Mni,Feri: Annyira megirigyeltem tőletek Tatát, hogy ma mi is elmentünk kirándulni egy ismerős házaspárral, meg a bátyámmal. Tök jó volt, csak nagyon elfáradtam, és szegény Marcika is keveset tudott aludni, mert valami mindig felébresztette, így ma már fél 7kor letettük aludni.
Kölyök: dehogy haragszunk a hosszú beírásodért, én már alig vártam, hogy ma este jöjjek olvasni, és volt is mit szerencsére, hála neked. A kérdésed jogos, miért is nem megyünk mi is Marcival BL döntőre? Na mondjuk két angol csapatért ők sem biztos, hogy kimennek. Most úgy néz ki, hogy mind a nyolcan kiutaznak (egyik barátunk ott diplomata, nála van a szállás), és kint megpróbálják eladni a jegyeket, mert nagyon durván sok pénzt fizetnek érte az elvetemült angolok. Persze, ha bejutott volna a Barcelona, most nagyon bánnám, még úgyis, hogy 3 éve már voltunk kint pár napra.
Annyira "megkívántam" én is ezt a
hordozókendőt, olyan sokan írjátok, hogy jó. Csakhát ugye nekem itt lapul a szekrényben a Chicco, amiről azóta sem írt senki nekem véleményt, én meg nem tartom olyan jó fej és gerinctartónak, és még vacilálok, hogy adjak-e ki pénzt egy másikért. Tetszik ez a maitai is, meg a Babybjörn.
Judit, az mennyibe került?
Az
együttalvásról annyit, hogy bár sokszor én nagyon szeretném, de nem teszem meg, hogy mondjuk rajtam hagyom vagy köztünk. Éjszaka mindig fekve szoptatok, és akkor ő mindig vissza is alszik szépen, de még akkor sem hagyom köztünk, pedig nagy a kísértés, és akkor sem, ha hajnalban már nálunk is kicsit nehezebben megy a visszaalvás. Viszont ahogy Nikiéknél, reggel 1-2 órát mindig együtt töltünk az ágyban, amikor ébren van. Akkor nagyon sokat kacarászik, meg beszélget. De hogy őszinte legyek, sztem a Marci nem is igényli ezt annyira, illetve ha köztünk van, ő tuti nem tud elaludni, így hát nem is erőltetem.
Én annyi mindenre akarok figyelni, ami az úgynevezett
elkapatáshoz vezethet: köztünk alvás, ölben, rajtunk elalvás, sok cicizés, órákig evés, játék bömbölés a babakocsiban, emiatt felvevés, önálló játékra képtelenség, de persze ez lehetetlen.
Ti hogy vagytok ezekkel? Ti mit tartotok szem előtt???
Mindent persze nem lehet átvinni a gyereken, úgyhogy mi azt határoztuk el az urammal, hogy megpróbáljuk úgy csinálni, hogy neki a legjobb legyen, de mégse legyen semmi kizárólagosan berögzülve a tudatába. Tehát, hogy tudjon elaludni többféleképpen, és több helyen, legyen el egy kicsit néha önállóan, szeresse meg végre a babakocsit is stb. Ha ezeket nem tennénk sokkal kevesebbet sírna, így viszont alkalmanként szokott. Mondjuk napi max. 30 percet, de ha mindig úgy lenne, ahogy ő szeretné, sztem napi max. 10 percet sírna, mert mindig tudom, hogy miért teszi, szerencsére. És ez a baj, mert tudom, de sokszor mégsem teszem meg amire vágyik, mert nem akarnám elkapatni. Ti biztos máshogy csináljátok, ne vessetek meg ezért, de én sztem kicsit szigorú vagyok vele, és azzal nyugtatom magam, hogy ez az ő érdeke is. Hát nem tom.....
Nálunk is többnyire
elalvás miatt sír persze a legtöbbet, mert
1. a babakocsiban hason vagy oldalt mostmár szerencsére jól elvan, vagy alszik, vagy nézelődik.
2. Szerencsére korábban sem evett órákig.
3. Jól elvan egy ideig egyedül a pihenőszékében vagy a pelenkázón, vagy a játszószőnyegén stb.
Viszont az elalvás....., hát az nem eccerű nálunk sem, mert nem akarom hagyni, hogy másfél óráig cumizzon a mellemen, míg el nem alszik, meg nem akarom tízpercenként visszatenni, amikor ő úgy érzi, mert azt meg a gyomra nem bírja, olyankor folyton bukik, vagy hány, ugyanakkor sokszor nem akarom az ölemben sem órákig járkálva altatni, amíg mély álomba nem kerül, mert egyiket se akarnám, hogy "megszokja". Nade persze valamit mindig engedek és megadok neki, mert egyrészt olyan nehéz ellenállni, mert annyira tünemény, másrészt azért el kell valahogy aludnia, mert nem hagyhatom folyton 20 perceket bőgni (bár eddig 3szor már így volt), hogy egyedül is elaldjon.
De lehet, hogy persze így sem jó, mert így viszont egyáltalán nem vagyunk következetesek..... Hát elég nehéz.
Judit: fura, nekem meg otthon azt nagyon jól viselte, hogy kézről kézre járt, rengeteg ember, inger, emiatt persze szinte alig sírt, mert ő az a a fajta, aki nagyon élvezi, ha nyüstölik (fogdossák, gyömöszölik, gagyognak hozzá, cipelik a fenekét, cigánykereket hánynak stb.) Nekem inkább az első két nap itthon volt nehéz, mire visszaszokott, hogy csak én vagyok neki. Akkor ő is többet sírt, de az mondjuk jó kérdés, hogyha eddig alig sírt, akkor miért pont most, de sok helyen olvastam, hogy a 8.-10. hét között sírnak a legtöbbet, szóval kitartás, biztos, csak átmeneti. Azért kicsit visszafoghatod, mondjuk, hogy heti egy-két nap nem mentek nagyon sehová, mert lehet, hogy ő nem szereti azt annyira. Persze ez ne kedden legyen!:)
Na én is nagyon hosszúra sikeredtem, bocsika, a többit majd kedden 1-körül személyesen a szigeten...
