Gigi, Montana: csodaszép kis emberkéket hoztatok a világra, újra és újra csak gratulálni tudok hozzá.
sterilizáló: nekünk sincs, én is a kifőzés mellett voksolok. a textilpelus, a ruhája, a keze, vagy pl az én ruhám sem lesz steril, pedig ezek a dolgok is folyton a szájában lesznek.
a szülésről: nemtom, nekem annyira távolinak tűnik még mindig ez az egész... biztos azért mert nincs semmi bajom, nem fáj seholsem... részben szeretném már, ha hárman lennénk itthon, és hogy hanyatt fekve lássam a pocakomtól a tévét, hogy ne vérezzen az ínyem fogmosás közben meg ilyesmi (sok hülye dolog), a szüléstől annyira nem félek, inkább a hazajövéstől, meg a kórházi napok alatt olyanoktól, hogy először tisztába tenni, először szoptatni, hogy hogy is lesz, mint lesz a napi ténykedés, ... de mégis úgy érzem, mintha ez sokára lenne csak, és nem is kéne még velel foglalkozni.
talán épp ezért volt tegnap amikor anyóssal kicsit (?) összeugrottunk, és egész délután furán feszített Milán, én meg keményedtem jó sokat, hogy csak azt mondogattam magamban, hogy mégnemakarokszülni, mégnemakarokszülni, mert úgy éreztem hogy nem vagyok/vagyunk felkészülve rá. pedig elvileg már időben lenne, szóval nem lenne baj az sem ha most érkezne... csak valamiért mintha halogatni akarnám. jáááj fura érzéseim vannak nekem is assze.
