Kutyafüle!
Ugyan, miért ítélnénk el, hogy több férfi volt az életedben?? Neked úgy alakult az életed, és úgy is élted. Mi ebben a probléma?? Én meg korán megismerkedtem a párommal, és ennek megfelelően éltem. Ennyi az egész. ha az én életem is másként alakult volna, hogy pl. nem ismerem meg 14 évesen, akkor biztosan más dolgaim is másként alakultak volna.
Narancsbőr: szerencsére nincsen rajtam, és "csíkjaim" sincsenek. Egyébként egy jó tipp: a barnaság jót tesz, mert a létező narancsbőrt is más színben tünteti fel, igazából akkor nem látszik annyira, hogy narancsbőrös valaki, ha baran színe van. Ehhez azonban vagy sokat kell napozni, vagy szolráiumba járni.
Én az esküvő után megtartom a nevemet. Egyrészt: már 13 éve ismerjük egymást, és eddig is így használtam a nevemet, akkor ezek után is. Másrészt: én szeretem a nevemet, és már ez alatt a név alatt ismernek páran a szakmában, és nem szeretném átváltoztatni a nevemet. Páromnak nem tetszik ugazából a saját vezetékneve, mondta is, hogy ne vegyem fel semmilyen formában a nevét, ha nem muszáj.

Ő se veszi fel az enyémet, és a kötőjeles megoldással se fogunk élni. Szóval, maradunk azok, amik eddig voltunk.
Én azért halasztom a babaprojektet, mert most számomra más dolgok lettek a fontosak. tegnap erről sokat beszélgettünk Encsikével az MSN-en. Végül, rájöttem, hogy szakmailag nem lesz jó, ha előbb szülök, ezért úgy döntöttem, hogy előbb szakmailag szeretnék elérni valamit, s aztán jöhet a család.
Kutyafüle, te hány éves vagy? Már elfelejtettem, bocsi. Csak mert írtad, hogy "irigyled" a huszas éveikben járókat.
Én fehérneműben nagyon szeretem a pamutot, a csipkét. Nem szeretem a műszálas anyagokat, a selymet sem.
A vásárlással én úgy vagyok, hogy ha meglátok egy jó dolgot, ami tetszik, jó a szabása, a kidolgozása, tehát minőségi ruháról van szó, és tetszik, vagyis megy az egyéniségemhez, akkor megveszem, még akkor is, ha pillanatnyilag nincsen rá szükségem, mert pont akkor nem lesz a boltban, amikor venni akarok (jártam már így nem is egyszer). Ráadásul szeretem az egyenes vonalú, időtálló ruhákat. Na, biztosan értitek, mire gondolok. Szóval, nem kell félnem, hogy kimegy a divatból félév után egy ruha.
Mi ma a koszorús lányaimmal elmegyünk egyet csvaarogni estefelé, megeszünk egy pizzát, s aztán meglátjuk, merre menjünk még. Ilyen szolidan megünnepeljük a "leánybúcsúztatómat."
