanak az összes (maradék) haja!!!

Én meg pont úgy tudom, hogy nem azonosak a jogok házasság és együttélés esetén. Különben nem is lenne értelme különbséget tenni. Jó lenne egy hozzáértő, aki eloszlatja a kétségeinket!
Kíváncsi

Én is öt évről tudok.

Vicus!

http://www.clipart.lap.hu/

Tessék válogatni!
Szóval veszélyt jelentenének rá.. Lehet, hogy olvasta már, csak nem tudja hogy te vagy Vicus. Mutasd meg neki, hogy nézd már miket irnak!!

Betti

Lehet, hogy valamilyen különleges esküvői tervvel kedvet csinálhatnék neki. Hol lehet érdeklődni nem hagyományos esküvői rendezések után?

Vicus!

Vegyél Esküvő újságot! Egész jó ötletek vannak benne!

Süti

Vicus!
Lehet, hogy ha nem szokványosat csináltok, az tetszik majd neki..

Betti

És manapság milyen esküvőket lehet Mo-on rendezni? Lehet például "égben", vagy víz alatt? (Nem mintha ezeket választanám!)

Vicus!
Ennyire még nem érdeklődtem, de szerintem jó pénzért bármit! Az anyakönyvvezetőt lehet kérni házhoz is, ezt tudom.
Milyen dologra gondoltál?

Betti