Anyapoc!
Nem rátok értettem, csak már kezdem megszokni, hogy ha az ember véletlenül kicsit öszintébb, és természetes emberi érzéseket ír le, vagy gyerekviselkedést, amivel semmi gond, akkor kéretlen és névtelen "jóakarók" egyböl ráugranak, hogy ilyen meg olyan bajod van, fordulj pszichológushoz és vidd a gyerekedet is. Mert különben...
Nem, nem akarok pihenni
(tehogynem
), mert én jól érzem magamat igy, és csak olyan hiányosságok vannak, amik orvosolhatók, amivel könnyebbé tehetö az életem, de még a baba elött vagy közel egy idöben remélhetöleg meglesznek. Pl. nagyobb lakás, hogy jobban el tudjunk férni, és könnyebben rendben tudjam tartani. Ez van akinek ellentmondás, mert nagyobb, azt nehezebb, de szerintem aki magukhoz képest kicsi lakásban él, az tudja, hogy akkor is nagyon nehéz a helyzet, ha dolgokat nem tudsz hova tenni, mert nincs rá tárolóhelyed, és emiatt szalad a lakás. A másik, hogy egyenlöre nincs saját autóm, így a közlekedés, de egy normális vásárlás is elég nehéz, a férjemhez van kötve, de jövöre ez is meg fog oldódni!
Két gyerek mellé a harmadik szerintem már nem olyan nagy váltás, az egyböl kettöre igen, de ez már nem. És anyagilag sem fog annyira megterhelni, mert szinte mindent újonnan vettünk a kicsinél, nagyon jó állapotúak, úgyhogy az sem gond.
És az sem mindegy, hogy ha 3 év letelne, akkor mi történik? Én Bp-n dolgoztam a XIII. kerületben, oda bejárni két gyerek mellett, hát nem lenne könnyü. Persze találhatnék olyan munkahelyet, ami itt van közel, de be kell valljam, nem vonz, túlságosan el voltam kényeztetve (számtech tanár vagyok, és olyan suliban dolgoztam, ahol nagyon támogatták, és igyekeztek fejleszetni is a gépparkot, ezt sajnos nem sok iskola teheti meg).
Bellana!
Szigethalmon lakok.
A dokimat még nem kérdeztem, pedig tényleg azt kellene tennem. Csak azt nem tudom, hogy hogyan reagálna rá. Nálam orvosilag nem volt bizonyitott a progihiány, és a terhességekben sem kellett pótolni. Kicsit tartok attól is, hogy hogyan állna a szopikérdéshez, de ez lehet, hogy abszolút csak az én félelmem (3 gyerekes családapa a dokim).
Meg amúgy sem tudnék mit tenni. Egyszerüen nem tudom és nem is akarom elválasztani a picit. Annyira aranyos, ahogy reggel korán jön át a szobánkba, mászik az ágyra, és bújik, hogy ö most szopizik
. Most ezt utasitsam el, és hagyjam, hogy sírjon miatta?
Úgyhogy abban reménykedem, hogy gond nélkül mehet egyszerre a terhesség és a szopi, és sikerül is hamar teherbe esnem így is. Az idö nem sürget, de azért várni nem olyan jó, ha az ember szeretné. Viszont arra azért nem vagyok hajlandó, hogy csak a gyerek miatt legyünk együtt, ha amúgy nem szeretném. Legyen ez természetesebb. Persze lehet, hogy egy kicsit azért benne van (föleg, ha billeg a dolog, és fáradtabb vagyok, annyira esetleg nem lenne kedvem), hogy gyereket szeretnénk, de mint tudjuk, azért az együttlét kell a babához!
Beszti
